Miután a Disney felvásárolta a Fox Studiost, tudni lehetett, hogy a tranzakció rányomja bélyegét a készülő filmekre is. Ennek eredményeképp a Sötét Főnix, az X-Men-széria záródarabja több mint fél évet csúszott a tervezett premierhez képest. Előre tartottunk tőle, hogy botrányos végkimenetele lesz-e a halasztásnak és az utóforgatásoknak, ám határozottan meglepő eredményt kaptunk. Hogy pozitív vagy negatív értelemben, az kritikánkból kiderül.
Az elsők óta nagyot fordult az X-Men kereke. Az előbb említett film új alapokra helyezte a szériát, tette mindezt tökéletes castinggal, okos és érdekes történetvezetéssel. Ezt követte az Eljövendő múlt napjai, amit a legjobb X-filmként tartanak számon. A további filmek, mivel a magas elvárásoknak nem tudtak megfelelni, egyenes útjuk volt a lejtőn, az Apokalipszis pedig már jócskán megosztotta a közönséget. Ezek után a Sötét Főnixet egyenesen a legrosszabb X-Men-filmnek titulálta a Metacritic és a Rotten Tomatoes. De valóban ilyen rossz a helyzet?
Azt gondolom, hogy korántsem: Jean Grey megváltásának története egyszerű, olykor meglepő és legfőképp: szórakoztató. Sok égbekiáltó hibája ellenére élvezhető, akciódús filmről beszélhetünk, ami megállja a helyét korábbi társai között.
Talán az egyik nagy hiányossága a kiforratlan forgatókönyv (ami miatt jogos kritikákat kapott a film). Ez nem csak a sztori sekélyességében, de a dialógusok sutaságában is megmutatkozik. A létező összes közhelyes maszlagot sikerült ellőni a felelősségről, a csapatszellemről, a hovatartozásról és a családról. Némely esetben ezektől egyenesen a szék karfáját lehetett kaparni. A film főként olyan jelenetekből építkezik, amiket már korábban is láthattunk (a befejezés konkrétan a Sötét Lovag: Felemelkedés sajátos verziója). Nagyon kevés eredeti ötlettel rendelkezik, mégis képes volt minket meglepni, és egy-két igen epikus jelenetnek is a szemtanúi lehettünk.
A történetvezetés hiányosságaiból sok alapvető problémát lehet eredeztetni, ezek közül a legfontosabb, hogy konkrétan az ellenségről nem tudunk meg semmit. Nincs felvezetve, hogy kik ők, mit, miért akarnak, egyszerűen csak vannak és üldözik a főszereplőket, ami ebben a formában természetesen nem kielégítő. Főleg azok után, hogy az elmúlt években milyen komplex főgonoszokkal találkozhattunk a mozikban. Ehhez az elcsúszáshoz erősen hozzájárul Jessica Chastain (aki többek között az Interstellar Murph-je) elképesztően gyenge alakítása is. Korábbi szerepeihez képest nagyon karakteridegen produkciót nyújtott.
Ha már a színészeknél tartunk: a csapat castingja még mindig telitalálat, ám látszott az alakításokon, hogy lett volna még mit csiszolni. Elsőosztályú színészekről beszélünk, mégis olyan hatást keltettek a vásznon, mint akik a hátuk közepére sem kívánják a filmet. Sophie Turner és Michael Fassbender kiemelkedően alakított, de például a Széttörvéből ismert James McAvoy és a Ready Player One-ban feltűnt Tye Sheridan eléggé takarékra tették magukat. Sok karaktert szinte teljesen kihagytak, egyszerűen nem jutott rájuk elég idő. Talán a játékidő hosszabbításával javítani lehetett volna a hiányosságokon, hisz az eddigi X-Men-filmek nagy része több mint két órás volt. (Így nem is csoda, hogy ez kevésnek bizonyult egy összetettebb cselekményszál felépítéséhez.)
A látvány egészen pompásra sikerült. Míg Az Elsőkön és az Eljövendő múlt napjain néhány helyen (főleg Mystique esetében) látszott a technikai hiányosság, addig itt a maximumra pörgették a látványorgiát. Egyes jelenetek megoldása egészen agyeldobós. Több ismert motívum is visszaköszön a korábbi X-filmekből. Ezek mellett párszor igen érdekes kameraállásokból mutatják az akciót.
A film zenei anyaga pedig rendkívül erős és hangulatos lett, ami nem is meglepő, hiszen Hans Zimmernek köszönhetjük azokat. Az akciójeleneteket is megfelelően hangsúlyozza a soundtrack, de leginkább a lassabb, drámai jelenetekben mutatja meg igazán magát.
Ha minden igaz, a Fox utolsó előtti X-Men-filmje a Dark Phoenix (már ha a New Mutants valaha is elkészül). Jelenetei most is látványosak és izgalmasak. Története magával ragadó, még ha baltával faragták is. Összességében megállja a helyét, ám egy X-Men-filmtől többet vártunk volna. A filmes univerzum lezárása kissé méltatlan a nagy elődökhöz, mégis egy szórakoztató és élvezhető filmről beszélhetünk égető hibái ellenére.
Kiemelt kép: androgeek.hu
