„Nincs magyar szinkron a filmhez?!” – gyakran kérdezik többen is szájuk valamelyik oldalát lassacskán felhúzva a moziba ülés, vagy egy DVD megnézése előtt. Következménye: bármennyire is felkeltette érdeklődésüket a film, további keresgélés jön egy olyan opcionális audiovizuális élmény után, melynek megtekintése alatt nem kell olvasni.
Ezzel a csoporttal szemben állnak – mint Travoltáék Oliviáékkal -, akik kifejezetten a feliratos, eredeti nyelven megszólaló filmeket preferálják a hitelesebb élmény okán. Kinek van igaza? Van-e egyáltalán bárkinek is? Az egyik tábor azzal érvel, hogy a feliratos filmek alatt nem tudják egyszerre követni a jeleneteket és a szöveget, így az olvasás a filmélmény feldolgozásának rovására megy. A másik tábor azzal, hogy az eredeti hanggal megtekintett filmek hitelesebb élményt adnak vissza a színészek teljesítményéből, ami növeli a film értékét is.
A szinkronizált filmeket leginkább talán azok választják és szeretik, akik nem értenék meg eredeti nyelven az elhangzó mondatokat, nincs kompatibilis nyelvtudásuk az idegen szövegekhez. Ezzel szemben akik pedig folyékonyan beszélik az idegen ország nyelvén (általában angolul) forgatott mozgóképet, azok értelemszerűen előnyben részesítik a szinkronmentes filmeket. Hallottam már olyanról is, aki jobban kedveli bizonyos színészek magyar hangját, ami nem is csoda, hiszen a magyar filmipar híres a jó szinkronjairól, még ha vannak is kifejezetten gyenge példák az utóbbi állításomra. De vannak tényleg legendássá vált magyar szinkronszínészek, akik mindig ugyanannak a színésznek kölcsönzik a hangjukat, gondoljunk csak az Al Pacino – Végvári Tamás párosításra. Tehát amellett, hogy nem marad le az ember az olvasás miatt a képi jelenetekről, információkról, még a fülnek is kellemesebb lehet az ilyen típusú kikapcsolódás választása.
A feliratos filmeket mindkét tábor választhatja, mivel aki érti, csak nézi és hallgatja, aki nem tudja transzplantálni a szókapcsolatokat, az olvasva értelmezheti a felirat lehetőségének köszönhetően. Ezen opciónak számos előnye van. Elsősorban egy kimagasló színészi alakításhoz hozzátartozik a film szövegkönyvének minőségileg átadott folyamata is. Erre azt tudom felhozni példaként, hogy bármennyire is magas színvonalú a szinkron, nem lesz képes ugyanazt közvetíteni, mint amit egy díjakkal is kitüntetett alakítással nyújt a fő- vagy mellékszereplő.
Másodsorban (bár ez azokra vonatkozik, akik egy kicsi hajlamot is mutatnak arra, hogy fejlesszék nyelvtudásukat) kitűnő nyelvtanulási tapasztalatszerzés egy eredeti nyelven megnézett film. A feliratnak köszönhetően – bár nem mindig tükörfordításban kapjuk, ami evidens – gyarapíthatjuk szókincsünket, ráadásul azáltal, hogy helyzethez és jelenethez is tudjuk kötni sokkal könnyebben memorizálódnak a kifejezések, továbbá folyamatosan raktározzuk el az idegen szavak helyes kiejtését is, ami szintén fontos szempont e célból. Több országban is (például Hollandia) a tévéműsorok filmjei csakis angolul mennek holland felirattal, és én még nem találkoztam még olyan hollanddal, aki ne beszélt volna folyékonyan angolul. De mondhatnánk akár a skandináv államokat is. Ebből is látszik, hogy az állításom a gyakorlatban is megállja a helyét.
Minden pozitívumot és negatívumot figyelembe véve, ki-ki döntse el, mi számára a fontos az adott pillanatban, és miket képes feladni, vagy bevállalni annak érdekében, hogy kielégítse film utáni vágyát.
