Öt igaz történeten alapuló kosztümös film olyan nőkről, akik a férfiak uralta világban és politikai életben is maradandót alkottak. Van köztük olyan, akinek a sorsa tragikus véget ért, akad, akinek házasságról és gyermekeiről kellett lemondania, de olyan is, akinek el kellett fogadnia, hogy csak a második lehet a férje életében. Az ő történeteik utat mutathatnak a 21. században is.
Trónok (h)arca
A Két királynő (2018) Stuart Mária (Saoirse Ronan) skót uralkodónő tragikus történetét mutatja be Skóciába történő visszatérése után. Unokatestvére, I. Erzsébet (Margot Robbie) angol királynő is kulcsfontosságú szerepet játszik a filmben. Mindketten a férfiak uralta 16. században próbálnak érvényesülni: árulások, intrikák, gyilkosságok, háborúk veszélyeztetik uralkodásukat. Igyekeznek egymás felé tiszteletet mutatni, azonban békéjüket beárnyékolja az a tény, hogy Mária igényt tart az angol trónra. A királynők tanácsadói (akik mind férfiak) mindkettőjüknek egy utat mutatnak: házasság és utódok, hogy bebiztosítsák pozíciójukat a trónokért való harcban.
I. Erzsébet nem felel meg az elvárásoknak, nem kíván megházasodni, kitart elhatározása mellett: életét a trónnak és Angliának szenteli. Mária ezzel szemben újra megházasodik, és ebből a házasságából születik meg Stuart Jakab. A két nő a férfiak játszmái, egyezkedései közepette próbál meg hatalmat gyakorolni egymáson és a másik nemen is. Míg Erzsébet határozott, ellentmondást nem tűrő, bölcs és megfontolt, addig Mária önfejű, makacs, szenvedélye és érzelmei uralják. A végső játszmát csak az egyikőjük nyerheti meg.
A miniszterelnök szolgálatában
A legsötétebb óra (2017) című film 1940 májusában játszódik. A mozi Winston Churchill (Gary Oldman) miniszterelnökségének első hónapját mutatja be, illetve azokat a döntéseket, melyeket ekkor, a II. világháború ideje alatt kellett meghoznia. Két nő szerepe kulcsfontosságú a történetben: az egyik a felesége, Clementine Churchill (Kristin Scott Thomas), a másik a titkárnője, Elizabeth Layton (Lily James).
Elizabeth első napjába csöppenünk bele, a lányt segítőként veszik fel Churchill mellé. Az újonc gyorsan gépel, de mivel izgul, szétszórttá válik és elrontja a szavakat. A miniszterelnök kiabál vele és meneszti a lányt, aki sírva kirohan. Később mégis visszaveszi, titkárnői feladatai mellett a politikus bizalmasa lesz: tudja, hogy kinek, mikor és mit ír. Akárhol is van Churchill, Elizabeth-nek ott kell lennie mellette és írnia, amit a kormányfő diktál: fürdés közben vagy akár pizsamában.
Clementine annak tudatában ment hozzá Churchillhez, hogy férje számára mindig is a közélet lesz az első. A filmben végig jelen van, amit önmagáról mondott: mindig csak második. Idős korára megtanulta ezt elfogadni, és belenyugodott abba, hogy: „A mi kis áldozatunk egy sokkal nagyobb célt szolgált.” Szókimondó, támogató: rendre utasítja férjét, ha az kételkedne önmagában, de ő ezt nem várhatja viszont tőle.
Ami a nők politikai szerepvállalását illeti a film történetében: a nem képviselőit a filmben háromszor lehet látni a parlamentben – kétszer figyelmesnek kell lenni, hogy a férfiak között ki lehessen szúrni a kalapos hölgyeket –, akik valószínűleg egyéni választókerületben nyertek, így lehettek a Konzervatív Párt tagjai (1928 óta van általános választójoga a nőknek Nagy-Britanniában). Harmadik alkalommal a felső szinten látjuk ülni a nőket, köztük Elizabeth-et, csak feltételezhető, hogy ez a titkárnők és az érdeklődő nők helye.
A filmben megjelenik, hogy a nők a hagyományos munkakörökön kívül (komorna, szolgálólány) iskolázottságot igénylő állásokat is betölthetnek: vállalhatnak munkát titkárnőként, gépíróként, telefonosként. Az előbbi két munkakör a háború idején még népszerűbb volt, a harcok kedveztek a női emancipáció kiterjesztésének. A filmben a háborús kabinet helyszínén a nők telefonos hölgyekként és gépírógárdaként jelennek meg, mások pedig ápolónőként vállaltak munkát. Azonban egyes területek továbbra is tiltottak számukra (ilyen például a térképterem), tehát továbbra is fennállt a nemek közötti egyenlőtlenség.
„Csak egy Kennedy lettem”
John F. Kennedy feleségét a világ csak Jackie-ként ismeri. A Jackie (2016) fő eseményei 1963-ban játszódnak, amikor Kennedy elnököt a dallasi látogatásukkor lelövik a kocsijában, melyben együtt ül feleségével. A halálától kezdve Jackie-n (Natalie Portman) van a világ szeme, hogy a volt First Lady hogyan próbálja túlélni férje elvesztését, és miképp küzd meg az őt érő kitüntetett figyelemmel.
A történetnek egy újságíró (Billy Crudup) látogatása ad keretet, aki Jackie történetére, gondolataira és érzéseire kíváncsi. Jackie okos, kedves és határozott nő, aki vágyik elhunyt férje elismerésére. Kennedy temetésében is egyedül szeretne döntéseket hozni, bár az a tökéletesség, amit ebben hajszol, az valójában nem is Kennedynek szól, hanem önmagának. Utoljára akarja megmutatni magát az amerikai népnek, – és a többi ország lakosságának, hiszen TV-ben közvetítették Kennedy temetését – a veszteségét, fájdalmát és az igazságot: férjét meggyilkolták.
Jackie sosem vágyott hírnévre: hozzáment egy Kennedyhez, aki évekkel később elnök lett. Méltósággal viseli azt, ami körülötte zajlik: az új elnök felavatását, a Fehér Házból való kiköltözést. Nem mutathatja ki érzéseit, különben az őt körülvevő férfiak azonnal gyengének látnák: mosolyognia kell még akkor is, ha fáj. Próbál túllépni a gondolaton, hogy nem tudta megmenteni férjét, aki a karjaiban halt meg.
A nő, minden angol férfi felett
Visszatérve Európába, egy olyan nő politikában történő felemelkedését látjuk, aki egy egyszerű lányból lett az Egyesült Királyság első női miniszterelnöke.
A Vaslady (2011) Margaret Thatcherről (Meryl Streep), az Egyesült Királyság első és egyetlen női miniszterelnökéről szól, aki az addigi társadalmat meghatározó nemi és osztálybeli előítéleteket rombolja le. A férfiak uralta politikai szférában olyan utat tud bejárni, mely nem sok nőnek sikerült azóta sem. Az Oxfordon diplomázott, a családi fűszeres boltban dolgozott, emiatt állandóan gúnyolódnak rajta a férfiak, még akkor is, mikor már miniszterelnök volt. Az ő szemükben nem számít, hogy meddig jutott el, a neme és a családi háttere továbbra is meghatározza őt. Hozzámegy egy üzletemberhez (Jim Broadbent és Harry Lloyd), akinek kijelenti, hogy: ő nem a tipikus feleség, aki háziasszonyi teendőket végez és a férjébe karolva mutogatja, hogy boldog. Azt akarja, hogy az élete ennél többről szóljon. Így is lett: a házasságukban a férj került a háttérbe a közszolgálattal szemben.
Azt, hogy 1979-ben megválasztották miniszterelnöknek az is befolyásolta, hogy a férfiak – akik hittek benne – valamelyest átformálták fellépését és a megjelenését: mélyítenie kellett a hangját, hogy határozottabban hangozzon, illetve a kalapjait is leselejtezték. Thatcher ambiciózus, határozott döntéshozó, eszményeit nyíltan vállalja az őt gúnyoló és megvető férfiakkal szemben, és változást akar hozni az ország számára. Személye és munkássága megosztotta még saját pártját is. A tudat, hogy jobb állapotban hagyja ott az Egyesült Királyságot, mint ahogy átvette, elegendő elismerés volt számára a tizenegy és fél évig tartó miniszterelnöksége után.
„A Szívek Királynője”
A királyi család felé pillantva a Spencerből (2021) megtudhatjuk, hogy Diana (Kristen Stewart) miképp küzdött meg a királyi etikettel és önmagával.
A film Diana, walesi hercegné válása előtti utolsó közös karácsonyt mutatja be a királyi családdal. Károllyal (Jack Farthing) ekkorra megromlott a házasságuk, ugyanis a herceg egy fiatalkori szerelmével tartott fenn viszonyt. A királyi családban szigorú protokoll határozza meg az udvarban való viselkedést és megjelenést. Diana szabadon értelmezte ezeket a szabályokat, sőt gyakran áthágta őket. A filmben számos ilyen példa jelenik meg: késik, a királynő után érkezik meg az ötórai teára, a különböző alkalmakra felcímkézett ruháit gyakran összecseréli. Legszívesebben szakítana az összes avitt hagyománnyal. A sajtó kiemelten figyeli, ezért állandó felügyelet alatt van, nehogy olyan dolog lásson napvilágot, ami a királyi család számára zavarba ejtő. Boldogságot ebben az állandó aknamezőben két fia jelenti számára, akiket függetlenebb és szabadabb keretek között nevelne. A hercegné egy megtört, dühös, depressziós, étkezési zavarokkal küzdő nőként jelenik meg.
Évszázadokat átívelő nőiség
A bemutatott nők közül néhányaknak hasonlóan ért véget az élete, olyanok is akadnak, akiknek ugyanaz a szerep jutott. Közös bennük, hogy hatalmi pozícióban voltak: származási alapon vagy házasság révén kerültek a politikai szférába. Azonban ez sokszor vesztüket okozta, az önmagukból való kifordulást eredményezte. A filmek sokszor drámaian tárják elénk a történeteket, mégis mind az öt filmben az a valóság jelenik meg, hogy egy nőnek miképp kell túlélnie és szembenéznie a megpróbáltatásokkal a férfiak uralta (politikai) világban. A kérdés a 21. században is megállja a helyét: vajon sikerül-e valaha is leküzdeni a nemek közötti egyenlőtlenségeket?
