A Coen testvérek legendás vadnyugati eposza minden megtekintéskor megbélyegez. Éget a billog és ez felvillanyoz. Nosztalgiára fel!
A No Country for Old Men 2007 óta tartja lázban nézőit és rajongóit. Ez részben remek rendezésének és történetének köszönhető, hiszen a rég elfeledett western műfaját élesztette újjá, olyan műveknek megágyazva ezzel, mint a Django elszabadul, vagy az éppen aktuális Westworld sorozat.
A film felütése kissé zavarosan kezdődik. Kapkod a helyszínek és szereplők között, ezért nehéz felvenni a fonalat, de ha egyszer elkapja az ember, nincs megállás. Ügyeletes narrátorunk a helyi idősödő sheriff, Tom Bell (Tommy Lee Jones), aki felfesti a vadnyugat és a környék látképét. Megismerhetjük fő pszichopatánkat, a Javier Bardem által alakított Chigurh-t, aki éppen kinyír egy zsarut, és a Llewelyn Moss (Josh Brolin) által eltulajdonított pénz nyomába ered. Röviden-tömören ennyi.
A történet egyszerűnek, sablonosnak hat. Az igazi izgalmakat Moss menekülésének fázisai, illetve maga a bérgyilkossal folytatott macska-egér küzdelme jelenti. A folyamatos akció adrenalintúltengéshez vezethet, amit nem restek időnként egy kis színészkedéssel és drámával feloldani, de csak azért, hogy újult erővel lökjenek minket az emberi gyarlóság sötét kútjába. Rengeteg meglepetéssel és logikusan felépített jelenetekkel csiklandozzák látóidegeinket, melynek köszönhetően nem csupán popcorn-mozi az említett alkotás. Átgondolt, dilemmákkal és felvetésekkel teletűzdelt, és tartalmas szórakozást képes nyújtani.
Talán színészi szempontból a legerősebb a film. Nem véletlenül kapta meg érte Javier Bardem a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat (habár ez néha nem feltétlenül a színész érdemeit dicséri, itt abszolút indokolt és érthető volt az Akadémia döntése). Az ő karaktere talán túlságosan előtérbe kerül, ám ez cseppet sem zavaró, sőt, a játékára fogékony „lelkek” minden másodpercért hálásak lehetnek. Másik központi figuránk, Llewelyn Moss a meggondolatlan és pénzéhes társadalom metaforájaként igyekszik túlélni a rá váró viszontagságokat. Az őt játszó Josh Brolin (akit legutóbb a Bosszúállók- Végtelen háborúban láthattunk Thanos szerepében) szintén kiváló színészi talentumáról tesz tanúbizonyságot. Arcán sokszor tőle szokatlan módon olyan érzések jelennek meg, mint a döbbenet, a félelem és a bizonytalanság. Hiába játssza nekünk a macsó cowboyt, mindenki látja a törékenységet szerepében. Annyira tökéletes volt a szerepre…
Tommy Lee Jones felügyelője szinte csak statisztált a filmben; a cselekményt nem mozdította előre, és magukat az eseményeket is külső szemlélőként tekinthette át, a dolgok menetére pedig nem volt hatással. Ennek ellenére játékára nem lehet panasz, különösen a film felkonferálása ütött nagyot. Sajnos Woody Harrelson még kevesebb szerephez jutott, szinte csak egy elhanyagolható történetszálba suvasztották bele, annak ellenére, hogy karaktere rengeteg potenciállal rendelkezett.
A zenei és képi világ egyaránt a műfaj klasszikusait idézi, de emellett is sikerült rengeteg újdonságot varázsolni a filmbe. Hangulata ellenére leginkább a kitűnő forgatókönyv és nagyszerű színészi teljesítmények a hangsúlyosak, melyek talán örökre belénk vésődtek.
Változatos műfajelemeinek köszönhetően a Nem vénnek való vidék nagyon sok nézőt képes magához vonzani. A film által egy több mint érdekes történetet ismerhetünk meg, olyan rendezésben, amihez hasonlóval csak ritkán találkozik az ember fia. Western és Coen rajongóknak egyértelműen kötelező darab, de ha tartalmas felüdülésre vágysz, akkor is nyugodtan vágj bele.
