A hazai zenei életben nincs hiány tehetséges, feltörekvő zenekarokból, akik óriási lelkesedéssel, energikusan vetik bele magukat a dalírásba, a koncertezésbe, és mindent megtesznek azért, hogy minél több emberhez eljusson a zenéjük.
Egy ilyen feltörekvő zenekar a hódmezővásárhelyi Twentees is, akik 2012-es megalakulásuk óta már számos koncerten és sikeres tehetségkutatón vannak túl, kiadtak kis- és nagylemezeket, és a karrierjük azóta is töretlenül ível felfelé. De hogyan is alakultak meg, milyen volt a kezdet, hogyan születnek a dalok, és milyen jövőt képzelnek el maguknak? Többek között ezekről a témákról is beszélgettünk Balázs Konráddal, a zenekar frontemberével.
A bandát Konrád és a dobos, Héjja Áron alapították, akik egy fúvószenekarban játszottak együtt – tudták egymásról, hogy mással is foglalkoznak, és felmerült bennük, hogy alapítsanak egy punk-rock együttest. Csatlakozott hozzájuk Böjti Tamás „Toka”, Áron gyerekkori barátja is. Ezzel megalakult a kezdeti formáció három taggal. Pár hónapnyi komolytalan próbálkozás után abbamaradt nagyjából fél évre a projekt, de nem szakadt meg ezzel végérvényesen a történet; 2012 májusában Prjevara Miklós gitáros-billentyűssel lett teljes a zenekar, aki Konrád évfolyamtársa volt gimnáziumi éveik alatt. – „Csupa osztálytársi viszonyokból épül fel a zenekar két brancsa, az öregek és a fiatalok. Áron és Toka már harminc felett vannak, mi pedig Mikivel a huszonévesek táborát erősítjük.” – mesélte Konrád a csapatról.
A zenekar nevéhez az ötletet egy chart show adta, ami kedvenc hódmezővásárhelyi kocsmájukban ment, amikor az első koncertjük előtt a névről gondolkoztak: „Épp a huszadik dal ment, és Áron mondta, hogy mennyire jól hangzik ez, hogy twenty vagy twenties. Még belecsempésztek egy nyelvtani hibát, és így lettünk Twentees, azzal az adalékkal, hogy elterveztük, mire befutunk, mindenki huszonéves lesz, de ez nem történt meg.”
Eleinte még nem voltak nagy célok, a srácok csak zenélni szerettek volna, de a szándék időközben komolyabbra fordult. Konrád felköltözött Budapestre, elkezdett egy zenei menedzsmentképzést, így a zeneiparhoz is közelebb került. – „2013-ban jelent meg az első EP-nk, amikor már Pesten voltam, és onnantól kezdve törekszünk a profizmusra akár számírás, stúdiózás vagy kommunikáció terén. Viszonylag hamar kialakult a meglévő munkafolyamat is, ami azóta is tart: úgy írunk dalokat, hogy otthon összekovácsolom hatvan-nyolcvan százalékosra az ötletemet, és utána közösen gyúrjuk tovább.”
A dalszövegeket is az énekes írja. Először a dallamok születnek, ezután íródnak hozzá a szövegek. Ennek a folyamatáról így mesélt: „Ez úgy szokott kinézni, hogy magányos éjszakáimon otthon ülve a gépem előtt hegesztem a szövegeket, sörözgetek kicsit, elmerülök a gondolataimban. Mind a zene, mind a szövegíráshoz kell a magány, nem vagyok jó társasági alkotó. A dalaink sem úgy születnek, hogy elkezdünk jammelni a teremben, és azt gyúrjuk tovább, hanem otthon szoktam ötletelni. A fő hívószavak rá a magány és az elmerülés. Amikor úton vagyok, akkor is szeretek szöveget írni. Az Y például egy telekocsis kisbusz hátuljában ülve született meg egy Budapest-Szeged távon. Mindig van pár olyan szó, vagy mondat, ami intuitív módon eszembe jut a zene kapcsán, jól hangzik rá, vagy csak elkezdek dudorászni, és beugrik rá pár szó, amiket sosem szoktam kidobni, arra építem föl az egész szöveget.”
Az első EP-n és az első nagylemezen is, ami Sing, Dance, Cry címmel 2015-ben jelent meg, még szinte csak angol nyelvű dalok voltak, aztán ezeket a következő kis- és nagylemezeken tudatosan magyar nyelvű szövegek váltották fel. A második lemezen, ami 2016-ban Múlandó címmel jelent meg, már csak két angol szám volt. Azóta csak magyar nyelvű dalokat adtak ki, és ezt a tendenciát tervezik is folytatni. – „Ennek a változtatásnak szimplán piaci okai vannak, azt javasolták különböző szakemberek, hogy ha Magyarországon szeretnénk érvényesülni, akkor azt könnyebb, és jobb döntés magyar szövegekkel elindítani. Eleinte ódzkodtam tőle, mert véleményem szerint sok ellenpélda van arra, hogy nem kell feltétlenül magyarul énekelni ahhoz, hogy hazai zenekarként tudj érvényesülni. Egyre többen egyre jobban tudnak angolul, viszont erős a verseny, hiszen ha angolul énekelsz, akkor egy olyan mezőnybe lépsz be a magyar piacon, ahol ott van az Artic Monkeys vagy a Mumford & Sons, akik angolul énekelnek, és világhírűek.” – A másik érv a magyar nyelvű szövegek mellett Konrád szerint, hogy ezeket jobban magáénak tudja érezni az itteni közönség. Talán nagyobb eséllyel lophatják be magukat a magyar zenehallgatók szívébe, ha minden egyes szót és mondatot értenek, amit énekelnek: „Így nagyobb a felelősség is. Többet szenvedek a magyar szövegek írásával, mint az angol szövegek esetében, mert ott a klisék kevésbé hangoznak klisének, az elkoptatott szavakat könnyebb úgy használni, hogy ne tűnjenek elkoptatottnak. A magyar szövegeknél viszont nekem is át kell gondolnom háromszor, hogy mit írok le, mit énekelek, mert elég nagy a kritikai attitűd is. Ha hülyeségekről énekelsz, akkor meg fognak dobálni kővel, hogy miért énekelsz hülyeségekről. Ez jelent egy plusz terhet is, de emellett egy plusz kihívás is, mert így legalább tényleg alaposan, átgondoltan kell szöveget írni.”
Az énekes nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy a szövegeivel mélyebb gondolatvilágot képviseljen, amit még nem nehéz interpretálni, de továbbgondolásra ösztönzi a hallgatóságot. A dalaikkal olyan zenei impulzust szeretnének adni, amitől flow–élménye lehet a rajongóknak: „Annál jobb érzés nincs, mint amikor hallgatsz egy jó dalt, és belebizseregsz, vagy kiráz a hideg. Az az elsődleges célom, hogy azt érezzék, akik minket hallgatnak, amit én is szoktam érezni a kedvenc zenekarom hallgatása közben.”
„Nincsenek könnyű helyzetben a vidéki zenekarok”
A zenekar munkáját azonban nem könnyíti meg, hogy Konrád Budapesten tanul, míg a többiek vidéken vannak, így csak hétvégén tudnak együtt próbálni. Mivel már a kezdetektől így alakult, ezért kénytelenek voltak beleszokni ebbe a helyzetbe, így nincs gond a próbák megszervezésével. Az énekes hetente-kéthetente jár haza, ezért mindannyian úgy készülnek, hogy a hétvégéiket szabaddá tudják tenni. Tisztában vannak azzal, hogy így elesnek néhány könnyítő dologtól, például nincs lehetőségük szabadabb hétköznapokon is együtt készülni esténként, viszont interneten tudnak küldeni egymásnak ötleteket.
A vidéki zenekaroknak egyébként sem könnyű a helyzetük, ha érvényesülni szeretnének, a budapestiek talán némi előnnyel indulnak, de a Twentees vidéki zenekarként igyekszik áthidalni ezeket az akadályokat, és kihasználni a kínálkozó lehetőségeket. – „Általában úgy történik, hogy egy zenekar először Pesten csinál közönséget, és utána tud már terjeszkedni országosan, amikor már meg tudja mutatni a vidéki szervezőknek is, hogy történik valami, Pesten mocorognak rájuk az emberek. Nekünk ez nehezebb volt, mert egyikünknek sincsenek fővárosi gyökerei. Budapesten nekünk nem volt meg az, hogy ha a négytagú zenekarból mindenkinek eljön öt haverja, az az első koncerten húsz ember, aztán a második koncertre az a húsz ember hoz harminc másikat, és ez így növekszik folyamatosan. A networking is nehezebb így, nehezebben kerülünk be a könnyűzenei vérkeringésbe. Munka és egyebek mellett most már én is kevesebbet pörgök a városban, így nehezebb kapcsolatokat építeni, ami nagyon fontos ebben a szakmában, mert sok minden kapcsolat és ismeretség alapú.”
A vidéki létnek azonban nem csak hátrányai lehetnek egy zenekar számára, előnyök is rejlenek benne, olyan lehetőségek, amik egy budapesti zenekar számára nem mindig adottak, mint például az állandó próbaterem. Bár közhelynek tűnhet, de a vidéki zenekaroknál mindig van legalább egy ember, akinél lehet otthon, a házban próbálni. Ez a Twenteesnél is így volt, eleinte Áronnál próbáltak, két-három éve pedig Konrádék házába került át a székhely, ahol van egy szoba csak erre a célra. Le van hangszigetelve, így akár késő estébe nyúlóan is tudnak zenélni. Ilyen szempontból előny a vidéki lét, hiszen a pesti zenekaroknak rengeteg megszűnő próbateremmel, és bezáró intézménnyel nehéz normális helyet találni. A Twentees ezzel legalább a költségeit le tudja csökkenteni valamennyire, és egyel kevesebb az akadály, hiszen a terem mindig a rendelkezésükre áll.
Az internet és a közösségi háló viszont ugyanúgy adott mindenki számára, ezért ezeken a felületeken mindenki ugyanonnan indul. A banda igyekszik ezeket is kihasználni: „Nagy hangsúlyt fektettünk már az első EP megjelenése óta a sajtóra és a social mediára. A jó dal a sikernek nagyon fontos alapja, de utána a nagy része megfelelő menedzsmentből, PR-ból, kommunikációból meg szerencséből áll, így nem indultunk rosszabb esélyekkel, mint bármilyen hozzánk hasonló zenekar. Csináltunk Facebookot, Instagrammot, hirdetünk, és ráírok mindenféle releváns emberre Facebookon, hogy Hello, megjelent az új dalom, mit gondolsz? Mindig különböző akciókat találok ki arra, hogy érdekesek legyünk a hallgatóinknak. Így jött például az új EP, az Y-sztorik koncepciója is, amivel a generációs vonalat lovagoltuk meg.”
„Koncert előtt úgy dobogott a szívem, hogy nyelni alig tudtam.”
A zenekar legújabb kislemeze idén februárban jelent meg, a címadó dalhoz videóklip is készült. Az EP koncepciójáról, és születéséről Konrád így mesél: „Amikor elkezdtük összerakni a dalokat, eszembe jutott, hogy nagyon sok generációs problémáról, érzelemről, jelenségről éneklünk, hasonló témákról szólnak a szövegeink. Bár mindig is irtóztam a konceptlemez fogalmától, azzal szembesültünk, hogy mi is egy konceptlemezt csináltunk. Igaz, hogy nem egy egész albumot, csak egy kislemezt, de úgy gondoltuk, hogy ha már alapból erről szólnak a dalaink, annak a korosztálynak szólunk, akik az Y generáció tagjai, húzzuk rá ezt a koncepciót az egész EP-re. Mindennek az alapja az Y című dal volt, ez született meg leghamarabb. Amikor kész lett a szöveg, elgondolkodtam azon, hogy ebben a témában sokkal több van annál, hogy csak egyetlen dal szóljon róla. A másik kettő más aspektusokból fogja meg az Y-generációs létezést és problémákat. Azon gondolkozunk, hogy a következő nagylemezre is tovább visszük ezt, még nem biztos, hogy az is teljesen az Y tematikáról fog szólni, de szerintem még van annyi benne, hogy jó pár dal kibukjon még belőlünk erről. A címadó dalhoz megcsináltuk Magyarország első Instagram Stories alapú videóklipjét. Kizártuk magunkat vele az összes TV-ből, mert az álló formátumot nem fogadják be, ez csak Youtubeon és a social mediában működik, viszont ha már Y-sztorik, akkor egyértelműnek gondoltuk, hogy meg kell lovagolnunk ezt a vonalat, és azt a csodálatos színpadi elemet is meg tudtuk csillogtatni, amit otthon eszkábáltunk össze. Ezt beraktuk a videó elejére, és hordjuk magunkkal koncertekre azóta is.”
A zenekar megalakulása óta számos fellépésen vannak túl a srácok, remek koncertélményekkel egybefűzve. Konrád hármat emelt ki ezek közül. Az egyik a tavalyi koncertjük a Budapest Parkban, ahol az Intim Torna Illegál előtt léphettek fel. Elmondása szerint előzenekarként nehéz helyzetbe kerül az ember, mert ott áll rengeteg olyan arc előtt, akiket egyáltalán nem érdekel a zenéje, csak éppen valamiért időben megérkeztek és várják a főzenekart, viszont szívesen emlékszik vissza rá, hiszen a koncert jól sikerült. „Egy akkora színpadon állni, mint a Budapest Park, az nem kis élmény.” – Megemlítette még a tavalyi fellépésüket a Kensington előtt az Akvárium klubban, ahol telt ház előtt játszottak „Koncert előtt úgy dobogott a szívem, hogy nyelni alig tudtam. Aztán amikor felmentünk a színpadra, minden elmúlt, és arra gondoltam, hogy úristen, mennyire király, hogy itt áll több mint ezer ember, elkezdtünk zenélni, és nem mentek ki, bólogattak, tapsoltak és voltak, akik minden dalt énekeltek a második refréntől kezdve.” Harmadikként pedig a 2016-os Dunai Regattát emelte ki, ahová az előző évi tehetségkutató győzteseként tértek vissza, ugyanis 2015-ben a Boldogság Kht. című dalukkal elhozták az első helyet: „Az a legfestőibb panoráma volt, amit valaha láttam. Ahogy álltunk a színpadon, egész Budapest ott volt a háttérben a Dunával, a közönség meg előttünk, szóval ez a vizuális élmények miatt volt kiemelkedő.”
A zenekar ezen kívül 2014-ben a KERET blog tehetségkutatóján is különdíjas lett, és az akkor még Cseh Tamás, ma már Hangfoglaló néven futó programba is bekerültek 2016-ban. Élőben legközelebb június 27-én lesznek láthatóak az A38 Tetőteraszán, valamint nyár végén indul újra a Magashegyi Undergrounddal közös, a Hangfoglaló Program által támogatott koncertsorozatuk is. Év végére pedig készülnek az új nagylemezzel.
Hosszú távú céljaik között van, hogy eljussanak nagy klubok színpadaira, fesztiválokra, és minél több embert táncoltassanak meg. Nagy álmuk, hogy egy releváns, élvonalbeli zenekar legyen belőlük, ami sajnos manapság nem olyan könnyű, mint két éve, amikor még a Petőfi Rádió jó lehetőséget biztosított a feltörekvő, tehetséges előadók számára, hogy elérjék az embereket. „Az átalakult Petőfi Rádióval megszűnt egy nagyon fontos csatorna, ami nagyon sok zenekarnak rossz. Most sokkal nehezebb érvényesülni, mint két évvel ezelőtt, egy támogató médiaháttér nélkül. Egy egész csomagot kaphattál, ha bent voltál a petőfis előadók között” – mondta Konrád a témáról.
Ilyen körülmények között sem lehetetlen azonban érvényesülni, és amennyi lelkesedés, kitartás, és energia van a Twenteesben, minden esélyük megvan arra, hogy elérjék a céljaikat, még ha ehhez türelmesnek és kitartónak is kell lenni! – „Csináljuk már pár éve ezt az egészet, és még mindig nem értünk közel a céljainkhoz, de lassan és biztosan menetelünk feléjük. Ha nem feltétlen olyan léptékben is, mint ahogy arra a zenekarok számítanak, van, hogy sok pofon ér út közben, és több pénzt visz, mint amennyit hoz, de ezeket a buktatókat el kell engedni. Szeretni kell és hinni kell benne, akarni kell és nem szabad feladni. Amikor eljutottam párszor arra a pontra, hogy érdemes-e ezt az egészet csinálni, mire juthatunk vele, akkor mindig ott kötöttem ki, hogy ez az életünk, ez a szerelemgyermekünk, ezt csinálni és akarni kell. Nem is kell hozzá egy sikeres koncert, elég, ha van egy próba ahol a többi teendőt, és a sok szart félretéve tudunk zenélni. Alkotni baromi jó érzés, semmi más nem válthatja ki ennek az örömét. Annak érdekében, hogy ez fennmaradhasson, hinni és akarni kell.”
