A szentgotthárdi gyökerekkel rendelkező Zaporozsec zenekar énekesével, Varga Bencével beszélgettünk. A felállás 2004 óta létezik, az országos ismertséget Azon az éjszakán című számuknak, illetve a Nagy-Szín-Pad! tehetségmutató műsornak köszönhetik. 14 éve járják az országot, klubokban és kisebb, nagyobb fesztiválokon kápráztatják el közönségét azzal a speciális hangulattal, amit a koncerteken nyújtanak. 2015 végén jelent meg első nagylemezük, az újabb Pixelek címmel ebben a hónapban, aminek lemezbemutató koncertje Február 17-én az Akvárium Klubban lesz, erről, a legújabb számukról és a zenekar jövőbeni terveiről kérdeztük Bencét.
Milyennek mondanád a zenekar stílusát, illetve mely külföldi és magyar zenekarok voltak rátok hatással?
Ha jól tudom, Alfred Hitchcocktól származik az a találó idézet, hogy „A stílus csupán önplágium”. Mi, azt hiszem, ilyen tekintetben még nem kezdtük el önmagunk plagizálását, igyekszünk mindig új dolgokkal próbálkozni, tágítani a zenei univerzumunkat. Lehet, hogy lassan mi is elérjük azokat a bizonyos határokat és körvonalazódni kezd, hogy mi is a Zaporozsec igazából. Szeretjük a gitárzenét, leginkább a brit zenekarok vontak a hatásuk alá. Magyarországon pedig az alternatív színtér is fontos impulzusokat adott nekünk, amikor elkezdtünk zenélni.
Mik azok a feltételek, aminek szeretnétek megfelelni egy dal elkészítésekor?
Nincsenek ilyen előre lefektetett szabályaink, szempontjaink, amik szerint alkotnánk. Igyekszünk mindig hallgatni a dalra, hogy ő hogyan akarja, mit súg nekünk. Mi csak a helyére pofozgatjuk a dolgokat. Ha a külső szempontok kerülnek előtérbe, akkor általában rossz dalok születnek szerintem.
Az „Azon az éjszakán” című dalotok zenei alapja Tom Odell „Another Love” című munkája. Hogyan sikerült ezt kivitelezni, vagy hogyan működött a használati jog megszerzése?
Tulajdonképpen, amikor belevágtunk ebbe az egész procedúrába, mi magunk sem tudtuk igazán, hogyan működnek ezek a dolgok. Mivel sajnos személyes kapcsolatunk nem volt Odellel, ezért a magyarországi képviseleten keresztül intéztük az engedélyt. Ezután nekik kellett elküldenünk a feldolgozásunk hanganyagát, a magyar szöveget, és ami igazán meglepett minket, a magyar szöveg angol fordítását is. Azt mondták nekünk, legyünk türelemmel, mert hónapokba, akár egy évbe is telhet, amíg válasz érkezik. Szerencsénk volt, ugyanis rekordidő alatt érkezett meg az engedély, így pont rákerülhetett a készülő első nagylemezünkre.
Melyik dalotokra mondanátok azt, hogy talán a legsikeresebb lett, és melyik dalotok az, ami a legközelebb áll a szívetekhez?
Egészen biztos vagyok, hogy az „Azon az éjszakán” című dalunkat ismerik tőlünk a legtöbben, koncerteken is mindig ezt a dalt várják leginkább, szerencsére még mi sem utáltuk meg, a mai napig szívesen játsszuk, és hát sokat is köszönhetünk neki, hiszen egy kisebb országos ismeretséget hozott a zenekarnak. Viszont, hogy a szívünkhöz melyik áll legközelebb… Szerintem erre mindegyikünk mást mondana. Az én személyes kedvencem az előző lemezről a „Szomorú óriás”, ugyanis számomra ez kicsit olyan, mintha egy filmzene lenne.
Nemrég jelent meg a legújabb dalotok, a „Movie Star”. Mesélnél erről pár szót, mi a dal története?
A Movie Star sok szempontból volt izgalmas kihívás a számunkra. Egyrészt ez volt az első próbálkozásunk a diszkó műfajában, és igyekeztünk úgy hozzányúlni a stílushoz, hogy közben azért ránk lehessen ismerni ebben a dalban is. Másrészt ez volt az első olyan dalszövegünk, ami magyar és angol részeket is tartalmaz, sokat gondolkoztunk rajta, hogy bevállaljuk-e így, de annyira illet ez az angol refrén a dalba, hogy nem volt szívünk kidobni.
A dalszövegeitek egyedülállóak és különlegesek. Hogy zajlik ez a folyamat nálatok, mi ad ihletet?
Sajnos, vagy szerencsére nincs megszokott receptje a dalszövegírásnak, nincs bevált folyamata nálam sem. Van úgy, hogy hetekig vajúdok egy soron, de volt olyanra is példa, hogy egy óra alatt megszületett egy teljes szöveg. Ami pedig az inspirációt illeti, bármi bekerülhet a dalba, ami foglalkoztat, vagy megfog. Próbálok nyitott szemmel járni, hogy amikor alkotásra kerül a sor, legyen miből dolgoznom.
A közeljövőben milyen céljaitok vannak, illetve mi a terv hosszútávon?
A szombati lemezbemutató után sem szeretnénk leállni, a következő hétvégén kezdődik a közös turnénk a Hiperkarma zenekarral. Nagyon várjuk már ezeket a koncerteket, hiszen a lemezmunkálatok miatt kicsit kevesebbet tudtunk koncertezni az elmúlt időszakban. Jó lesz ismét a húrok közé csapni, főleg úgy, hogy a koncertműsorunkat most már kibővíthetjük az új lemez dalaival. Emellett reméljük, hogy a nyarunk az előző évek mintájára sűrű lesz, és ott lehetünk az ország kisebb- nagyobb fesztiváljain is.
Február 17-én az Akvárium Klubban lesz az új lemezeteknek a bemutatója. Mesélnétek kicsit erről az új albumról? Milyen érzésekkel várjátok ezt a koncertet, illetve mitől is lesz különleges ez az alkalom?
Egy lemezbemutató koncert mindig különleges alkalom, ez a mostani azért is fontos számunkra, mert az ország egyik legjobb koncerthelyszínén van lehetőségünk bemutatni az új albumot. Már egyszer, a Nagy-Szín-Pad! Tehetségkutató keretében felléptünk itt az Akváriumban, úgyhogy jó emlékekkel fogunk most visszatérni. Izgulunk is egy kicsit most a koncert előtt, mert nagyon sok dalt még nem játszottunk élőben, amíg nincs meg a rutin, addig mindig van bennünk egy kis félsz, reméljük, hogy sikerült jól begyakorolnunk mindent. Amiért még talán különlegesnek mondható a szombati szereplésünk, az az, hogy kedves barátunk, Hidasi Barna, (aki mindkét nagylemezünk hangmérnöke is egyben) elfogadta felkérésünket, és billentyűsként fog közreműködni néhány dalban.
