A Zeneakadémia fogalma mára teljesen összefonódott a fiatal tehetségek és a minőségi kamarazene nyújtotta élményekkel. Ígéretes zenészek előadását hallhatjuk, akik valami újat, váratlant és érdekeset hoznak a klasszikus zene színterére. Nem feledkezhetünk meg azonban az ifjú kortárs zeneszerzőkről sem. A Tehetség kötelez programsorozat keretein belül ennek is részesei lehettünk.
A programsorozat harmadik eseményén négy fiatal tehetség vezetett be bennünket a kamarazene csodálatos világába. Kruppa Bálint (hegedű), Fejérvári János (cselló), Kurgyis András (brácsa) és Csabay Domonkos (zongora) előadása minden várakozást felülmúlt, nemcsak a szakmai nívó, hanem az érzelmek és a megragadó impulzusok tekintetében is. A kamaraest különlegessége, hogy a kortárs zeneszerző, Kecskés D. Balázs két kiváló művét is hallhattuk a zenészek előadásában. A fiatal zeneszerző elsőként bemutatott darabjáról, valamint a darabok és a teljes koncert koncepciójáról is mesélt nekünk.
Kecskés D. Balázs: Zongoranégyes
1. Molto agitato
2. Allegro
3. Aria. Cantabile
4. Scherzo. Presto
5. Largo
„Ennél a darabnál – a többi darabomhoz hasonlóan – sokat merítek a klasszikus zenei tradícióból. A komponálás megkezdése előtt meg szoktam hallgatni nagy komponisták olyan darabjait, amelyek ebben a műfajban íródtak. Ez segít abban, hogy megtaláljam azokat a pontokat, ahol kapcsolódni lehet az eddig született alkotásokhoz, ahol párbeszédet lehet kezdeni velük.” A kész mű valóban a klasszikus hangzás és a modern, új gondolatok arányos keveredését hozta el a hallgatók számára. A virtuozitás mellett a darab élménygazdag hangzásvilága rendkívül sokat hozzátett a közönség tetszésének az egyöntetű elnyeréséhez – erről a szűnni nem akaró tapsvihar mellett a ráadás „örömzene” sikere is tanúskodott.
Egy igazi, precízen felépített kortárs darabot hallhattunk az ősbemutatón, amely nemcsak a közönség, hanem a zenészek számára is élvezetes. „A koncepcióm az volt, hogy egy változatos és jól játszható darabot írjak, ezért sokat egyeztettem a hangszeresekkel a minél hangszerszerűbb szólam kialakítása érdekében.” A váratlan dallamok és hangulatváltakozás mellett a tudatos korreláció uralja a darab egészét. „Szerkezetileg az első, a harmadik és az ötödik tételek összefüggnek, egymás variációi, a közéjük ékelődő tételek (második és negyedik) pedig kontrasztokként szolgálnak. Így egy dinamikus forma jön létre, ahol egyszerre jelen vannak az összefüggések és a változatosság is.”
Az est folyamán Kecskés D. Balázs darabjai mellett Alfred Schnittke: Zongoranégyes, Mahler: Zongoranégyes-tétel a-mollban, valamint Guillaume Lekeu: g-dúr hegedű-zongora szonáta hangzott el. „A Schnittke-darab a Mahler műre reflektál, a saját kompozícióm pedig (bár öntudatlanul, de utóbb felfedeztem) a Schnittke-mű Mahler reflexiójára.” A tudatos összeköttetés végigvonult az egész koncerten, tökéletes keretbe foglalva az estet – amelynek érdekében még a műsor menetén is változtattak.
A zeneszerző mellett a koncert csellistája, Fejérvári János mesélt nekünk az EPER stúdiójában tapasztalatairól, a Zongoranégyesről, valamint fontos információkat kaptunk a fiatal művész karrierjéről és a jövőbeli koncertjeiről is.
A koncerten többek között ez a darab is elhangzott: