Életem első thrillerére késve érkeztem, torkomban dobogó szívvel, egy ismeretlen trolival (kezdte el, mintha gasztrokritikus lenne: ,,az étterem kialakítása bensőséges, túl sok a kék”), útközben egy volt osztálytársam felajánlotta, hogy ha nagyon ijesztő lesz, keressem meg őt a film után. Szerencsére a jegykezelők/ügyelők megoldották a szitut komikusan udvarias mosolygásukkal.
A Bezárva (Shut in) című horror/misztikus dráma meglepő módon nem azonos a 2016-os, ugyanerre a névre hallgató ikertestvérével, bár tematikus átfedések vannak: mind a kettőben egy anya-gyermek(-szerű) viszony jelenik meg. A Rainey Qualley főszereplésével készült film pár nap történéseit fogja össze, a kiindulási alap pedig meglepően köznapi. Egy anyuka lakott területektől messze lévő házában rossz szokása szerint véletlenül bezárja magát a kamrába.
A thrillerben megjelenő viszonyok így a gyerekeitől távol levő anya és a kívül veszélyben levő gyerekek feszültségére tagozódnak. Veszélyt egyrészről a gyermekek apja jelent –akit Jake Horowitz alakít meglepően festőien –, másrészről az anyával közös drogos múltjukból ismert pedofil (Vincent Gallo), aki később egyedül is visszatér a házba. Ezek az abszurd dramaturgiai vonások más kontraszttal ruházzák fel a hagyományos női szimbólumokat.
Erős hangsúly van a történet képi és hangi megvalósításán, így moziban különösen, szemléletesen jó élmény. A cselekmény nagy része egy szűk térben játszódik, az anya onnan próbálja menedzselni gyermekei életét és kiszabadítani saját magát. Domináló színek a szürke és a barna (mivel egy családi kamráról van szó), erős hangsúly van a közelről felvett remegős snitteken és a textúrákon. A zenei hatások ugyanannyira sejtelmesek, sok az egyházi elemre utalás. A lélegzetvételek, a nyelések felerősítésén kívül a polifonikus dallamok, visszhangok tűnnek fel.
A thriller-faktor eredetét is ez a jellemző adja: a bezártság alapérzete, a klausztrofóbia és a kinti világ irányítására való képesség elvesztésének félelme. Megjelenik a férfi-nő ellentétpár is, ami alól csak a főhősnő párhónapos kisbabája képez kivételt. Az apa és a pedofil barát veszélyt jelentenek, ráadásul mindketten a kiszámíthatatlanságuk miatt. Ironikus módon az első jelenetben a két gyerek apukája megmentőként jelenik meg, aki kiszabadítja a gyerekek anyját a kamrából, rögtön utána ki is neveti és meg is dorgálja (,,Azt hiszed, hogy jobb vagy nálunk, te hülye kis kurva?”). A nő motivációja az anyává válás, anyaság folytatása, de éppen ezért a nemes ösztönért folytatott harcában válik akár szélsőségesen kegyetlenné is.
A film dramaturgiájának vannak nagyon erős részei, ilyen a főmotívum és annak variálása is. Egy bezárt helyzetben, mikor az ember csak a négyéves kislányától tud eszközöket kérni a szabaduláshoz, előfordul, hogy átkozza az egyébkénti életének kialakítását. Ebben a fordított szituációban meglepően sok humorforrás is található a dráma mellett.
Az anyát játszó Rainey Qualley zenész-énekes (a hollywoodi nepotizmus részvételese, hiszen édesapja és édesanyja is a showbizniszből jön, testvére az Egy szobalány vallomása főszereplője) hitelesen jeleníti meg ezt a szereplőt: nagymértékben azáltal, hogy nem játszik túl egy-egy epizódszerű részletet, végig a kijutásra fókuszál.
Azonban sok a filmben a suta vagy indokolatlanul ijesztőre vágott rész, amik inkább tízévesek szerepjátékának az érzetét keltik, mintsem összetett pszichothrillerét. A lezárás is ilyen (kiterjedt spoiler-optimizmusom ellenére is érzem, hogy talán a horror zsánerében a legértelemszerűbb hanyagolni ezeket), sok elemében ötletszerű és rossz értelemben váratlan.
Szintén zavaró része a filmnek, hogy könnyűszerrel válhatott volna egy nagyon szimbolikus, szuggesztív kódrendszer megformálójává, mégis sutának, lerendezetlennek hat. A filmben szereplő nő anyaságának nem csak az öt fal és ajtó szab határt, hanem saját mintái és részben drogos múltja is. Anyamintát a nagyanyai házban kapott, amit később megörökölt, a helyzet mégis eredendően súlyos titkokat is sejtethetne.
Számos nő (és férfi) szenved attól, hogy olyan mintákat adjon, amiket ő nem kapott meg, és ilyen értelemben húzódik egy mély kommunikációs fal közte és a külvilág között, amibe bezárhatja magát. Lehetett volna tehát erősebb vagy másszerűbb az anya motivációja.
Összességében a Bezárva könnyebben értelmezhető prevenciós, figyelemfelhívó alkotásnak, ami a fiatal anyák melletti kiállást és társadalmi támogatottságot próbálja erősíteni. Téttevése emiatt az unikálisság miatt lesz majdnem szórakoztató és majdnem vicces, a thriller azonban nem mindig jelenik meg azzal a pszichikus tartalommal, idegnyállal, ami keretbe rántaná. Szelestey Bianka Hajszálrepedés című, idén Cannes-ba nevezett filmjében például több volt az ilyen mentális átkapcsolás, pedig műfaját tekintve nem is thriller, csak megfelelően metaforizálja át a szorongás a képi tereit.
Ha megkérdeznének, kinek ajánlanám-e a Bezárvát, valószínűleg elsőkapcsolatos randifilmnek mondanám. Ahogy a főszereplő nőt kezelik az őt körülvevő férfiak, az részben fed egy olyan társadalmi konszenzust, amit középiskolai edukáció nevében pár helyen a NANE szokott közvetíteni.
Kiemelt kép: Mafab – Bezárva
