Déry Tibor 1971-ben adta ki Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényét, amelyből 1973-ban megszületett egy musical Pós Sándor átdolgozásában. Azóta a színdarab hosszú utat tett meg, még „szülőföldjét”, az Amerikai Egyesült Államokat is megjárta. Zenéjét Presser Gábor szerezte és talán nem túlzás azt mondani, hogy legalább egy dalt mindenki ismer a musicalből, 2018-ban pedig a Hevesi Sándor Színház Bal József rendezésében Zalaegerszegen elkészítette a saját „képzelt riportját”.
A musical legelső percei már zajlanak, mialatt a nézők elfoglalják helyüket a nézőtéren. Amíg mindenki megtalálja a helyét, egy kis betekintést, ízelítőt kaphatunk az alaphelyzetből: sürgő-forgó munkások, akik egy fesztiválra készítik elő a terepet, TV-stábok, akik a képet és a hangot állítják be, hogy majd az élő bejelentkezés tökéletes legyen, és persze a fesztivál szervezői is egyik feladatot a másik után hajtják végre. Mire a darab ténylegesen elkezdődik, a néző már valamelyest ismeri a színpadképet és a szereplők egy részét, belehelyezkedik az előadásba.
Az első felvonás elejének a mozgatórugója a két riporter, akik különböző TV-csatornáktól érkeztek, ebből következik, hogy szakmai téren egymás ellenfelei is. Ők mutatják be egy-egy riport formájában a szereplőket, és ezzel párhuzamosan elkezd körvonalazódni saját jellemük és szerepük is.
A két karakteren keresztül sejlik fel a „világok harca”. A fiatalabb riporter (Urházy Gábor László) támogatja a fesztivál ötletét, ő a jövő képviselője, lelkesen mutatja be az előkészületeket, a színészi játék pedig mind hanghordozásban, mind gesztusaiban arra csábítja a nézőt, hogy maga is vegyen részt a fesztiválon.
A másik pólus, a kissé idősebb, konzervatívabb riporter (Kiss Ernő) viszont ennek ellenkezőjét igyekszik elérni; azért van a helyszínen, hogy botrányról számoljon be, egyfajta kampányt folytat az egész rendezvény szellemisége ellen. A darab során sejteni kezdjük, hogy nem csak a fesztivált ellenzi, de a modern társadalom minden új velejáróját, így a drog- és alkoholfogyasztást, a homoszexualitást is.
Fontos kiemelni a zenei betétek időtálló kivitelezését is. Az eredeti dalokat Presser munkája nyomán az LGT zenekar játszotta, a musical több dala is híres lett. Ilyenek például a „Valaki mondja meg” vagy a „Ringasd el magad” kezdetű opuszok is. A helyi zenekar itt is sikerült munkát végzett, a dalok pontosan szerkesztve illeszkedtek a prózai részekhez, ezzel emelve az érzelmi hatásokat, érdekeltté téve a nézőket egy-egy szereplő sorsával kapcsolatban.
A kerettörténeten túl a cselekmény néhány fiatalról szól, akik szeretnének kiszakadni az őket körülvevő társadalomból, az elvárások és kötelességek világából, és elengedni magukat. Elmennek a fesztiválra, ahol sokan először csak a füves cigit, majd komolyabb drogokat is kipróbálnak. Tulajdonképpen a darab nemcsak bemutatja ezt a dekadens folyamatot elejétől a végéig, hanem számol a következményekkel is. A színészek testművészete nagyon hitelesen tudta reprodukálni a bódult állapotot, majd a függőség tüneteit: természetesen tudhatjuk azt is, hogy ezen külsőségek mögött az amerikai ellenkultúra kiábrándultsága és szellemi éhsége áll.
Az egyik legnagyobb kérdőjel a darabbal kapcsolatban a gyilkosság volt. Az a csavar a történetben, hogy koncert közben leszúrnak egy néger lányt, Meredith Huntert, amikor az felmászik a színpadra. Legalábbis ennyit tudhat a néző, ugyanis maga a jelenet a színen nem látható. A koncert zajlik, a fiatalok másznak fel az emelvényre, a Pokol Angyalai biztonsági szolgálat küzd ellenük, ám sem Meredith, sem a késelés nem jelenik meg, csak beszélnek róla az emberek, a riporterek, a biztonságiak, így az információhiány feszültséggel itatja át a történet végkifejletét.
„Esztert keresem!” – ez talán a darab leggyakrabban használt mondata. A történetnek ugyanis főszereplőpárosa Eszter (Kovács Olga/Lőrincz Nikol) és Józsi (Szakály Aurél), akik összevesztek, ezért a nő elment a fesztiválra leszbikus barátnőjével, Beverlyvel. Józsi szerelemből és féltésből felesége után megy, ám a darab végéig nem találja meg a tömegben, akkor viszont már késő. A darab leglátványosabb jelenete ekkor látható: a dílernek (Ticz András e. h.) a statiszták kordonból keselyűszárnyakat formálnak és ő belövi heroinnal a sarokba szorult Esztert.
A darab alaptörténete az ehhez kapcsolódó fontos tanulságok mellett a vallás kérdését is boncolgatja: bibliai történeteket vesz elő, amiről a szereplők vitába bonyolódnak, majd interaktív módon egy-egy kérdést a nézőknek is feltesznek. Ebből aztán mély gondolatok kerekednek az életről és annak értelméről, egészen addig, amíg egy újabb „Esztert keresem!” felkiáltás meg nem szakítja az elmélkedést, és akkor folytatódhat tovább a történet fő szála.
Zalaegerszegen egy figyelmet érdemlő musicalt láthattunk, amely az alapanyag szellemi mélységeivel, a színdarab gazdag külsőségeivel és a legendássá vált zenével olyan egységet képez, amit érdemes színpadon tartani.
Az előadásról és azoknak az időpontjáról bővebb információ itt.
Borítókép: Hevesi Sándor Színház
