Ezúttal Magyar Bogi kisprózáját olvashatjátok Kortárs rovatunkban.
Magzat
Szétrohadt hordó nyakából kikandikáló lábujj vagyok. Olajban hömpölygő fülcimpa vagyok. Vízszennyezés és életszennyezés vagyok. Olajos hordóágyon fekvő, elpusztult halak csontjaiból áll a szívem. Mindenkinek a torkán megakad egy darab belőlem. Odabent ázok. Az olaj sűrű, napraforgóíze a gyomromba hatol. Amikor letelt az idő és jönnék, akkor nem tudok. Pedig vár rám, olyan régóta mondja, hogy vár és én jönnék, és megakadok… és jönnék, és felhánynak, meg köhögnek, köpnének és húznának. Jönnék, mégis bent ragadok.
Így alszom napokig egy hordó aljában, míg meg nem sötétül az olaj és meg nem süt szénfeketére. Együtt fáradunk el. Formaldehid szagra ébredek és hangokat hallok, a szúrós folyadék hirtelen oldja le az olajat, belepácolnak, megpucolnak, mint egy pisztrángot. Fehér kisistenek sajnálnak, mormognak a sorsomról.
Pedig a hang mostanában sokszor mesélt odakintről, hogy rózsaszín lesz a szobám tele játékokkal és fénnyel. A hordó aljában csak érzések vannak és meleg mindenfele, és én, meg az a furcsa, dobbanó hang, mintha felettem hadsereg masírozott volna át és foglalta volna el az egész testet, ami igazából az enyém.
Vissza akarok menni a hordó aljába, vissza akarok forogni a fekete napraforgóolajba, halcsont akarok lenni, kapaszkodó, éles halszálka akarok lenni, anyában akarok lenni és anyán kívül akarok lenni, azt akarom, hogy ő szedjen ki a hordóból, hogy ő tisztítson meg. Éhes akarok lenni, szomjas akarok lenni, lépni akarok és futni akarok, szerelmet akarok, és sírást. Vagy mindent egyszerre.
Már nem vagyok kikandikáló lábujj. Már nem vagyok fülcimpa. Nem vagyok testrész. Egy egyetem bonctermének uborkásüvegében úszkálok. Születésre várok. Örökmagzat vagyok. Magamra szedtem már legalább százszor annyi néma csöndet, mint amennyit abban az olajos hordóban töltöttem.
Magyar Bogi: Megszületett. Azóta él, szeret, ölel, küzd, ír, ha lehet, néha pihen. Annyira sokmindent csinál, hogy már ő maga se mindig tudja követni. Ha felnő – mert biztos benne, hogy egyszer talán fel fog – akkor gyerekekkel és színházzal szeretne foglalkozni. Írásai eddig többek közt az Esőben, Irodalmi Jelenben, Kulteren jelentek meg.
Kiemelt kép: avant.arte, Blair Whiteford képe alapján
