∗
1918. november 11.
A német sas a porba hullt. Ausztria darabokban. Vörös zászlók Münchenben, vörös zászlók Moszkvában. Foglyok Itáliában, foglyok Szibériában. Éhezés, járványok, nyomor.
Halottak a fronton, a hátországban, földön, vízen, levegőben. Mindent bevesz a halál – örvénylik a fejek felett. Látni a torz, elgázosított arcokon, látni az amputált kezeken és lábakon, látni a cafatokra szakadt tetemeken. Látni a tébolyodott szemeken. Látni az asztalnál üresen hagyott széken – apáé, testvéré, gyermeké.
Német ölte a franciát, francia a németet, magyar a szerbet, román a magyart, osztrák az olaszt, orosz az osztrákot, orosz az oroszt. Lőtte puskával, ágyúval, vágta karddal, szuronnyal.
Vacogott a hegyekben, az árokban, szakadt ruhákban, konzerveken élve, gyilkolva, majd megrokkant.
…
Most vége, négy év után. Most csönd van. A béke pangása a földeken.
Most más jön – éhezés, nyomor, járványok, halál. Romba döntött nemzetek. Romba döntött életek.
Húsz év múlva ismétlés.
