Mikor először megláttam a Hurok előzetesét, szinte szó szerint eldobtam az agyam, mert nem hittem, hogy egy magyar film beharangozóját látom. Amikor 2 hete csütörtökön megjelentek az első kritikák, nagyon csalódott voltam, mert nem zengtek róla ódákat, pedig az előzetesben látottak és a történet ismeretének birtokában én csak jóra számítottam. Már éppen lemondtam volna a film megtekintéséről, amikor egyik ismerősöm kiírását olvasva nagyon fellelkesültem, és elhatároztam, hogy ha esik, ha fúj, én bizony megnézem. Még egy interjút is olvastam a rendezővel, ami után borítékolható volt, hogy nekem igenis tetszeni fog a Hurok.
A sztori szerint Ádám és Anna boldog párkapcsolatban élnek, amikor kiderül, hogy szülők lesznek. Ez a tudat és a kétes ügyekből származó bevétel reménye teljesen összezavarja a férfit, aki abortuszt javasol párjának, majd mikor átgondolja a szituációt, szimpla orvosi vizsgálatra indulnak. Később Ádám megkapja a hipót (nem a tisztítószert, hanem egy kábítószer alapanyaga), és éppen felveszi a búcsúvideót, amikor rádöbben, hogy nincs meg az átadás helyére szóló jegye. Több se kell neki, Anna után fut, aki miután egymásnak ütköztek futás közben, egy meglepő mondattal üdvözli kedvesét. Kisebb csetepaté után Annát elütik, s közvetlenül az eset után Ádám a kórházba siet, hogy szülészorvos apjától elkérje annak autóját, hogy le tudja szállítani az anyagot. Később hazaér, majd itt indul be igazán a mindfuck része a történetnek, így ennek leírását inkább mellőzöm.
Ez önmagában lehet nem tűnik formabontónak, hiszen hasonlót már láttunk a fantasztikus Mementóban és a Forráskódban. Mi az, ami mégis megkülönbözteti a Hurkot az előbb említett alkotásoktól és kiemeli a magyar filmek közül? Először is az, hogy remek története van, ami olyan szinten igényeli a néző figyelmét, hogy ezen kívül semmi másra nem tud koncentrálni.
A cikk folytatását IDE kattintva olvashatod testvéroldalunkon, az akritizator.blog.hu-n
