Pazar volt a szezon utolsó része, láttunk mindent és mindenkit, aki igazán számít. Régen várt találkozások zajlottak, sorsfordító emlékek, döntések, események váltogatták egymást – és sokszor felrikkantottam, hogy „na ugye?”.

Királyvárban kezdünk, a tökéletes alakzatban álldogáló Makulátlanok farkasszemet néznek a városfallal. A Lannister-katonák látszólag nincsenek megrettenve, teljes nyugalomban készülnek egy lehetséges ostromra. Jaime és Bronn az élet értelmét egyetlen konkrét dologra szűkítik, így a Makulátlanok motivációi gyakorlatilag értelmezhetetlenek a számukra. Kissé lefagynak, amikor a második Targaryen-sereg is megérkezik, amely tökéletes ellentéte az elsőnek, kontrasztjuk kb. annyira üvölt, mint maga a dothraki horda.

Targaryen felségjelű hajóban utazik Észak királya és a Sárkányirálynő sleppje. Jon elképed, hogy ugyanannyi ember él a fővárosban, mint egész északon együttvéve. Tyrion szerint a városiaknak a munkalehetőség és a minőségi bordély jelenti a vonzerőt – a Hét szerelmére, megint a „cock”-nál tartunk! Véreb gondosan ellenőrzi, hogy kis háziállatával minden rendben van e.

Cersei rutinos gyűlölködőként készülődik a találkozóra, gikszer esetére rangsorolja a Hegynek az első három leölendőt, majd egye-fene, szabad kezet ad. Jaime arcán innentől állandósul a szörnyülködés. Sárkányverem a meeting tervezett helyszíne, ahol a Targaryen-uralkodók a kis kedvenceiket tartották, mert azok bizony nem voltak képesek megérteni, hogy nem minden az ő zsákmányuk. Baleriontól a kiskutya méretű sárkányokig, az iszonyattól egészen egy paródiáig alacsonyodott vissza a sárkányok sora annak idején.

Észak királya és a Targaryen kíséret összefut Deres követeivel. Tyrion és Podrick barátsággal köszöntik egymást, Véreb és Brienne összenézése főleg meglepetésről árulkodik. Sandor majdnem érzelmeket mutatott ki – örömöt, majd büszkeséget – amikor megtudta, hogy Arya él és cseppet sem szorul védelemre.

Bronn, Tyrion, Podrick: a törpe simán bepróbálkozik a zsoldos gyenge pontjára tapintva, és kerekperec megmondja neki, hogy átlát a szitán. Varys – akit majd nagyon könnyű lesz szinkronizálni – a háttérben figyel somolyogva. Mindkettőjük magabiztossága csúnyán megcsappan, amikor Bronn szépen levezeti, hogy az ő fejük az életbiztosítása.

A Sárkényverem nagy, ijesztő, nyomasztó, romos. Keresgélik a helyüket, nézelődnek, gyanakodnak, tulajdonképpen egy gigantikus csapdában vannak. Véreb maga az aggodalom, mindenért a Lannistereket kárhoztatja, amikor megjelenik Cersei a kíséretével. Tisztára, mint egy rockkoncert, felvonulnak a sztárok a színpadra. Brienne és Jaime jelentőségteljes pillantást vált, előbbinek egy kis szempilla rebegtetés is becsúszik. Cersei az állandó gyűlöletét még jobban felturbózza Tyrion láttán, Euron lekicsinylő pillantásától Theon még jobban összemegy. No de, a Clegane-testvérek: a Véreb soha nem a vacakolásról volt híres, egyoldalú fecsejük sem szűkölködik halálos fenyegetésben. Majd balra el dobozkáját babusgatni.

Daenerys sehol, pedig Cersei utálja ha megvárakoztatják. Aztán egyszer csak jön két sárkány, Drogon leszáll, a Sárkánykirálynő pedig szépen a helyére sétál. Cersei arca rezzenéstelen a sárkányok láttán, csak a végén nyílik el egy kicsit a szája, szerintem akkor végzett a számolással. Euronon látszik, hogy szeretne ilyen kisállatot otthonra. Drogon távozik, egy szárnycsapásával simán kiszellőzteti a vermet. Tyrion belefogna, de Euronnak van egy magánszáma; Theont fenyegeti Yara megölésével. Jaime elunja, de csak Cersei figyelmeztetésére és a Hegy megmozdulására állítja le magát a Greyjoy.

Tyrion mondandója nem köti le Cerseit, ezért Jon átveszi a szót. Fegyverszünet szörnyvadászat idejére, mindez nagyon hihetetlennek tűnik, egyre zabosabb mindenki, amikor a Véreb befut a kis dobozával. Bontogat, de nem olyan önfeledten, mint mi a fa alatt. Az élőhalott ráadásul még szégyenlősködik is, kis noszogatásra ugrik csak elő, de akkor nagyon. És Cersei végre megijed, ugyanakkor halkan jegyezném meg, hogy a Hegy reflexei csapnivalóak. Ha nincs a lánc, frizuraigazítást csinált volna a királynőn a túlbuzgó élőhalott, akit a Véreb lelkesen szeletel, a darabok persze külön életbe fognak. Qyburn le van nyűgözve a teremtménytől, biztos megfordul a fejében, hogyan tudna ő is hasonlót csinálni. Jon folytatja a demonstrációt: a kis cukik tűzzel vagy sárkányüveggel pusztíthatóak el. Vajon miért nem beszélnek a Másokról és a valyr pengékről? Biztosan úgy gondolják, ennyi éppen elég.

A holtak serege most százezer fős lehet, Jaime meg van döbbenve a létszámtól. Euron megkérdezi, hogy tudnak-e úszni és előad egy gyáva megfutamodást Pyke-ra. Cersei alkut ajánl a látottak alapján: rendben van a fegyverszünet, ha Észak Királya ezért cserébe nem avatkozik bele a trónért folytatott harcba. Mi tudjuk amit tudunk, rajtunk kívül még Daenerys tudja ugyanezt, ám ő még nem ismeri annyira a fiút mint mi. Jon nem éppen egy hazudós, alakoskodó fajta, angyalom! És szépen hozza is a szerepét: elmeséli, hogy hűséget esküdött a királynőjének. Minden jelenlévő sokkot kap. Cersei persze felhúzza az orrát, és távozik a lesújtott Jaimevel együtt, akinek a karját még elkapja a Szépség. „Rohadjon meg a hűség!”-adja meg Brienne neki a kegyelemdöfést. Csodálatos. Jaime arca már a leírhatatlan kategóriába került.

Tyrion és Daenerys számon kérik Jont azért, amit tett. Egek ura, ő az egyetlen szereplő, aki mindig hű volt önmagához és az elveihez, nem létezik olyan körülmény, ami miatt ő hazudna. Édes nyári gyermek, mit fog majd szólni, ha megtudja, hogy a vélt atyja mennyit hazudott azért, hogy őt védje. Tyrion állítja, hogy nekik annyi, hacsak ő egyedül nem tárgyal Cersei-vel.

Ez a kontrasztok napja is, a legkisebbet a legnagyobb kíséri az oroszlánbarlangba. Jaimevel összefutva szembesül annak kudarcával, a biztos halál minden esélyével megy be az ajtón. Esküszöm, Jaime már előre gyászolja. Cersei kedélye nem javult, családjuk kiirtásával gyanúsítja testvérét, persze az ennek az ellenkezőjét állítja, már-már ünneplést vár, hogy nem égették porrá Királyvárat. Cersei egyre dühösebb, Tyrion felajánlja, hogy akkor ölesse meg a Heggyel, hiszen ő a felelős anyja, apja és két gyermeke haláláért is. A Hegy készséges, de ma nem lesz dolga – amit Lena és Peter, az művel eszméletlen. Tyrion iszik. Nem ma lesz antialkoholista, tölt Cerseinek is, és magától sem sajnálja, csakhogy a nővére nem nyúl az italhoz. Tovább taglalják ki miben hisz, amikor Cersei óvón megfogja a hasát. „Terhes vagy.” -mondja Tyrion.

A várakozás idegőrlő a Sárkányveremben. Daenerys tiszteli Jont azért, amit tett, majd jól körülnéz. Szerinte itt kezdődött a vég a családja számára, amikor a sárkányokat leláncolták. Elsorvadtak. Ahogy a sárkányok kicsik lettek, úgy vesztették el ők is a hatalmukat, különlegességüket. Elmondja, hogy nem lehet gyermeke, Jon persze megkérdőjelezi, nem is ő lenne, ha nem. És megjelenik Tyrion, majd Cersei és kísérete, aki ígéretet tesz arra, hogy a seregei elindulnak a nagy háborúba, és kéri őket, hogy emlékezzenek majd a végső küzdelemben, hogy ő segítséget nyújtott. Remekül pereg Cersei koreográfiája, mindenki ugrál neki.

Deresben szakad a hó. Jon levélben tájékoztatta Sansát, hogy hűséget esküdött Daenerysnek. Kisujj elemzése szerint e szövetséget házassággal fogják megpecsételni, hiszen így legyőzhetetlenné válnak együtt. Majd folytatja üzelmeit, és Sansának megcsillantja az Észak királya címet, aminek megszerzését a lány szerint Arya nem nézné jó szemmel. Baelish egy játékot ajánl: mindenkiről a legrosszabbat kell feltételezni, és indítéknak a legrosszabb indokot kell megvizsgálni. Petyr nyeregben érzi magát, sorolja a kérdéseit, és jó diákja válaszol. Arya akarna Deres úrnője lenni? Rég nevettem ilyen jót.

Sárkánykőn a haditanács tervezi, hogyan jut el a két hadsereg Deresbe. A kérdés, hogy Daenerys hogyan utazzon. Emberek között? Vagy felettük, megfélemlítve őket? Daenerys Jon tanácsát követve hajókázásra készül, ez persze az óvatosabb Jorahnak nem tetszik.

Theon megállítja Jont a trónteremben. Davos maga a tapintat, Jon maga a becsület. Theon egy rakás szerencsétlenségként viselkedik, Jon viszont megérteti vele, hogy nem kell választania, egyszerre lehet Stark és Greyjoy. Ned sokkal inkább volt az apja, mint Balon, de ettől ő még lehet az, aki. Sőt, legyen is az végre, és induljon el Yara megmentésére, ha belegebed is. Amiért meg lehet bocsátani, azért megbocsát Theonnak. Aztán az ifjú Greyjoy megint új dolgot tanul magáról a parton: képes felállni (haha), képes nem feladni, képes kiállni magáért, a testvéréért. Egy új Theont láttunk megszületni a kapitány megölésével.

Sansa Deresben kemény elhatározásra jut, utasítást ad arra, hogy a nagyterembe kísérjék Aryát. Húgát együtt várja a Ser Royce-val és deresi illetve Arryn katonákkal. Természetesen Bran ül a balján és Kisujj páváskodik a sarokban. Ezzel a lányok színjátéka elérte csúcspontját. Pontosan nem lehet tudni mióta tartott ( szerintem a kezdetektől, ahogy hárman találkoztak az istenerdőben).

Gyilkosság, árulás. Mit hozol fel mentségedre Lord Baelish? Egy költemény a pasas értetlen arca, és Arya mosolya az újabb bizonyíték, hogy nem két napos dolog volt leleplezni Petyrt. Bűneinek felsorolása tíz embernek sok lenne, ő mégis azt hiszi, ebből is ki tudja dumálni magát. „Senki nem ismeri az igazságot” – mondja. Csacsi Kisujj, hát nem figyeltél? Bran faarccal adja elő a kulcsmondatot. Arya előveszi AZT a tőrt, Kisujj már könyörög, térdre hullik, Sansa eminens tanuló: kiválóan vizsgázik, Arya pedig rutinnal hentel. Lord Baelish saját vérében fuldokolva hal meg. A Stark család – de főleg Sansa – ezennel felszabadult.

Jaime parancsnokaival tervezi hogyan vonul a Lannister-sereg Deresig. Miután egyedül maradnak Cersei szembesíti azzal, hogy ő a legostobább Lannister, aki nem látja át, hogy Euron az Arany kompániáért indult el, és mindez csak cselvetés, esze ágában sincs katonákat küldeni Deresbe. Ezek szerint Tyrion is csak azért élte túl a bájcsevejt, hogy minden feltűnést elkerüljön a királynő. Drága, naiv Jaime. Minden maradék piciny szerelme, szeretete, hűsége elillant Cersei iránt, aki ezt még mindig tudja tetézni: összeesküvőnek nevezi a fivérét, és amikor az közli, hogy már pedig be fogja tartani az esküjét, és meg akarja menteni az embereket, ő még a Heggyel is megfenyegeti. A Királynő gyűlölete az eget verdesi, Clegane kardja is előkerül, de Jaime mégis sértetlenül távozik. Cersei döbbenete nagyobb, mint mikor élőhalottat látott öt centiről.

Jaime új öltözetben indul észak felé. Első körben olyan, mintha felöltötte volna a feketét – ám nadrágja és ujjasa barna. Mindenesetre biztosa veszem, hogy egy királyt sem fog szolgálni, csak az embereket. Elered a hó Királyvárban. Odaért az igazi tél.

Sam megérkezik Deresbe, egyenesen Branhez megy, aki persze közli vele, hogy ő a háromszemű holló, és látja mi történik a múltban és mi folyik most a világ minden pontján. Majd slusszpoénként rögtön meg is kérdi, hogy „Miért jöttél?” (hát nem látja?). Sam persze hű barátként Jonnak akar segíteni a Mások legyőzésében, aki hála a Régieknek, Deres felé hajózik éppen. Bran is várja Jont, el kell mondania neki, hogy kik az igazi szülei és hogy valójában ő egy Sand (Homok). És ekkor beugrik Samnek Szegfű kis olvasmánya, Bran elmerül a hollóságában, és látjuk, ahogyan Rhaegar és Lyanna szerelmesen megesküsznek a Hét színe előtt vélhetően az Arcok szigetén. (Kár volt ennyit görcsölnünk a castingon, Rhaegar egy folt, szőke parókában.) Miközben Bran mondja, hogy mit lát a múltban, a jelenben Jon kopog Daenerys kabinjának ajtaján, amit jó szélesre tár a lány, egy szó nélkül. Lyanna elsuttogja fia igazi nevét:

„Aegon Targaryen”

…és Jon öleli Daenyt a’la natur. Sosem volt fattyú. És a szerelem célba ér. Ő a Vastrón örököse. Tyrion elképedve áll a folyosón, pedig ezt előre láthatta. Féltékeny lenne?

Sansa és Arya beszélgetnek. A „Soha nem éltem volna túl, amit te!” és a „Nem ismerek nálad erősebb embert.” még szorosabbá teszi a családi köteléket. Apjuk szavai élénken élnek Sansa emlékeiben: „Amikor leesik a hó és fehér szelek fújnak, a magányos farkas elpusztul, de a falka túléli.” És állnak ott, végtelenül szomorúan, elveszett szeretteikre gondolva, de egy új egységben. Bran eközben az Istenerdőben üldögél, ám valójában a Kelti Őrségnél repül.

Ahol Tormund és Beric felmennek az egyik kilátópontra, kibukkan egy White Walker az erdőből, majd újabbak, élőhalottak, rengeteg. Minden Más, minden kósza itt van – az óriások is, jégpók viszont egy se- így jön a Holtak Serege. Száll a fehér köd, és felharsan az őrség legszörnyűbb riadója, a három kürtszó. Megáll az iszonyú sereg, várható, hogy valami nagy baj közeleg. Jön is! Az Éjkirály a kék lángot okádó Viserion hátán, aki élőhalottá vagy White-á is vált vajon az Éjkirály kezétől? Most ez mindegy: futás! Mindenki rohan a Fal lépcsőin lefelé, és nyugatra a Fal tetején, ki merre lát. A szörnyű kék láng áttöri a Falat, ami omlani kezd, nincs menekvés, és a Keleti Őrség szörnyű robajjal eltűnik a föld színéről. A következő évadig lesz időnk kisilabizálni, hogy Tormund és Beric tényleg odalett-e, elvégre valamivel nekünk is el kell ütni az időt. Árad a Holtak Serege az emberek birodalmába, felettük szárnyal az Éjkirály, a borzalom sárkánylovasa.

DE!

– Látta valaki Gendryt?