Ebdühjárvány vagy veszettség, kúszmászik – mint egy történet – szájakról szájakra, velőkről velőkre, függelkedik az agytekervényeken, gyomorbazabálja a gondolatokat, és a nyelvet a tőtől a hegyig végigkaristolva, a fogtestek között kiordítódik a végén, akár valamilyen sokszoros utolsó beszorult lehelet. Ez egy kórkép.
Kárpáti Péter, Titkos Társulat: Díszelőadás, Trafó, 2019
(A történetet nem Gogóly Miklós találta ki, ez fontos.) Néhány évvel az első világháború berobbanása előtt, a századforduló környékén Budapesten, a francia Louis Pasteur neve egy intézet képében megszilárdult. Hőgyes Endre magyar professzor kezdeményezésére itt oltották be a veszettség-vírussal fertőzött nőket és férfiakat, az itt termelt ojtóanyagból, az itt ketrecelt kísérleti nyulak kedves patronálásával. Pasteur Lajos hős és Hőgyes Endre kísérleti kórtani búvár. Előbbi a párizsi Pasteur-intézet díszavatóján, ahol a világ tudósai, művészei meg pénzesei ültek sorokban, fáradtan egy pókos sarkot vizsgálgatva a fiával olvastatta fontos díszbeszédét, utóbbi, ez a magyar dr. Hőgyes pedig a budapesti (szintén Pasteur) intézet sötét és bizonytalan falakkal szerkesztett termében, fáradtan, fontosan, kísérletileg és kórtanilag beszél. Összefoglal.
Óceánokat búvárkodott keresztül, amíg most itt ez a kis intézet felépülni sikeredett. Óceánokat és tengereket, és a tengerekben nyulakat. És a nagyközönség ez alkalommal: mi, kevesek, reménykedő személyiségek.
Kárpáti Péter húsz év elteltével újra elővett egy szöveget, a sajátját, amivel egyszer már Bárka nyílt, és amit most almaként-répaként a Trafóba, pezsgőként a gyomrunkba díszelőadott. Tényleg ő, maga, mert ezúttal Hőgyes Endre a szerző szájából kísérletezik, az ő lépteivel járja a hallgatóit, a tagtárs hölgyeket-urakat körül, és a saját hanglejtésével doktorodik az emlékezetünkbe. Ő maga és vele a színészek, Téri Gáspár a társrendező, Hevesi László, Julia Jakubowska, Kárpáti Liza. Ez a csapat a kísérleti monológ idején megszakított-újrainduló mozgásban rezeg, a tér közepén szédülnek, kis idegeikkel ránganak, habzanak, vesznek a földre. Egy asszony közben almát, répát vág egy nagyobb tálba. Az előadás, a dísz, közben tart, egy tudományos lendületbe fulladt búvár harmincéves, sérült culturális rögeszmesűrítménye, a szerző-professzor tekervényeinek szövedékenysége – ezzel a szöveggel tüneményköteg állott elő, az az igazság. De ki kell kicsit bogozni, kisebb részeire, csak amíg kísérleti-kórtanilag elemezzük és megértjük, amíg továbbfertőz, ahogy már a történetek szoktak.
Hőgyes Endre szóval búvárkodni kezdett, hogy az ember ösztöni természetét így, kisebb részeire bogozza, elemezze és megismerje. Istenien veszett tűszúrásokkal fertőzött, teremtett gyorsabban és gyorsabban és pontosabb és pontosabb kórképeket, és hullottak és hullottak a nyulak, és ugrott és ugrott a hazai tudomány fölfelé; mikor Párizsból megérkezett a gyógyanyag, az egészség és élet nevében, és az egyetemes tudomány ugrott egy pasteurit, egészen másfelé. És lett Pesten is ez a szép Pasteur-intézet, gyógyításra.
P. mondta, két törekvési irányzat van a világon. Az egyik, törekvés a hatékony és változatos pusztításra, a másik, törekvés az világ kellemetlenségeinek megszüntetésére vagy enyhítésre. Így feszülget irányokba a világkoponya, így fertőzködik a közös agyvelő.
Egy asszony közben almát, répát vág egy nagyobb tálba.
Hőgyes Endre nem eldöglött, hát megkeresztelt Lali kutyájától beszél, és a szemeiről.
A borzas nyakú kísérleti nyulak kórtanilag zizegnek a szénával, mindjárt etetés.
Történetek megszűnnek, elfelejtés okán.
Szegény borzas nyakú nyulak és vizslák.
Mindig van következő, sokkal bonyolódottabb probléma.
Phantasmagóriák!
Emberek, jaj, mint a nyulak.
Magy. Tud.
Milyen apróka egy agyvelő.
A tudomány érdekében.
Egy asszony közben almát, répát vág egy nagyobb tálba… Kész, etetés, kész a díszelőadás, itatás. Alma, répa, pezsgő.
Jó étvágyat, tagtársak!
(Hőgyes Endre később Tátrába szökött, ahonnan tébolydába került. A Pasteur-intézet épülete ma is áll, a veszettség gyógyítható.)
