Éppen tíz éve jelent meg a Vampire Weekend első lemeze, ami talán a korszak egyik legkiválóbb indie albumának bizonyult. Ráadásul az együttes ma jelentette be, hogy négy év után újra koncertezni fognak.  Az évforduló és a nagy örömet kiváltó bejelentés kapcsán visszaemlékezünk az egyik első együttesre, amely az internet segítségével lett igazán sikeres, sőt, a világzene népszerűsítésében is nagy szerepet játszott. 

Hogy szalad az idő… Már tíz éve, hogy a new yorki egyetemistákból álló banda kiadta debütáló albumát, ami a 2007-2008 tájékán robbanó indie pop hullám egyik legegyedibb darabjává vált. Ezra Koenig-ék az egyetemistákról szóló, értelmiségi fiataloknak íródott dalaikkal mondhatni újraélesztették  a collage rock műfaját. Olyan nagy sikerű zeneszámokat írtak, mint pl. a Campus vagy az Oxford Comma, amelyeket egy egyetemi Facebook csoport inspirált. Az együttes már 2006 óta működik, a tagjai a Columbia Egyetemen találkoztak.

A zenekar a kevéssel előttük berobbanó Arctic Monkeys-hoz hasonlóan azon együttesek közé tartozik, akiket az internet tett ismertté, s ez a hírnév egészen a teltházas arénakoncertekig vezetett. A bandát a legtöbb zenei magazin  felfedezte, egyik számuk, a Cape Cod Kwassa Kwassa 2007-ben szerepelt Rolling Stone  év végi 100 legjobb dalának listáján, és a kritikusok is az egekbe magasztalták az együttest.

Ezt követően 2008 januárjában megjelent a self-titled lemezük, amit „indie módon”, egyedül rögzítettek az együttes  multi-instrumentalista producerének, Rostam Batmanglij-nek a házában. Az album stílusát meghatározza a zenekar által felállított manifesto, ami „tiltotta” a torzított gitárokat, a poszt-punk hangzást és az akkor nagyon menő trip hop-ot. Ezzel szemben egyedi újítás jelent meg hangzásvilágukban azzal, hogy világzenei elemeket is felhasználtak repertoárjukhoz.

A Vampire Weekend az afrikai népzene elemeit ötvözi vidám attitűdjével, valamint álmodozó dalszövegeiket fülbemászó pop melódiákkal teszik különlegessé. Ezzel – és a „nerdes” megjelenésükkel – teljesen egyedivé váltak Ezráék az indie piacon. A szemfüles kritikusoknak azonban feltűnt a hasonlóság Paul Simon 1986-os nagy visszatérő albumával, a Graceland-el, aki szintén a népzenéből inspirálódott, amikor dél-afrikai utazása során helyi zenészekkel dolgozott. Később az ő segítségükkel vette fel a lemezét, ami újra beindította a karrierjét. Simon szerint – aki hamarosan végleg elbúcsúzik a nagyközönségtől – a Vampire Weekeend-re valóban hatással volt a Graceland. azonban szerinte inkább beszélhetünk közös forrásról, mint másolásról. Vampire Weekeend azonban a jangle pop, a punk és a klasszikus zene elemeivel is megfűszerezte munkáját.

A jangle pop és punk előtti tisztelgés egyik ékes példája az A-Punk című track a lemezről, ami azóta is az indie bulik elmaradhatatlan kedvence. Alapvetően a kislemezek adják az album gerincét, de meg kell említenünk a Cod-félszigetről menekülő Walcott történetét is, ami általában a koncertek záródarabja.  Cape Cod mellett érdemes azt is megjegyezni, hogy a Kwassa Kwassa a dal címében egy tradicionális afrikai ritmusképlet neve. A szinte már klasszikus zenei, a barokk-popos hangszerelés sem ritka a lemezen – ilyen például az M79.

Így 10 év távlatából elmondhatjuk, hogy a Vampire Weekend emelte be a világzenét az indie pop világába, még ha ez a 2013-as albumukon kissé a háttérbe is szorult. Számtalan slágert tudhatnak maguk mögött, mint például a Cousins, a 2013-as albumukért pedig még a Grammy-t is elnyerték. Ez a lemez mindent magába foglal, amit ez az eklektikus zenekar meg tud mutatni. Rostam Batmanglij már sajnos nem tagja a csapatnak, viszont idén – hosszú kihagyás után – új koronggal jelentkezik a banda, amin már az utolsó simításokat végzik. Nemrég pedig bejelentették, hogy idén újra koncertezni fognak 2014 után először!

Alig várjuk!

 

Vampire Weekend – Vampire Weekend (2008)

1. „Mansard Roof” 2:07
2. „Oxford Comma” 3:15
3. „A-Punk” 2:17
4. „Cape Cod Kwassa Kwassa” 3:34
5. „M79” 4:15
6. „Campus” 2:56
7. „Bryn” 2:13
8. „One (Blake’s Got a New Face)” 3:13
9. „I Stand Corrected” 2:39
10. „Walcott” 3:41
11. „The Kids Don’t Stand a Chance” 4:03