Az őszinte érzelmek kifejezéséhez nincs szükség nagy szavakra vagy látványos tettekre, az odaadás és az igaz szeretet az apró gesztusokban rejlik. Írország 2023-as Oscar-nevezettje, A csendes lány egy 10 éves kislány szemszögén keresztül erősíti meg a mindenki által jól ismert, de talán elfelejtett tételt.
Az elmúlt évek filmtermésében számtalan olyan művet találunk, melynek központi figurája 10 év körüli gyerek és a narratívában az ő perspektívája érvényesül. Ilyen volt a francia rendezőnő, Céline Sciamma érzékeny filmje, a Petite Maman, vagy a 2022-es cannes-i filmfesztivál közönségkedvence, az Aftersun, melyet a skót Charlotte Wells rendezett, de még Kis Hajni meggyőző rendezői debütálása, a Külön falka is ide sorolható.
A csendes lány (The Quiet Girl) az ír nyelven forgató Colm Bairéad első nagyjátékfilmje, melyben a főszereplő, Cáit (Catherine Clinch) nyarát kísérjük figyelemmel, amikor kiszakadva saját közegéből ellátogat édesanyja távoli rokonaihoz, ahol életében talán először valódi gondoskodásban részesül; a nem várt szeretet által a visszahúzódó és félénk lány előbújik a csigaházából és végre otthon érzi magát.
Az 1980-as évek rurális Írországában játszódó történet Claire Keegan 2009-es Foster című novellájának az adaptációja, melynek forgatókönyvét a rendező az írónővel együtt írta meg, törekedve arra, hogy megőrizzék a szöveg esszenciáját és morális üzenetét.
Cáit családi háttere magán viseli a kor társadalmi és szociális közegét — sokgyerekes szegény család, Cáit anyja az ötödik gyermekével várandós, iszákos és durva apa, aki azt a kevés pénzt is eljátssza, amit megkeres. A kislány tudja, hogy terhére van családjának, ezért próbál minél kevesebb gondot okozni, és akkor a legboldogabb, mikor a magasra nőtt fű sűrűjében elterül és az eget csodálja. Cáit csendben tűri és figyeli a körülötte zajló eseményeket, azt, mikor az iskolában kinevetik, mert leöntötte magát tejjel, és azt is, mikor a szülei úgy döntenek, hogy a nyarat tőlük távol fogja tölteni.
Az út során Cáit nézőpontján keresztül figyeljük a folyton változó tájat, ahogy a felhők formálódnak az égen, ahogy a kocsi elhajt a fák mellett és a lombok közül napsugarak ragyognak be, ahogy apja újabb és újabb cigarettára gyújt. A túlzsúfolt, sötét és nyirkos otthont felváltja anyja unokatestvérének tiszta és világos háza. Cáitet idilli környezet fogadja, de ekkor még nem sejti, hogy a következő pár hónap milyen hatással lesz az életére. Cáit nemcsak megfürdik, rendes ételt, tiszta ruhát és saját szobát kap, hanem besegít a ház körüli teendőkben is.
A házaspár, Eibhlín (Carrie Crowley) és a férje, Seán (Andrew Bennett) szívesen látják a rég nem látott rokont, különösen az asszony örül annak, hogy ismét gyerek van a házban, Seán eleinte távolságtartóbb, de ahogy telik az idő, a férfi is egyre közelebb engedi magához a kislányt és apa-lánya kötelék alakul ki közöttük.
A csendes lány az operatőr, Kate McCullough finom kameramunkájának és a rendező szenzibilitásának köszönhetően olyan intimitást teremt a három karakter között, hogy nézőként úgy érezhetjük, jelenlétünkkel megzavarjuk a lassan kibontakozó kötődést, mely abban a pillanatban csak az övék kellene, hogy legyen.
A hosszan kitartott beállítások, a festményi közelik, valamint a manapság újra divatossá vált 4:3 képarány által elénk tárulnak a zöldellő fák és a mezők, az aranyló napsugarak, valamint megható montázsban betekintést nyerünk Cáit új életének mindennapjaiba, mint a krumpli-és hagymapucolás, a teregetés, a tehenek gondozása, az istálló felmosása és a vízhordás a kútról. A filmet nézve szinte mi is magunkba szívjuk a friss levegőt, érezzük a fű illatát a harmatos reggelen és a nap melegét a bőrünkön. Az egyszerű történet ugyanúgy hat az érzékekre, mint az érzelmekre.
„Ebben a házban nincsenek titkok” – mondja Eibhlín, ám később kiderül, hogy az üresen álló gyerekszoba és a szekrényben élére vasalt fiúruhák a szomorú múlt nyomai és olyan tragédia emléke, mely nem hagyja nyugodni őket, éppen ezért is félnek túlságosan ragaszkodni Cáithez.
A szerető házaspár és Cáit a nyárból megmaradt napokat fájó szívvel számolják vissza, és rettegnek a búcsúzás pillanatától, melynek eljövetele elkerülhetetlen. A film záró képsora és a fülbe suttogott „Apa, apa” könnyeket csalhat a nézők szemébe.
A csendes lány rendkívüli alkotás, minden elemében ír film. A főként ír-gael nyelven megszólaló színészek manírmentesen és autentikusan formálják meg a fiktív karaktereket. A Cáitet alakító Catherine Clinch igéző tekintetével közvetíti, hogy éppen mi zajlik a lelkében, a fogadószülőket alakító Carrie Crowley és Andrew Bennett pedig a kezdetektől harmonikus kapcsolatot jelenítenek meg, miközben Cáithez más módon közelítenek.
Colm Bairéad filmje nem véletlenül lett a tavalyi év titkos favoritja, hiszen a lenyűgöző természeti képekben olyan történet elevenedik meg előttünk, melynek legfőbb üzenete a gyengédség és a másikkal való törődés fontossága.
A csendes lány a Mozinet Filmnapok keretében márciusban kerül a mozikba.
