Walter White, vagyis nem, nem Walter White, de aki nézte a Breaking Bad-et, annak az első húsz perc fura lesz, mert itt Bryan Cranston egész más szerepet alakít. Míg a Breaking Bad-ben főzi a kristályos metamfetamint és terjeszti az életeket rövid úton tönkre tevő szert, a Beépülve – Az Escobar-ügy című 2016-os filmben fedett ügynökként, Robert Mazur személyiségét megformálva harcol minden idők legnagyobb drogbárójának, Pablo Escobar szervezetének felszámolásáért. Három évvel az utolsó Breaking Bad rész után drogkereskedőből a DEA kábítószerellenes osztályának legjobbja lesz. Sorozatszínészek filmfőszerepben első rész.
A film megtörtént eseményeket dolgoz fel, ráadásul a DEA ügynöke, Robert Mazur írta le visszaemlékezéseit, ami a film forgatókönyvének alapjául szolgált, melyből Brad Furman (Az igazság ára, Vakszerencse) rendezett filmet. Így a forrás igazán hiteles és közeli. A valóságban Robert Mazur volt az, aki 1980-ban fedett ügynökként beépült az alvilágba, és mindent megtett a küldetés sikeréért. Sokszor az életét, a szeretteinek biztonságát kockáztatva. Ha bűnözök közé kerülsz, akkor neked is azzá kell válnod, keménynek kell mutatnod magad, legalábbis ezt hihetnénk. Na, ez az, ami nem sikerült Bryan Cranstonnak, inkább egy bizonytalan, aggodalmas, de azért a munkáját jól ellátó ügynököt hoz, az ő karaktere éppen ettől működik, valahogy esetlensége miatt jobban aggódunk érte a film alatt. Mintha anyák lennénk, akik gyermeküket először engedik a játszótéren a többi gyerek közé, és távolról figyelik, hogyan állja meg a helyét a hasonló korúak társadalmában. Robert Mazurt nem rekesztik ki, nem fedik fel kilétét, ám néha hajszálon múlik a lelepleződés, ez a történet fő mozgatórúgója. A film egyik legjobb jelenetét is ez hozza (talán a vége vetekszik vele). Robert a feleségével vacsorázik, amikor váratlanul megjelenik az egyik bűnöző, de ebből olyan leleményességgel vágja ki magát, hogy a megdöbbenés mellett képzeletben tapsolunk. Bravo, bravo, bravissimo.
Robertnek egy elszólás miatt kell találnia menyasszonyt, nehogy lelepleződjön. Diane Kruger játssza ezt a szerepet, és milyen jól. A két főszereplő ügynököt alakító színésznek jár egy nagy taps, mivel olyan szituációkban maradnak hitelesek, amiket nem egyszerű eljátszani, de igazából a színészi gárda többi tagja is hozza az elvárható szintet, senki sem lóg ki negatív irányba. Robert Mazur és menyasszonya annyira megkedvel néhány bűnözőt, félő az egész küldetés sikerét kockáztatják azzal, hogy veszélyesen közel kerülnek az egyik legnagyobb hatalmú drogkereskedőhöz és feleségéhez. Felfedezik az emberi oldalukat, hogy ők is családosak, vannak szeretteik, és sokszor a törvényen kívül élni igazán nyomasztó. Egyfajta érdekes viszony alakul ki a jók és a rosszak, ügynökök és bűnözők között, ami nem teszi egyértelművé a végkifejletet.
Igazából ez a film Escobar nevével lett eladva (legalábbis magyarul, mert az angol címe csak annyi, hogy The Infiltrator, ami A Titkosügynököt vagy A Beépült személyt jelöl) de ő, vagyis a karakterét megformáló színész két másodpercre tűnik fel. Szóval Escobar-ügynek nevezni kicsit túlzó, lehetne helyette akár Robert Mazur ügynök legnagyobb akciója, kissé hülyén hangzik, de jobban fedné a valóságot. Annak, aki a drog miatt nézné meg a filmet, csalódást kell okozzak, egyetlen snitt erejéig van a drog jelen az alkotásban. A kemény bűnözői világ helyett sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az emberi érzelmek, kapcsolatok. Maga a történet megérdemelt egy filmet, nem is kérdés, érdekes a sztori, egy-két helyen viszont észrevehető, hogy a forgatókönyv gyengén lett megírva, a film eleje kifejezetten összecsapott. Mégis, egyszer mindenképp meg kell nézni, ha másért nem is, a magas minőségű színészi játék megérdemel két órát.
