Nehéz megfogalmazni az ország egyik, ha nem a legnagyobb zenekarának picit haknis, mégis headliner mibenlétét. Punnany Massif Esztergomban, a Fesztiválszigeten.
Mindenekelőtt célszerű beszélni a körülményekről. Egy elmaradt interjú következtében produktívvá téve a napunkat, helyszíni sajtóakkreditációs igénylés történt, ezt pedig azért érdemes megemlíteni, mert a szervezés profi munka volt. Látszott a helyszínen, az embereken, hogy minden adott egy jó bulihoz, a sokadik csapostól a szervezőkig minden emberi volt és a közönség szolgálatában állt. Még a biztonsági szolgálat is hibátlanra vizsgázott. Szimpatikus volt a repohár bevezetése is, ami totál baráti áron került az ital mellé; a rengeteg kaja és italpult is megtalálta vevőit.
A hang- és fénytechnika, amiért részben a zenekar felelt, több mint rendben volt. Külön jó és kreatív ötlet a közel álló közönség számára kihelyezett monitor, ami az amúgy is hibátlan hanghoz tökéletes plusz élményt nyújtott. A nagyobb fesztiválokhoz hasonlóan a színpad saját kifutót kapott, ami csak dobott a hangulaton.
Viszont nem tekinthetünk el a lényegtől: a zenekartól, ami zenész és nem-zenész körökből is mostanában a kritikák negatívabb és offenzívabb felét kapta meg. A sokak által csak „lakossági szarnak” titulált zenekar saját elmondása szerint egy komolyabb jellemfejlődésen megy keresztül, hiszen nem lehet mindenki limpbizkit, hogy éveken át elege legyen a világból. A kezdés egy eszelősen hosszú intró után a leszáll az esttel és az amilyen kedvem vannal építkezett. Ígéretesnek mondható kezdés után egy olyan zúzást kaptunk, amitől a plafon leszakadt, az egyszeri halandó rockernek is kedve lenne ugrálni.
Mint negyedik Punnany koncertlátogató, akinek az első 2012-ben volt, kicsit zavart, hogy a már végleg elfeledett Körkorkép mellett az ikonikus Shen Kickről a Csönded vagyok mellé egy fél vagy inkább harmad Nincsen zsével szúrták ki az őspunnanysok szemét, amit gyorsan le is kevertek. A korábban is jól bevált dalok, mint a Másfél hete eposzi lezúzása persze hozta a kötelezőt, viszont egy csomó kérdés merült fel…
Egyrészt újítani mindig nehéz, viszont a Láv a közelgő FEL#3-ról egyszerűen gagyin szólt, és az átalakulás mellett a JunkieJackFlashes és Soerii-tag Pető Szabi egyszerűen nem találta a helyét a színpadon, pedig egy hikomatos Soerii koncerten is a belét fent szokta felejteni a mindent jelentő deszkákon. Ez köszönhető annak, hogy egyszerűen a négy énekes rengeteg, nem fér meg jól egymás mellett. Viszont néhol jobban érezhető volt a régebbi Punnany, ahol a szövegek is erősebbek voltak, Szabi pedig reméljük, hogy bebizonyítja, messze több, mint a szegényember Pappszabija.
Emellett az Élvezd átkeresztelése Élvezhetetlenre a trombita hiányában olyan volt, mint nachost enni tisztán, szósz nélkül.
Az átalakulás pozitívuma, hogy jobban kijött Czimi eszméletlen dobolása, de Heilig Tomi basszusára és Deepy billentyűire is jobban oda lehetett figyelni. A frontemberek közül Wolfie messze elvitte az esztergomi bulit a saját energikusságával; kapcsolata a közönséggel annyira emberi, mégis vérprofi, hogy ezt tanítani nem lehet. Meszi a saját manírjaiban alakítja a tökéletes figurát, viszont Felcser Mátén fásultság, minimál unalom is átjött – lehet, hogy nem ezt szerette volna közölni, de erősen így tűnt.
És hogy mi a tanulság? Mindkét félnek lehet igaza, hiszen többről van szó, mint olcsó slágerek írásáról, azonban szembetűnőek az olyan hibák, melyeket egy nagyobb változás során lehetne jobban megoldani.
A koncert jó élmény volt és talán egy jelzés lehet, hogy a gyökerekhez visszatérni egyáltalán nem ciki. Viszont egy olyan bulit kaptunk, ami után biztosan megnézem majd megint a Massifot, hogy lássam, nemcsak a levegőben lebeg egy ígéret a változtatások produktivitását illetően, hanem valóban megvalósul az a fajta zenei orgazmus, amely már hiányérzet nélkül küld haza.
Kiemelt kép: welovebudapest.com
