2021. április 30-án ünnepeljük a 120. évfordulóját annak, hogy elkészült az első megrendezett magyar film, A TÁNCZ. Azóta minden időszakban forgattak olyanokat, amik hazai vagy nemzetközi pályájuk során világhírűvé tették a magyar filmet. Az f21 szerkesztősége néhány örökérvényű alkotást ajánl olvasóinak és ezzel egyben tiszteleg is a magyar filmek előtt.
György Alida ajánlója:
Taxidermia (2006, r.: Pálfi György)
Pálfi György 2006-ban bemutatott Taxidermia című filmje megkerülhetetlen, ha magyar filmekről beszélünk. Mindenképp látni kell, viszont nem árt mellé az edzett gyomor, hiszen a bizarr jelenetek és témák, mint a nemi- és belsőszervek, hányás, ürítés, nyúzás, embrió-preparálás, kendőzetlenül, közelről vannak megmutatva. Nekem kellett a második nekifutás, hogy hányinger nélkül tudjam végignézni, de mindenképp megérte. A film egy családtörténetet mutat be, ami három generáció életén vezet végig. Mind a történet szempontjából, melynek Parti Nagy Lajos novelláskötete adta az alapot, mind pedig filmes, technikai szempontból húsbavágóan pontos.
Madaras Márton ajánlója:
A hentes, a kurva és a félszemű (2017, r.: Szász János)
Az elmúlt évek alapján talán kijelenthetjük, hogy a magyar filmművészet felszálló ágban van. Oscar, Ezüst Medve-díj és több, nem díjazott, ám mégis meghatározó alkotás. Én ezzel a jelenséggel először 2017-ben találkoztam, mikor egy nagyon kedves gyerekkori barátommal elmentünk moziba. Nem döntöttük el, hogy mit nézzünk, ezért találomra ráböktünk egy filmre, A hentes, a kurva és a félszeműre. Rajtunk kívül nagyjából két-három ember lehetett a teremben, azonban az élmény közel leírhatatlan volt. Az a fajta letisztult naturalizmus, amit Szász János használt a művében, hideg késként hatol az ember zsigereibe. Az I. világháború utáni Magyarország kiszolgáltatottsága, és az emberek egymással szemben való ridegsége, ami a létbizonytalanságból eredő kegyetlenségben gyökeredzik, kézzel fogható. Nem nevezhető korszakalkotó műnek, de talán az egyik legjobb történelmi film, ami valaha Magyarországon készült. A korhatáros besorolás pedig mindenképpen csak hozzáad az élményhez. Igenis van jó magyar művészfilm!
Vigh Martin ajánlója:
Moszkva tér (2001, r.: Török Ferenc)
Török Ferenc Moszkva tér című alkotásában minden megvan, amely miatt évtizedek múltán is emlékezünk egy filmre. Idézhető párbeszédek, remek karakterek, fantasztikus hangulat, és valamiféle megfoghatatlan báj. Az a báj, ami minden bizonnyal a film személyességéből fakad. Klasszikus „így jöttem” -mozi, mely egy egész nemzedék életérzését örökíti meg, olyan, azóta már ismertté vált színészekkel, mint Balla Eszter vagy Szabó Simon. A legemlékezetesebb alakítást persze az egyik mellékszerepben brillírozó Csuja Imrétől látjuk. A Moszkva teret tehát látni kell, mert empatikusan, mégis kellő humorral és távolságtartással fog meg egy korszakot, illetve egy életszakaszt. Ráadásul a végkifejlet még egy meglepően érett, önreflexív réteget is ad a filmnek.
