Manapság ezt már amolyan ,,lányos” dolognak tekinthetjük, egy korszaknak, amelyen talán minden gyermek átesik. Azonban, ha valaki már komolyabban is szeretne utánanézni ennek a témának, talán meglepődhet: nem is olyan egyszerű megfelelni azoknak a bizonyos elvárásoknak, valamint rengeteg munka és erőfeszítés, hogy valaki a hőn áhított kifutón vonulhasson végig egy catwalk formájában.
Interjúnkban Bihari Bellával beszélgettünk, a tavalyi Elite Model Look Hungary győztesével. A debreceni VM Modeles lány képviselte hazánkat a nemzetközi döntőn, azóta pedig a világ több pontján mutatta meg tehetségét. Munkái során bejárta Milánót, Párizst, még Tokiót is. Most arra kértük Bellát, válaszoljon néhány kérdésre a szakmával, életével kapcsolatban: miképp is éli meg a modellek világát?
Mindig mosolygósnak és pozitívnak látnak téged az emberek, élettel telinek, pedig bizonyára neked is vannak nehezebb napjaid. Honnan van ennyi energiád?
Az energiámat a barátaimból nyerem, akik nagyon fontosak nekem. Általában szeretem megosztani az örömömet másokkal, ezért is lehet, hogy az emberek mosolygósnak látnak. Próbálom minden helyzetből kihozni a legjobbat és csak előre nézni, bár nem mondanám, hogy ez mindig olyan egyszerű.
Néhányan már biztosan hallották, talán már unod is a kérdést, de el tudnád mesélni, hogyan is fedeztek fel téged?
Ez szerintem vicces sztori. Edzés után a boltba tartottam – azaz, nem éppen a legjobb formámban. Gumicukrot akartam venni, amikor odajöttek hozzám és sikeresen lebeszéltek róla. Eleinte féltem és nem nagyon szerettem volna belevágni, de aztán hívott a kíváncsiság.
Mennyire volt nehéz a kezdet? Mennyi idő alatt éreztél rá a modellszakma kihívásaira?
A kezdet mindig nehéz, és még mindig úgy érzem, nem rázódtam bele igazán. Hosszú utat kell még bejárnom.
Sok programról kell lemondanod a modellkedés miatt, vagy pont ez által ismersz meg egyre több embert és kapsz több meghívást rendezvényekre?
Is-is. Sok dologról kellett lemondanom, tavaly már magántanuló voltam és teljesen kiestem a mindennapokból. Persze a modellkedés által megismerhettem egy csomó új embert és eljuthattam olyan helyekre, amikről életemben álmodni se mertem.
Van időd a magánéleddel foglalkoznod vagy nagyon lekötnek a feladataid a szakmán belül?
Ez az amit a legnehezebb számomra összeegyeztetni. Igyekszem a legjobban teljesíteni a munkámban, ezért is sok mindenről le kell mondanom, ami több-kevesebb sikerrel össze is jön. De szerintem nagyon sokat tanultam már a hibáimból a kezdetek óta.
Mennyire tartod magasnak az elvárást, a kinézeteddel, sportolásoddal, étrendeddel kapcsolatban? Nehéz tartani?
Az elvárások magasak természetesen, de semmi olyat nem kérnek, ami ne lenne teljesíthető. Sportolni mindig is szerettem, ami gondot okozott az-az étrend, mivel nehezen mondtam le az édességekről és gyorskajákról. Bár így visszagondolva, már hálás is vagyok egy kicsikét, hogy legalább így elindultam egy egészséges életmód útján. Elcsábulni szoktam, de egyszer egy héten nálam belefér egy kis bűnözés, persze akkor másnap többet is edzem.
Mennyire befolyásolja a modellkedésed az iskolai kötelezettségeidet? Magántanulóként (említetted, hogy tavaly az voltál) könnyebben veszed az akadályokat?
Igen, magántanuló voltam, mivel tavaly viszonylag sokat voltam távol, ez volt a legjobb megoldás és eléggé jól működött a kettő egymás mellett. Bár a vizsgaidőszak elég nehéz volt, tehát mondanám azt, hogy könnyebb bejárni a suliba és jegyeket szerezni, mint vizsgázni.
Mit tartasz a legpozitívabb élményednek az eddigi karriered során?
Legpozitívabb élményemnek az utazásokat mondanám. A kedvenc érzésem a szabadság. Amikor Párizsban sétálgattam a castingjaim között, és egyszer csak ott volt az Eiffel-torony, akkor uh, nagyon boldog voltam. Emlékszem még apukámat is felhívtam, hogy elmondjam neki.
Hogyan érzed magad munka közben? Nagyon kifáraszt? Mit érzel egy elvégzett munka után?
Ez nagyon vegyes. Órákig tudnék mesélni, miket éltem már munka közben, vagy, hogy milyen érzéseim voltak. Attól is függ, milyen a munka. A kedvenceim például a showk, ott szinte állandóan mosolyogva sétálgatok a backstageben. Egyszer volt egy olyan fotózásom, ahol hajnali 5 órakor már a kamera mögött álltam, volt körülbelül 30 outfittem, és még délután 1-kor is dolgoztunk. Akkor már nagyon fáradt voltam, kicsordult egy-két könnycsepp… Miután végeztem a munkákkal, nagyon boldog vagyok és már alig várom, hogy mikor lássam vissza az eredményt.
Amikor külföldi utazásokra mentél mennyire voltál megijedve attól, hogy mindent egyedül kell majd elvégezned? Volt segítséged, vagy nagyon talpraesettnek kellett lenned?
Az elsőnél még nagyon nagyon féltem, azt sem tudtam mi vár rám. Nem sok segítségem volt, persze az ügynökeim elmondták, hogy semmitől nem kell félnem és mi hogyan lesz. Viszont igen, egyedül éreztem magam, és hamar fel kellett nőnöm ebből a szempontból, de mostanra már félelem nélkül utazom, sőt még élvezem is!
Kitartónak tartod magad?
Ezt magamról nem tudom eldönteni, szerintem ha a barátaimat kérdeznéd vagy a családom, akik tudnak minden szösszenetet, ismerik min mentem keresztül, azt mondanák igen.
Mit üzennél a kezdő modelleknek, modellkedni vágyóknak?
Elsősorban is legyen nagyon kitartó! Tudnia kell, hogy ez nem csak egy hobbi, és ennek megfelelően kell hozzáállni és maximálisan teljesíteni. Valószínűleg minden kemény munka megtérül, de mindenképp csodaszép élményeket élhet át az ember. Ha már csak én visszagondolok az elmúlt évemre, nagyon sok mindent kaptam a modellkedéstől, és ezért nagyon hálás vagyok.
