A Bartók Rádió Fiatal művészek pódiuma címet viselő koncertsorozatának keretében a klasszikus zene ígéretes fiatal tehetségei mutathatják meg időről időre tudásukat, különleges darabok és zenei felállások formájában. A Magyar Rádió Márványtermét ezúttal négy zenész hangszere és elképzelése töltötte be, akik révén nem mindennapi koncertnek lehettünk tanúi.
A fellépő zenészek fiatal korunk ellenére komoly versenyeredményeket és fellépéseket tudhatnak magunk mögött, ám neveik talán még kevésbé ismertek a fiatalok körében. Razvaljajeva Anasztázia, hárfaművész és Duleba Lívia – aki a Nemzeti Filharmónikusokat erősíti fuvolajátékával – mellett két csellista képviseltette magát a Márványterem közönsége előtt. Devich Gergely nevét sokat hallani mostanában a klasszikus zenei események révén, gondoljunk csak az idei Cziffra Fesztiválra. A gordonka a koncert második felében a szintén fiatal Baranyai Barnabás kezei között szólalt meg. Nemcsak a zenészeket, hanem az előadott darabokat is ritkán hallhatjuk hazai színtéren, így az este nagy várakozásokkal és kíváncsisággal indult.
Elsőként Erik Satie Gnossienne-ciklusából hallhattuk az első részt, ami nemcsak tökéletes hatáskeltő indítást nyújtott, hanem a koncert talán legszebb pillanatait is biztosította. A darab különlegességét az adta, hogy a zongorára írt két szólamon a hárfa és a fuvola osztozott. Előbbi a kísérő szerepet vállalta, míg utóbbi vitte a fő szólamot előre. A melankolikus, avantgárd stílust ez a két hangszer tovább fűszerezte, a fájdalmas, mégis érzéki hangzásvonalat erősítve. A két művésznő közötti összhang pedig végképp megkoronázta a darabot. A harmadik Gnossienne ugyanezt az atmoszférát, dallamvilágot és magas zenei minőséget fűzte tovább. Bevallom, számomra a zongorára írt változat szimpatikusabb egységessége és összetartása miatt. Duleba Lívia és Razvaljajeva Anasztázia interpretációjának őszintesége és hangulatfokozása azonban mindenképpen emlékezetes előadást nyújtott.
A francia Satie-t Joseph Jongen Triószonátája (op. 80.) követte, amelyben a művésznőkhöz Devich Gergely csatlakozott. A fiatal csellista már a darab indításában megcsillogtatta zenei tehetségét. Tökéletes intonációk, pont annyi vibrato, amennyi szükséges, valamint rendkívül szimpatikus és kommunikatív játék. Ennél a műnél a hárfaművésznek is több lehetősége nyílt, hogy szólószerepében vagy a virtuóz atmoszférateremtő részletekben magához vonzza a figyelmet. A gordonka és a fuvola közös szólamjátéka kellemes, megigéző pillanatokat, majd a dallamok szétválása diszharmonikusan modern, figyelemfelkeltő momentumokat hozott. A második tételben pedig átélhettük azt a bizonyos zenei katarzist is.
Az est folyamán egy szóló hárfadarabot is hallhattunk Razvaljajeva Anasztázia előadásában. Rendívül kifejező, összeszedett produkciót kaptunk Fauré Impromptu-jében (op. 86.), amelynek sikerült feledtetnie velünk a zongora „hiányát”. Ezt követte Debussy Egy faun délutánja, amely egy újfajta nézőpontot hozott a koncertbe. A mély érzelmek mellett a játékos és változatos dallamok is megjelennek. A csellista, Baranyai Barnabás azonban nem jutott kellő szerephez, hogy bizonyítani tudja rátermettségét és zeneiségét. Szólórészeiben is egyfajta semlegesség érződött, ami nem feltétlenül von le a zenész értékeiből. Csupán sajnálatos módon nem jutott lehetőséghez, hogy kibontakozhasson.
Az est utolsó darabja Lajtha László II. Triója (op. 47.) már több teret adott a gordonkának, az igazi áttörés azonban sajnos itt is elmaradt. Valami, ha nem is hiányzott, nem jutott el hozzánk, hallgatókhoz. Az összhang a művészek között ennek ellenére érezhető volt. A hárfa mozaikszerű dallamai, valamint a fuvola és a cselló párbeszéde – különösen a pizzicatok – élvezetes és megnyerő előadást nyújtottak. Ezen kívül dallamosságának és változatosságának köszönhetően sokkal maradandóbb élményt nyújtott a mű, mint a Faun délutánja. Összességében egy fülbemászó, korrekt előadást nyújtó befejezést kaptunk. Az pedig, hogy mikor hallhatjuk a fiatal művészeket a színpadon – akár együtt, akár szólistaként – a jövő zenéje. Egy biztos, a koncerten tapasztaltak alapján kíváncsian várjuk a folytatást.
borítókép forrása: barabasvilla.hu
