Az utóbbi években már óriási rajongó táborral büszkélkedhet egy 10–15 éve még alig ismert, Amerikából származó előadóművészet, a slam poetry, mind a közönség, mind slammerek oldaláról tekintve. A felvidéki származású, és jelenleg Pozsonyban élő Dékány Niki már megannyi sikert bezsebelt tehetségének köszönhetően, vele beszélgettünk a slamről és az elmúlt évek sikereiről.
Mikor találkoztál először a slam poetryvel?
A műfajjal magával öt-hat éve volt az első találkozásom, mikor még a most már spoken wordként ismert műfajjal keverték Révkomáromban, A Magyar Kultúra Házában, a RÉV-ben.
Ezt követően aztán két év kihagyással szintén itt találkoztam a dologgal, az akkor már a Laboda Robi által propagált slam-események által. Ekkor tetszett meg igazán, eljártunk vele Budapestre is szurkolni neki, kb. egy évig csak a közönség körét szélesítettem, majd úgy döntöttem, eleget „nézelődtem” ahhoz, hogy én is kipróbáljam magam benne.
Mi motivált arra, hogy te is elkezdd?
Magával ragadott az egésznek a hangulata: szabadsága, stílusa, hogy van benne irodalom, színház, mégsem kötött, és nem profinak kell lenned, csak önmagad adnod. Én mindig szerettem hangoztatni a véleményem, mert van, és szeretek embereket meggyőzni, elgondolkodtatni dolgokról. Ezért lettem színész is.
Milyen volt az elején, és milyen most már tapasztalt slammerként írni szövegeket?
Ugyanolyan nehéz. Kezdőként keresed a saját stílusod, a sémákat, és tapasztalt slammerként bár ez már megvan, mégis folyamatosan meg kell újítani az eszköztárad, különben unalmas leszel, vagy ugyanolyan maradsz. Ha én feltettem valahova a lécet, minden alkalommal szeretném megugrani, vagy minimum megtartani. Ez a legnehezebb. Ezért hallgatok már lassan több, mint egy éve e téren, pedig lenne témám, de többnyire két hónapig írok egy szöveget, addig faragom, formálom. Az elején mindig gyenge. Elkezdeni nehéz, hiába írtam már meg egy csomó szöveget, ugyanolyan kihívás elkezdeni
Több verbális és nonverbális eszközt használsz, mint mikor kezdted? Változtatsz, újítasz?
Inkább a szövegírásban fejlődtem, de igyekszem a nonverbalitással is többet játszani, bár én eleve expresszív, nagyon kifejező vagyok a színpadon mindkét formában, de természetesen ezt is lehetne még fokozni.
Vannak olyan témák amik különösen közel állnak hozzád?
Leginkább az élet igazságtalanságainak bármely területe az ami megérint, annyira, hogy átadjam másoknak is az álláspontomat, más szóval az egzisztencializmus, felvidéki vonatkozásban vagy női perspektívából.
Milyen a megítélése szerinted határon túl a slamnek?
Felvidéken szeretik nagyon, úgy tapasztalom. Ez akkor kezdett leginkább érezhetővé válni, mikor hat-hét főre bővültünk, és megalapítottuk a SlamPoetryFelvidéket. Volt egy nagy hullám is, hogy rengeteg helyszínre hívtak bennünket, a Gombaszögi Nyári Táborban minden évben teljesen megtöltjük a nézőteret, a Szalma- most már PajtaSzínházban, és a RÉV-re is ez a jellemző, ha van eseményünk Komáromban.
Van kedvenc slammered, íród, költőd?
Annyira sok van, hogy inkább nem sorolom fel, nehogy kihagyjak valakit. Azt elárulom, hogy az igényes, őszinte, sokatmondó, elgondolkodtató slammet szeretem. Ennek van jó pár képviselője. Továbbá jó, ha intelligens humorral és játékkal van megfűszerezve az előadás.
Kis vagy nagy közönség előtt érzed magad komfortosabban a színpadon?
Teljesen mindegy ez a szempont, így is, úgy is kiugrik a szívem a helyéről ha fel kell menni. Igazából nem a közönség mennyiségén, hanem minőségén múlik a hangulat, slammelhetsz te 20 embernek, aki totál érti a mondanivalód, meg 80-nak is akik meg végig csöndben ülnek, és nem tudod, mi van, mi a baj, az nagyon rossz érzéssel tud eltölteni.
Színészként és költőként is tevékenykedsz. Érzed azt, hogy a slam kölcsönhatással van ezekkel? Ha igen, milyen formában?
Abszolút, mindegyikből tudok átemelni a másikban tanultakat. Kölcsönösen inspirálják egymást a műfajok, nagyon szeretem, pl. a színészetnek hála jó a hangsúlyozásom, az előadókészségem, tudom hogyan tudok hatást elérni, anélkül, hogy ripacskodnék.
Ez fordítva is igaz, egy csomószor tudat alatt jönnek ki belőlem gondolatok, amikhez aztán meg kell találnom a kulcsot, ezáltal színesedik az érzelmi palettám, amit fel tudok használni különböző szerepekhez.
Mik a tervek a jövőben? Idén nem nagyon lehetett hallani a nevedet a slammel kapcsolatban, a színpadon és immáron a versekkel kapcsolatban viszont igen.
Most kicsit visszavonultam a magyar slamtől, pihenek, gyűjtök. Viszont a szlovák szcénát színesítem, segítek beindítani. A már működő szövegeimet fordítottam le szlovákra, ami által változtak a textusok is, születtek új poénok, új formák, mert hát ugye meg kellett találni a csavarokat egy másik nyelvben, a tartalom és a mondanivaló viszont nem változott. Frissítő volt új közönség előtt elmondani azokat a szövegeket, amiket Magyarországon már rengetegen ismernek főleg a YouTube-nak hála. A legnagyobb örömöm, hogy végre a szlovák osztálytársaim és barátaim is értik miről karattyolok. Régebben csak nézték ,hogy megint videó, megint megnyertem valamit, és tudatták, tetszett nekik az előadás, de sajnos semmit sem értettek belőle. Most már fognak!
Nagy öröm számomra, hogy megjelent két versem az Irodalmi Szemlében, mindig is vágytam arra, hogy publikáljak, de a líra azért komolyabb műfaj, azt még tanulnom kell, és ha valami olyan kívánkozik majd ki belőlem, ami a szakemberek szerint is minőségi, akkor örülni fogok.
Nekem az írás hobbi, elsősorban a színház az életem, abban szeretnék a leginkább sikereket elérni.
