A maffiát sok esetben Olaszországgal, Szerbiával vagy olyan távoli vidékekkel azonosítjuk, mint Kolumbia vagy Mexikó. Alig néhány évvel ezelőtt a magyar határ mentén, a ma Szlovákiához tartozó, magyarok lakta Dunaszerdahelyen is maffia tartotta sakkban az embereket. Két évtizeddel később sem tisztázódtak rejtélyes eltűnések, piszkos ügyletek, hogy hány olyan ember él ma is a 22 000 fős felvidéki városban, aki a 90-as években a maffiához tartozott, és hányan cipelnek magukkal súlyos traumákat, melyek közvetett, vagy közvetlen módon a Pápay-klánhoz köthetőek.
Számos, ma is népszerű könyv, sorozat és film alapul maffiatörténeteken. Némelyik dokumentarista módon ábrázolja őket, mások előszeretettel romanticizálják a karaktereket. Érző, sok esetben vonzó személyekként mutatják be őket, háttérbe szorítva azt a valóságot, hogy ezeknek az embereknek fizikai és átvitt értelemben is vér és mocsok tapad a kezükhöz.
A Csallóközben felnőtt Durica Katarina író és újságíró 2018-ban adta ki A rendes lányok csendben sírnak című regényét, melyhez éveken keresztül gyűjtött anyagot, készített interjúkat a dunaszerdahelyi maffia áldozataival, és amit a 2021-es évadban a Vígszínház kamaraszínháza, a Házi Színpad is feldolgozott.
A regény – és a színdarab is – három nagyon különböző, mégis sok szempontból hasonló nő karakterén keresztül mutatja be a dunaszerdahelyi világot a rendszerváltást követő, korai 90-es években, amikor a maffia gyerekeket fizetett le autók beindítására, amikor egyszerű fiatalemberek váltak őrjöngő vadállatokká, a boltosoknak, étterem-tulajdonosoknak védőpénzt kellett fizetni, és amikor a rendőrség tehetetlen volt.
A nyugdíjas Erzsi (Kiss Mari), a fodrász Júlia (Balázsovits Edit), és a kamasz Hilda (Márkus Luca) ugyanabban a nyolcemeletes panelházban élnek. Erzsi özvegy, minden figyelmét lekötik az olyan szappanoperák, mint az Esmeralda, és gyakran kortyolgat a lakása különböző pontjaiban eldugott rumból. A néhány emelettel lejjebb lakó Júlia boldogtalan a házasságában, így akarva-akaratlanul is viszonyba keveredik a fodrászatba betérő, jóképű, nála tíz évvel fiatalabb Andrással, az alattuk lakó középiskolás Hildát pedig egyszerű kamaszkori problémák foglalkoztatják, és lázadni próbál. A szerelemmel átszőtt, valós történeteken alapuló regény tehát három különböző szálon fut, melyeket mégis összefognak a városban zajló szörnyűségek, amiket előbb-utóbb nem csak kívülről szemlélnek, hanem maguk is részévé, áldozataivá válnak.
A Házi Színpad apró helyiségében aligha volna lehetséges élethűen megjeleníteni annyi helyszínt, amennyi az eredeti történetben megjelenik, így a Khell Csörsz által megtervezett díszlet egyetlen, mindenki számára ismerős és otthonos lakás. A konyhában pont olyan konyhabútor áll, amilyen a nagymamámnál még ma is, ahogy minden egyes bútor, a kanapétól a fésülködő asztalkáig hűen idézi a rendszerváltás-kori stílust. Ebben az egy lakásban mozog és mesél a három karakter, egymás jelenlétét legtöbbször figyelmen kívül hagyva, arra néhányszor apró gesztusokkal mégis reflektálva.
Amikor Júlia a férjéről keseregve leül a konyhaasztalhoz inni egy bögre friss teát, tölt az éppen csendben lévő, újságkivágásokból alkotó Hildának is, miközben néhány méterrel arrébb Erzsi a kanapén szunyókál. Lényegében egy három karakteres monodrámát látunk, amiben a karakterek párhuzamosan mesélik el a sorsukat Boney M – Rivers of Babylon című dalával átvezetve, és amiben köztük egyetlen szó sem hangzik el, egymás történeteire csak pillantásokkal reflektálnak, pedig azok jó néhány ponton összeérnek.
A rendes lányok csendben sírnak című darab anélkül mutatja be a maffia rettenetes cselekvéseit és rémuralmát, hogy akár egyetlen bőrdzsekis, ijesztő külsejű férfi, vagy egyetlen elcsattanó pofon is megjelenne benne. A rendező, Paczolay Béla teljes mértékben a néző fantáziájára bízza a cselekmény elképzelését a három mesélő történetei által, mert az sokszor vizuális megjelenítés nélkül is épp eléggé gyomorforgató és felkavaró.
Nincs grandiózus díszlet, világítás vagy zene, sem rengeteg karakter, és feszültséggel teli eseményszál, csak három nő van, akik talán tömegek megrázó történeteinek és sorsának adnak hangot Durica Katarina regényében, és a Házi Színpad darabjában egyaránt.
Kiemelt kép: vigszinhaz.hu
