Ha körbeböngészünk az interneten, a közösségi média oldalain, vagy csupán leülünk este a TV elé egy kis filmnézésre, mindenhol különböző valóságshow-k, tehetségkutatók és egyéb televíziós műsorok hirdetéseinek, reklámjainak tömkelege fogad minket. Szlogenjeik akarva-akaratlanul is beivódnak az ember agyába és hatnak a gondolkodására. Nem véletlen, hogy a TV azon eszközök egyike, ami a legjobban képes manipulálni az embereket, ahogy erre annak idején Orwell is igazán jól ráérzett. Így persze a kritikus nézőben felmerülnek kérdések: Mire jók ezek? Miért hasznosak? Mivel járulnak hozzá az egészséges élet- és testkép kialakulásához?
A szomorú hír az, hogy a legtöbbjük semmivel, ugyanis ezen műsorok nagyobb része nem több, mint egy pénznyelő automata, amibe a sok néző azzal, hogy esténként odakapcsol, és növeli a nézettséget, dobálja befelé a kis pénzérméket. A csatorna pedig nagyhasú Döbrögiként begyűjti az érdemet, és zsákszámra viszi haza a tallérokat, hogy aztán pár hónappal később újabb semmitmondó, erkölcsromboló műsort indítsanak.
Persze ez is – ahogy annyi minden – nyugati társainktól származik. Van azonban egy éles különbség nyugat és Magyarország, illetve Magyarország gazdasági szintjén álló országok között. Míg nyugaton főként a kreatív teremtés, addig itt, keletebbre inkább a majmoló utánzás a jellemző. Ez pedig gyakran menthetetlen. Ha maga a műsor alapelve rossz, azért kreatív, pontosan kidolgozott, okos és ravasz lépésekkel élvezetessé és talán egy csöppnyit még értékessé is tehető. Mi pedig abba a csapdába estünk, hogy jó íródeákként másolunk. Ehhez azonban több alapvető tartópillér hiányzik: először is a keleti országok jóval kisebbek, így ha a tehetségkutatókat nézzük, egy idő után be kell vallanunk: kifogyunk az igazán kiemelkedő tehetségekből. Másrészt az emberek mentalitása is különböző, más a nézők által elvárt valóság, így a magyarosítás gyakran nem sikeres. Harmadik buktató talán a legszembetűnőbb és a legszörnyűbb tény. A hazai televíziózás nem áldoz elég időt egy-egy műsornak. Nézzük csak meg példaként az X-Faktor legutóbbi szériáját, amit kevesebb, mint két hónap alatt lezavartak: olyan volt az egész, mint egy utolsó percben írt házi dolgozat: elkapkodott, amatőr, igénytelen. Szinte képtelenségnek tűnik új tehetségek felkutatása és kinevelése ilyen rövid időintervallum alatt.
Azért ha mégis végigtekintjük a TV által kínált műsorlistát, találhatunk benne a sok szemét között egy-két gyöngyszemet. Csak nagyon kell túrni azon a szemétdombon.
Vessünk egy pillantást a kínálatra:
• Képzeletbeli „ranglistánk” legalján állnak a valóságshow-k és társaik. Ilyen pl. a Valóvilág, vagy a nemrég indult (de minek?) „Pumpedék”. Ezeknek még ha régebben volt is valami kisebb értelmük, mára szinte semmi nem maradt. Mindennapi meztelenkedés, alulképzett idióták és persze nyilvános szex, mert az olyan menő… Az ilyenfajta műsorok főként a 15 év alatti tinédzserkorosztályt célozzák meg, de idősek is meg-megnézik esténként, hogy legyen miről beszélni másnap a nyugdíjasklubban. Mire tanítanak? Abszolút semmi jóra. A fiatal korosztály azt látja, hogy a semmitevésből és a magamutogatásból fiatal milliomosok és médiacelebek lehetnek. Az élet célja pedig minél több követő Instagramon. Erősen nem ajánlott.
• Szórakoztató műsorok. Ez a kategória az, ami nem éppen a felfedezésről, de nem is a nagy, az ember életét megváltoztató főnyereményről szól. Egyszerű célja van: esti szórakoztatás. Gyakran térünk haza úgy a munkából, hogy semmire nem vágyunk jobban, mint egy könnyed kis szórakoztatásra. Ide sorolható pl. az amerikai Dancing With The Stars, aminek évtizedes hagyománya van. Ha nem is a legsokatmondóbb műsorok, egy-egy kellemes pillanatot, mosolyt mindenképpen csalnak a nézők arcára.
• Tehetségkutatók tekintetében bőven van választásunk, hiszen végül is attól függ ki miben tehetséges?! Talán a leghíresebb a már fentebb említett X-faktor, ami talán a világ legismertebb énekes tehetségkutatója. De ilyen még a Voice, valamint különböző országok Got Talentjei is. Ezek a műsorok évente új évaddal jelentkeznek, és olyan nagyszabású sztárokat fedeztek fel, akik később a világ leghíresebb fesztiváljain is megállták a helyüket. Ami viszont Magyarországról nagyon hiányzik, pedig az USA-ban óriási népszerűségnek örvend, azok a táncos tehetségkutatók. Ezek közül talán a legismertebb a So You Think You Can Dance, ami számos olyan igazán tehetséges fiatalt nevelt ki, akik később a Broadway-en kötöttek ki, sokan közülük Emmy-díjas művészek.
• Egy igényes és színvonalas műsor kulcsa a megfelelő adok-kapok. Azaz kreatív, érdekes műsort kap az olvasó, aminek valóban lényegi mondanivalója van: nem hull az ölünkbe milliódolláros bőrönd csak azért, mert szépen mosolygunk. A kulcs a kemény munka. Az emberek keményen dolgoznak valamin, kitartóan, hogy elérjék a céljaikat, és cserébe kapnak valami olyat, ami nem csak az ő életüket, hanem az egész családjukét megváltoztatja. Talán ez a legmegfelelőbb definíciója az ausztrál House Rules című műsornak, melyben nem valóságshow sztárok és nem is backstage öltözőre vágyó ifjoncok versenyeznek, hanem valós családok. Feladatuk, hogy a megadott dizájnnal, megszabott pénzösszeg mellett megteremtsék más családok álomotthonát, ahol később családot alapíthatnak. És mit kapnak cserébe? Egyszerű. Az egyik ilyen álomház az övék.
A listát elnézve számos műsorral találkozhat a mindennapi tv-néző, és bár nem mindegyikben találhatja meg az ember az antikvitásból is ismert „tanító szándékot”, azért még kritikus szemmel nézve is lehet értékes műsorokat találni.
