„A film a vallásom és Isten a pártfogóm. Ha filmet csinálok, azt akarom, hogy az jelentsen nekem mindent. Hogy akár meg is halnék érte.”
Quentin Tarantino
Quentin Tarantino rendező, színész, forgatókönyvíró, producer, a filmtörténelem egyik legmegosztóbb alakja, sokan szeretik filmjeit, mások nézhetetlennek tartják az eltúlzott, véres jeleneteteket és kritizálják a sok filmes utalás miatt, másolónak, összeollózónak tartják. Az mindenesetre biztos, hogy a filmes mogul ma ünnepli születésnapját, 53 éves lett, Isten éltesse sokáig, boldog születésnapot Tarantino!
Tarantino a Kutyaszorítóban című filmjével lett ismert, amit 1992-ben mutattak be. A film stílusával, zenéjével, humorával, erőszakosságával és nem-lineáris történetvezetésével bombaként robbant a köztudatba, formabontó volt az akkori filmes világban. Régi vágya teljesült, amikor Uma Thurmannak csinált kétrészes filmet, a Kill Billt, aminek első része a kung-fu filmeknek, második pedig a spagetti westerneknek állít méltó emléket. Eleget vitatkoztak már azon, hogy vajon melyik a legjobb Tarantino film, mindenki döntse el maga.
Vannak visszatérő elemek Tarantino filmes univerzumában, most ezeknek járunk egy kicsit utána.
Vér, vér és vér, fröcsögjön a vér, terítsen be mindent és mindenkit
Tarantino valószínűleg a steaket medium rare felkiáltással kéri, ahol a hús még inkább véres. Ugye senki nem hiszi el, hogy két revolvergolyótól megsemmisül egy fej és robbanásszerűen terít vérrel, agyvelővel vagy egy lövéstől kettészakad az ember, ugye senki?! Nem azt állítom, hogy minden filmjében megjelenik, „szerves elem” a vér, de vér van a Kill Billben, a Django elszabadulban, az Aljas Nyolcasban, a Ponyvaregényben, a Sin Cityben, a Kutyaszorítóban vér van a télben, a nyárban, a házban, csak a halottakban nem marad egy milliliternyi se. A vér az erőszakkal kéz a kézben járnak, vagy fordítva, viszont a legtöbb filmjében túlzó erőszak jelenik meg, Tarantino nem finomkodik, nála nincsenek tabuk, kínzás, skalpolás, akasztás, bármi jöhet. Azt senki ne mondja, hogy Tarantino filmjeinek semmilyen mondanivalója nincs, csupán az erőszakról, a mérhetetlen brutalitásról szólnak, van, csak a legtöbb esetben a vizuális hullahegyen, vér óceánon keresztül kell eljutnunk odáig.
Tarantino mostanában elővette a fekete-fehér ellentétet (egyébként is sok film készült ilyen és ehhez hasonló témában: Komornyik, 12 év rabszolgaság, Selma), a Django nem is szólt másról, ott rabszolgát tépettek szét kutyákkal, Ku Klux Klán is megjelent, feketéket korbácsoltak, erőszakoltak meg, persze a végén a rosszak elnyerték méltó büntetésüket, Django a felszabadított rabszolga, fejvadász elszabadul és vérontást rendez. Az Aljas nyolcasban Samuel L. Jackson (a Djangoban még hűséges, öreg rabszolgát alakít), játssza a feketét, akinek nehéz a kor (polgárháború utáni) Amerikájában élnie, még egy levelet is hamisít és azt állítja levelezőtársak voltak, Abraham Lincolnnal, így könnyítve meg saját helyzetét. Ugyan nincs annyira markánsan jelen a rasszizmus, de csíráját (annál azért jóval több) felfedezhetjük, viszont nem ez a film központi témája. Hiába a fekete az elnök (Barack Obama), azért a fajgyűlölet a mai napig jelen van az amerikai társadalomban (is), gondoljunk csak a legutóbb nagy vihart kavart kihipózott Oscarra, ahol minden kategóriában minden jelölt fehér volt, úgy tűnik nehezen kopnak ki az évszázados sztereotípiák.
Úgy jó a bosszú ha édes, véres és látványos
A Tarantino filmek egyik legalapvetőbb eleme, a történetek mozgatórugója a bosszú, az ellened elkövetett vétkeket meg kell torolni, elgáncsolt a kis Pista, legközelebb felrúgod te is, ilyen egyszerű az emberi lélek (persze a filmekben nem ilyen bagatell, csip-csup ügyek vannak). A Kill Billben olyan hosszú lett a bosszú, hogy az már hadjárat, sikerült kreálni egy két részből (négy órás) álló öldöklés sorozatot. Persze volt mit megtorolnia az egykori mennyasszonynak, Fekete Mambának (Uma Thurman). Végső soron a Django se szól másról, végső soron, ha igazán le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat. Django a felszabadított rabszolga bérgyilkos bosszút áll a felesége meggyalázásáért, a feketék ellen elkövetett gaztettekért.
Tarantino becsempészi magát a filmekbe
Saját bevallása szerint egyik legnagyobb vágya az volt, filmes színész legyen, ezért jó érzékkel helyet szorít magának a színészek listáján. Kutyaszorítóban Mr. Brownt játszotta, Ponyvaregényben Jimmie Dimmicket, Alkonyattól pirkadatig-ban Richard Geckot, a Django elszabadul-ban rabszolga kísérőt és a többi és a többi. Ha már színészek, vannak kedvencei, akikkel szívesen dolgozik, ezek szerint az abszolút kedvenc Samuel L. Jackson, hat filmjében is játszott, egyben pedig a narrátor szerepét töltötte be (Becstelen Brigantyk), többen vannak négy Tarantino filmmel, Michael Madsen, Tim Roth, Michael Parks.
Az embernek olyan érzése lehet, hogy minden zene, hang, hanghatás (kard csengése , szög beverésének hangja) oda való, ahova vágva, keverve lett, még a látszólag teljesen oda nem valók is. Nem kerülhetőek ki a kultikussá vált filmzenék. Gondoljunk csak a Kill Bill-ben elhangzó zseniális zenékre, minden bizonnyal a leghíresebb (és talán legjobb) ezek közül a Bang Bang.
Személyes kedvenceim a Kutyaszóritóban (Reservoir Dogs) elhangzó zenék közül a Stuck in the middle with you és a Little Green Bag. Nehéz lenne az összes zenét felsorolni, az ismert videómegosztón ezernyi válogatás van TOP Tarantino soundtracks címszó alatt.
Ki tudja hány film van még a tarsolyában, egyszer azt nyilatkozta: ” Úgy gondolom, talán egy zsáner maradt ki, egy harmincas évekbeli gengszterfilm, olyan John Dillinger-féle dolog. Valami kortárs is érdekelne, amiben a hős egy autóban ül, szól a rádió, így forgathatnék egy menő autózós montázst. És ha korlátlan idő állna még a rendelkezésemre, nagyon szeretnék egy igazán, de igazán ijesztő horrorfilmet készíteni, olyat, mint Az ördögűző.” Ezek szerint minimum három filmet kellene még forgatnia, hogy teljesnek érezze az életművét, de ezekből a tervekből vajon mi valósul meg, a jövő megadja a kérdésre a választ. Egy időben pedzegette a visszavonulását, a tizedik film után, ami az Aljas nyolcas lett, valószínűleg egy jó ötletet nem hagy a képzeletbeli fiókban és megcsinálja. Így legyen.
