“Népszerűbbek vagyunk, mint Jézus” – ez a John Lennon-idézet jutott eszembe először, miután rájöttem, hogy valószínűleg kevesebb érdeklődéssel libbentem át az adventi időszakon, mint amilyen fészkelődve várom a Trónok harca utolsó évadának áprilisi premierjét. A naptár kockáiban már piros filces dühvel vésődnek bele a vaskos ikszek, álmaimból hajnalban felriadva üvöltöm a “BEND THE KNEE”-t, az óráimon jegyzetelés helyett Jon és Daenerys gyermekének nevét workshopolom, az elmúlt hónapokban csak az előző évadok szexjeleneteit visszanézve tudtam eljutni az orgazmusig, és minden nap pontban éjfélkor feltárcsázom a segélyhívót, hogy szóról szóra előadhassam Tyrion védőbeszédét. A barátaim félnek tőlem, mióta csak egy másfél méteres karddal vagyok hajlandó elhagyni a lakásomat, és tudják, hogy futniuk kell, amikor elkezdek “Shame, shame!”-et kiáltozni.
Persze mióta rászoktam, hogy fürdés és fogmosás helyett Havas Jon feltámadásának misztériumán elmélkedve morzsoljam a rózsafüzéreket, egyre több kérdés, teória, remény kezdett el mocorogni az agyamban az utolsó évadra vonatkozóan. Az alábbiakban a legzsírosabb, legizgalmasabb, legvalószínűbbek következnek, nyilvánvalóan irtózatosan spoileresen.
Ki éli túl?
Kezdjük az alapokkal. Ezen a ponton már több mint világos, hogy Cersei, Jon és Daenerys a három fő játékos a sorozat történetében. Az előző évad folyamán szépen lassan az ő vállukra csúszott minden, épp ezért, ha utol is éri őket a vég, erősen kétlem, hogy az a legutolsó rész előtt történne meg. Ekkor Cersei végzete szerintem borítékolható, ahogy Daenerys győzelme is. Utóbbi története az első évad óta a Vastrón felé vezetett, így bármilyen más vég sután, erőtlenül hatna. Cersei pedig szépen kinőtte magát a sorozat főgonoszává, így sejthető, hogy már robog is felé egy vaskos adag költői igazságszolgáltatás.
A többiek, utolsó évad lévén, feláldozhatóak: én nagyon könnyen fogadnék arra, hogy Jaime az elsők közt lesz, aki fűbe harap. A halála komoly érzelmi fűtőanyagot jelentene Cerseinek, és egy egész évadra való motivációt is képes lenne adni neki. Valamint szegény Jaime minden egyes jelenetével veszít funkciójából: ezen a ponton semmi lezáratlan, sürgős elem sincs a történetében, ami nem tenné az írók számára teljesen feláldozhatóvá. Holott az egyik kedvenc karakterem, be kell vallanom, a halála izgalmasabbá tenné a történetet ezen a ponton, mint az, ha életben maradna. Remélem jó korán elpatkol a nyolcadik évadban.
Hasonló a helyzet Theon Greyjoy-jal, akinek már tényleg annyi van hátra, hogy kiszabadítsa Yarát, mielőtt elveszti szerepét a sztoriban. Sokkal szebb lenne, ha a testvére emlékét megtisztelni akaró mellékszereplő vinné az utolsó csatába az Euron kezéből kicsavart vasembereket, mintha Theon, akit viszonylag jobban fókuszban tartott a sorozat, terelné el a figyelmet, miközben semmit nem csinál. Szóval számítsatok egy olyan jelenetre, amiben a srác a nővére megmentése után annak karjai közt leheli ki a lelkét, megkoronázva egy tíz éve tartó megszakítatlan balszerencse-sorozatot.
A széles szereplőgárdán nem is mennék egyenként végig, úgyhogy álljon itt néhány gyors találgatás: Arya – meghal, Sansa – túléli, Sandor – meghal, Tyrion – meghal (erről alább bővebben), Gendry – kit érdekel, Tormund – meghal, Qyburn – elképesztően meghal, Varys – túléli, Bran – fává változik, Brienne – meghal.
Megejtik végre a Clegane-bowlt?
Mióta Hafþór Júlíus Björnsson a negyedik évadban Gregor Clegane-ként megmutatta, hogy hol is lakik a jóisten, újult erővel csapott fel a rajongóhadak követelőzés-áradata egy esetleges Clegane-bowlra, azaz a két Clegane-srác párbajára.
Kegyetlenség lenne, ha ezt nem kapnánk meg: félezer rajongói poszter menne kárba, Sandor a saját nagy pillanata nélkül fejezné be a show-t, nem láthatnánk a Hegy Qyburn által átkalibrált arcát, illetve az izlandi erősember szórakoztatási potenciálja is kiaknázatlan maradna. Björnsson kvázi zombiként imbolyogta végig az utolsó három évadot egy olyan alakítással, amit egy okosporszívóra pakolt krumplis zsák is könnyedén abszolválhatott volna. Ha nem erre az eseményre készültek azzal a producerek, hogy évekig fizettek a világ legerősebb emberének azért, hogy fenyegetően nézzen ki a sisakjából, akkor semmiért. A listámban található összes sejtés és teória közül ebben vagyok a legbiztosabb: lesz itt Clegane-bowl, nyugodtan pattogtathatjátok a kukoricát.
Vajon tényleg Bran az Éjkirály?
Nem.
Hány sárkány marad életben?
A személyes tippem az, hogy egy, mégpedig Drogon. A sárkányok sztoriszála már az előző évadban is azokét kezdte visszhangozni, akikről a nevüket kapták: véletlen lenne, hogy pont a félkövér dőltbetűsen unszimpatikus Viserysről elnevezett Viserion lett az Éjkirály háziállata? Én ezt nem hinném.
Egy sárkány elvesztése már alapból némileg kiegyenlítette a terepet a Mások és az emberek hadserege között, egy második sárkány legyilkolása pedig meglehetősen egyszerű módszer lesz arra, hogy tovább növeljék az írók a feszültséget, és elég drámai pillanattal lássák el a hat másfél órás részt.
Drogon pedig mind a könyvekben, mind a filmekben nagyobb és szebb állatka volt, illetve csak az ő névadóját volt lehetősége megszeretni a nézőnek. Érzelmileg is kerekebb lenne, ha a hölgy a halott szerelme nevét viselő hüllő hátán indulna a végső csatába, illetve egy esetleges sárkánybirkózás is kiegyenlítetlenebb lenne, ha kettő menne egy ellen.
Rhaegonnak pedig különösebb szerepe eddig sem volt, csupán egy rakás félelmetes hús, mehet a levesbe.
Miért zavarja Tyriont, hogy Jon és Daenerys lefeküdtek egymással?
Légy szíves ülj le, kapcsold ki a zenét/TV-t, zárd be az összes többi böngészőablakodat, és figyelj rám. Ez fontos. Szóval: nyilván emlékeztek rá, hogy Jon és Daenerys a hetedik évad utolsó részében összébb bújtak, mint ahogy az általában szokásuk a nagynéniknek és az unokaöccsöknek. A jelenet végén egy vágás erejéig a kamera Tyriont mutatta, ahogy a párocska szobájához vezető folyosón kémlel feléjük, mégpedig nem a legfelhőtlenebb tekintettel.
A rész rendezője, illetve a Tyriont alakító Peter Dinklage szerint ez semmi másról nem szólt, mint arról, hogy folyton tervező-szervező karakter csupán aggódik, mi sülhet ki a két főszereplő románcából politikailag, illetve arról, hogy talán-esetleg picit szerelmes is Daenerysbe. Meggyőződésem, hogy ez hazugság.
A dolog kulcsa egy korábbi jelenetben keresendő, mégpedig abban, ahol Tyrion és Cersei megegyeznek arról, hogy az utóbbi visszavonja a seregeit addig, amíg az északi veszély el nem múlik. Már első végignézésre is hibádzott a jelenetben az a tény, hogy nem mutatták meg pontosan, ahogy Cersei beleegyezik a dologba: Lean Headey és Peter Dinklage ott ültek a királynő kamrájában, életük legjobb alakítását nyújtva, és az egésznek hirtelen vége szakadt, amikor kiderült, Cersei terhes. Legközelebb már azt láttuk, amikor visszatér a tárgyalóasztalhoz, és rábólint mindenre.
Ez a két elképesztően gyanús jelenet kirajzol valamit, amit hivatalosan még nem kellene tudnunk: mégpedig azt, hogy Tyrion egy olyan háttéralku megkötésével szerezte meg Cersei támogatását, amiről azt hitte, sosem kell majd kiderülnie.
Ezért elárulta Cerseinek, hogy Daenerys meddő, tehát még ha meg is szerezné a trónt, nem lenne esélye arra, hogy örököst állítson elő, épp ezért a jövőbeli halálával a dinasztia is kihalna. Amikor ez bekövetkezik, akkor Tyrion Cersei születendő gyerekét juttatná trónra, ezzel beteljesítve nővére és apja álmát: a teljes Lannister-uralmat a Hét Királyságban. Éppen ezért kezdett el Tyrion aggódni, amikor Daenerys és Jon összejöttek: mi lesz, ha kiderül, mégis jöhet egy baba azon az ágon? Elvégre egy halálból visszatért fickó és egy olyan nő nászáról beszélünk, aki sikeresen kikeltett három sárkányt. Mi van, ha van még egy csoda a tarsolyukban?
Ismétlem, ezen a ponton ez egy teória, azonban ha belegondolunk a dolog lehetséges következményeibe, bőven el tudjuk látni az egész évadot drámával: mi lesz, ha Daenerys megtudja, hogy Tyrion elárulta? Mi lesz, ha Cersei rájön, hogy az utódkérdés nem oldódott meg ilyen egyszerűen? Betartja-e a szavát a visszavonulással kapcsolatban? Ez lehet végül Tyrion veszte?
Az utolsó kérdésre remélem, igen a válasz. Tyrion ugyanis az utolsó képviselője annak az iránynak, amelybe a sorozat az első hat évada során haladt, amikor az intrikáé és a politikáé volt a főszerep, az akciójelenetek és a szálak kibogozása helyett. A régi szép időkben több helye volt az olyan karaktereknek, mint Tyrion, akik trükközve, háttéralkukkal próbáltak érvényesülni hadseregek vezetése és várak elfoglalása helyett. A halottak seregét viszont nem lehet kijátszani egymás ellen, a költségvetés pedig már megengedi, hogy minden egyes új epizódban a látvány domináljon.
A hetedik évadban a Kisujj halálához felvezető, lustán megírt események már bebizonyították, hogy annak a kornak vége, mint ahogy az is fordulópont volt, amikor Cersei abbahagyta a politizálást, és simán felrobbantotta Baelor szentélyét. Ezt a vonalat már csak Tyrion képviseli a sorozatban, éppen ezért érdemel meg az ő története egy olyan lezárást, ami egyrészt elfeledteti a borzalmas deresi szálat az előző évadból, másrészt világosan jelzi, hogy a jövő a Daenerys- és Jon-féle cselekvőké, nem a magafajta intrikusoké.
Lesz Sean Bean-cameo?
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Sean Beant még egyszer láthatjuk majd egy visszaemlékezésben/álomjelenetben Khal Drogóhoz hasonlóan.
Régen volt már az első évad, de a színész akkor elég erőteljesen megalapozta a sorozat ismertségét: ő díszelgett minden plakáton és reklámanyagon, mi pedig kilenc rész erejéig szó nélkül benyaltuk, hogy ő is lesz itt a főszereplő. A halála mérföldkő volt a sorozat számára, annak identitását határozta meg, és lefektette az alapszabályt: itt bárki meghalhat, itt senkit nem érdemes túlságosan megszeretni, az összes főszereplő folyamatos halálos fenyegetésben él. Nyilván ezt az ígéretet Havas Jon feltámadásával aztán a lehető legszemérmetlenebb módon szegték meg (a nyugati kánon alkotói általában kifejezetten nehéznek találják, hogy ne pakoljanak legalább egy Jézus-metaforát bármilyen hőstörténetbe), de ennek a krédónak köszönhettük aztán a Vörös Nászt, Joffrey halálát, vagy épp azt a pár képkockát a negyedik évadból, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Mindennek a gyökere volt Eddard Stark, és szép főhajtás, illetve kikerekítés lenne, ha legalább még egyszer láthatnánk a vég előtt.
Ezen felül már az új évad első teaserében is külön figyelmet kapott a karakter, így nehéz azt hinnem, hogy legalábbis nem futott át Weissék agyán az, hogy legalább egy jelenet erejéig visszacibálják Eddard Starkot. Vajon ráért Sean, hogy leugorjon egy fél napra forgatni? Vajon engedi, hogy elmorzsoljam az utolsó könnycseppemet Eddardért? Én reménykedem.
Jó lesz?
Habár egy ilyen hosszan vitt sorozatnál lehetetlen, hogy ne szülessen néhány megúszós, sántító kreatív döntés, a fő különbség e pillanatban a Trónok harca és a sorozat alapjául szolgáló A tűz és jég dala között, hogy csupán az előbbin érződik az, hogy épeszű emberek készítik.
Ez azonban talán kevesebbet fog nyomni a latban a nyolcadik szériánál, ha arra gondolunk, mekkora nyomás nehezedik most az alkotókra: félezer sztoriszálat kell kielégítően lezárniuk, és egy rakás évtizedes konfliktusra és rejtélyre kell olyan megoldást találniuk, ami képes meggyőzni a publikumot, hogy nem bóvli volt az egész. Veszélyes játék az, ha egy sorozatot folyamatos titokzatoskodással visznek végig a készítők: az elvárások könnyedén akkorára nőhetnek, hogy emberileg lehetetlen lesz elkápráztatni a rajongókat. J. J. Abrams mystery boxnak nevezett történetmesélési módszere sokak szerint már az azt elsőként tudatosan alkalmazó Lostnál megbukott (hogy az új Star Wars-trilógiáról ne is beszéljünk), a Trónok harca tökéletes zárófejezetére vágyó milliókat pedig matematikailag is lehetetlen lenne egytől egyik lenyűgözni.
Ezzel azt akarom szépen körbemagyarázni, hogy ne lepődjetek meg, ha rossz lesz az egész. Az utolsó évadok mindig nehezebbek, mindig nagyobb bravúrokat igényelnek, és minden elvétett hibát örökös megoldatlansággal büntetnek; ez a végsőség definícióból következik. Ennek a dolognak viszont az a szép oldala, hogy mindenképpen érdemes lesz nézni: ezen a szinten már egy kudarc is pont annyira emlékezetes, mint egy siker.
Kiemelt kép: hdqwalls.com
