Hogyan lehetne méltó módon bemutatni egy olyan rendkívüli művész életét, mint Vincent van Gogh, aki még a csillagokat is féltékennyé tette saját Csillagos egével? Erre a feladatra vállalkozott Hugh Welchman és Dorota Kobiela rendező házaspár Szerető Vincented (Loving Vincent) című filmjével, melynek különlegessége, hogy az élőszereplős forgatást olajfestményekbe oltva a világ első festővászonról filmes vászonra vitt animációja.
Diehard van Gogh rajongóként a bejelentése óta követem a produkció készülődését, így érthetően fellegekbe épített elvárásokkal vártam az exkluzív, magyarországi premier előtti vetítést – ám ha ez lehetséges, még így is pozitívan „csalódtam”.
A Szerető Vincented esetében egy minden szempontból formabontó, páratlan vállalkozásról van szó. Bár filmes alkotásoknál a tartalom fontosabb, mintsem a látvány, melybe csomagolva van, ennek a mesterműnek jár a megérdemelt kivételezés, ugyanis a világ első „vászonról vászonra” vitt, csupán festményekkel készült animációs filmjéről van szó. A hagyományos, kézzel rajzolt rajzfilmek, és napjaink 3D-s technikáival készült animációi is hatalmas munkát igényelnek, viszont ez esetben még magasabb a léc, hiszen egy 65.000 filmkockából álló projektről van szó, melyek mind különálló, van Gogh stílusának mintájára készült festmények. Ezen az óriási produkción 125 képzőművész dolgozott, elkészítése pedig hat évet vett igénybe. A bemutatót megelőző legégetőbb kérdés mindenki számára az volt, hogy meddig tudja megtartani az újdonság varázsát a mozgó festmények nyújtotta különlegesség, és vajon nem lesz-e fárasztó a nézők szemének a dinamikus, intenzív látvány. A végeredmény felháborítóan lenyűgöző lett, az első filmkockától az utolsóig magával ragadó, és libabőrt követelő.
S bár a film egyedi és rendhagyó ábrázolása a legnagyobb érdeme, mégsem ez az egyetlen, hiszen a látványtól lecsupaszított történet élőszereplős adaptációként is megállná a helyét.
Van Gogh életéről és munkásságáról számos dokumentumfilm készült, pl. a 2010-es, Szavakkal festve (Panited with words) című adaptáció, a Sherlockból ismert Benedict Cumberbatch főszereplésével. A Szerető Vincented viszont egy friss, új megközelítéssel meséli el kedvenc festőnk életét. Nem egy porszagú dokumentumfilmként, a történéseket meglepően nem van Gogh szemszögéből követjük, a fő szál még csak nem is életében játszódik: a mi történetünk halála után egy évvel, Arles városában kezdődik. Vincent ugyanis hátrahagyott egy közvetlenül a halála előtt írt, rejtélyes levelet, melynek címzettje szeretett bátyja, Theo. Az Arles-i postamestert -aki Vincent közeli barátja is volt-, nem hagyja nyugton van Gogh halálának öngyilkosságként bélyegzett története, ezért a levél rendhagyó kézbesítésével – és remélhetőleg az igazság kiderítésével – fiát, Armand Roulin-t bízza meg. A sárga kabátos fiatalember először szkeptikusan áll a feladathoz, azonban hamarosan kiderül, hogy Theo olyannyira belebetegedett öccse elvesztésébe -hiszen ő még egy öngyilkosságának okát megmagyarázó üzenetet sem hagyott maga után-, hogy fél év után követte Vincentet a sírba… Roulin-t az említett levelet kezében tartva megérinti a van Gogh fivérek tragikus története, és elhatározza, hogy tovább indul Párizsba, majd Auvers-sur-Oise városkába (ahol Vincent utolsó éveit töltötte), hogy a hátrahagyott levélnek új, méltó címzettet találjon. A film alapvetően a fiatalember további utazását követi, azonban Vincent történetét viszi végig, egy frappáns megoldással: más szereplők emlékeiből építve. Roulin -nem véletlenül- van Gogh volt szállójában bérel szobát, és felkutatja a városban azokat a személyeket, akik valamelyest kapcsolatban áll(hat)tak Vincenttel: az ő történeteiken keresztül ismerhetjük meg a neves festő életét.
A történelemre jellemző homályos pontok van Gogh életében is jelen vannak, rejtély fedi az ominózus fülcimpa-levágást, és halála köré szövődött mendemondákat is – a film ezekből a misztikummal felruházott történetekből merít, és roppant ügyesen épít rájuk. A kivallatott karakterek történetei egyre jobban ellent mondanak egymásnak, így Roulin-nak – és a nézőknek is – lassan úgy tűnik, hogy Vincent öngyilkosság helyett gyilkosság áldozata lehetett, melynek elkövetésével a történet folyásával mindig más a gyanúsított. A valódi okokat és körülményeket kutatva – munkahelyét és saját testi épségét is kockáztatva – Roulin olyan komoly nyomozásba kezd, hogy úgy érezzük, mintha egy igazi detektívtörténetet látnánk, vagy egy az 1800-as években játszódó részt a CSI helyszínelőkből.
Ügyes történetvezetéssel és dramaturgiával, a rejtélyek, új információk és váratlan fordulatok egymásba oltásával, még azok is izgalommal követik a történetet, akik már ismerik Vincent életrajzát. Bár a történet középpontjában maga van Gogh áll, még a mellékszereplők karakterei is meglepően részletesen ki vannak dolgozva: erős karakterjegyekkel, és saját háttértörténetekkel ismerjük meg őket, mely kivétel nélkül ad valamit a rejtély megoldásához, és a nagy képhez. Ezek a szereplők – legyen szó egy csónakosról, a helyi fogadós lányáról, vagy a festő kedves barátjáról: Gachet doktorról -, a valóságban van Gogh festményeiből ismertek, személyiségüket pedig Vincent levelezései alapján formázták meg. Az film készítésének alapos munkáját ez mellett dicséri, hogy a –rajongók örömére – a karaktereken kívül több Van Gogh festményről ismert helyszín és jelenet is megjelenik a filmben, ügyesen beleillesztve a történetbe.
A lenyűgöző látvány és fantasztikus történet mellett a film alaphangulata –Vincent életére mintázva – keserédes és végtelenül szomorú. Nem volt szerencséje a magánéletében – sem szüleivel, sem barátaival, de még a nőkkel sem-, képzőművészeti pályája is sikertelennek tűnt, hiszen amellett, hogy egy alkotását sem tudta eladni, Párizs nagy művészei nem fogadták be a magát festőnek képzelő, szegény és rongyos holland csavargót. Van Gogh azoknak a művészeknek élén áll, akiket csak haláluk után becsültek meg: azért halt meg, mert életében nem tartották semmire, viszont halála után a történelem egyik legnagyobb festőjeként tartják számon, és talán a valaha legkedveltebb, milliók imádott művésze lett. A filmnek sikerül ennek a keserédes, és tragikus emberi sorsnak az esszenciáját érzelmesen, mégis minden giccstől mentesen bemutatnia.
A film egyetlen feltűnő hiányossága van Gogh karakterének kissé valószerűtlenül heroisztikus, mártír szereppel való felruházása; a depressziójának és mentális betegségei ábrázolásának teljes hiánya – az elmegyógyintézetben töltött évét csupán egy mondattal említik, majd szó szerint legyintenek is rá.
A Szerető Vincented egy figyelemre méltó és rendkívül fontos kezdeményezés: egy kegyetlen élettörténet példátlan bemutatása aprólékos és kemény háttérmunkával, az utolsó filmkockájáig kitartó, lélegzetelállító látvánnyal, a történet új megközelítésével, és az izgalmas történetvezetésével garantáltan többszöri újranézésre kínálja magát.
„És arra gondoltam, milyen magányos lehet ez az ember, hogy annyira örült neki, amikor az a ronda madár odament hozzá.” – részlet a filmből
A Szerető Vincented december 22-től a magyarországi mozikban országszerte megtekinthető, és DVD-n is megvásárolható.
Jegyzetek és források
Loving Vincent – a film hivatalos oldala
http://lovingvincent.com/
Chris O’Falt: ‘Loving Vincent’: How 125 Artists and 65,000 Paintings Made the World’s First Oil-Painted Movie(IndieWire)
http://www.indiewire.com/2017/08/loving-vincent-125-painters-first-hand-oil-painted-animation-1201867696/
A Painted With Words ingyen megtekinthető a vimeo oldalán: https://vimeo.com/109538758
