Mezítlábas lány mikrofonnal a kezében lesétál a színpadról, csak két gitáros kíséri és a közönségben máris kaotikus állapotok uralkodnak. A legnagyobb beleéléssel tombol a színpadon és énekel egyszerre.
November második szombatján a szombathelyi Cinema Caféban lépett fel a Margaret Island nevezetű zenekar, akiket már sokadik alkalommal köszönthettünk a vasi székhelyen. Az este alaphangulatát a Koalabell elnevezésű formáció teremtette meg. A mozi auláját betöltötte a zsigeri basszus, a néhol andalítóan légies gitárszólamok pedig erős kontrasztot alkottak az énekes érdes hangjával. Az egész bevezető egy mámorító dallammá gyúródott össze, a dalok tökéletesen fonódtak egymásba, és a különböző fények még rá is segítettek a közönség teljes ellazulására.
A zenekarnak idén jelent meg az első albuma, amelyről több számukat is eljátszották (Szabad ég, Találkozás, Negyvenkettő). Természetesen megköszönték a lehetőséget a Margaret Islandnek, hogy előttük zenélhetnek, hogy úgymond „beengedik őket a nappalijukba”, ezzel viccesen utalva színpadra kiterített szőnyegek és az előzenekar státuszának kombójára.
Az előadást ezután egy viszonylag rövid szünet követte, ami alatt a fő attrakciónak számító papírcsónakos zenekar „crew”-ja sikeresen bepakolta a már fennlévő hangszereken kívül a szükséges eszközöket. Negyed tizenegykor be is szállingóztak egyesével a tagok, ki-ki a maga helyére, majd kezdetét vette a másfél órás Margaretesen vad tombolás. Hogy mit értek „vad tombolás” alatt? Viki elképesztő hangját és az, ahogy a tömeg erre az énekesnővel együtt ugrált, ahogy közösen átélték a boldogság és az öröm pszichedelikus élményét.
Koltai Kurszán szóló előadásában kezdte el a Ringató című dalukat szintetizátoron, majd később kapcsolódott be Viki az ének résszel. Az estnek ez volt talán a legszebb (és legnyugisabb) pontja. A zenekar boldogan osztotta meg velünk azt a tényt, hogy az Arany János 200. születési évfordulójára ők is készítettek egy Arany-feldolgozást A rab gólya című versből. Természetesen tökéletes Margaret-stílusban és összejátszó hangokkal sikerült ezt a dalt is megalkotniuk, amelyet a szombathelyi közönség hallhatott először. Majd a szólógitáros Törőcsik Kristóf és basszusgitáros Füstös Bálint lekísérték az énekesnő Lábas Vikit a közönség soraiba, és ott akusztikusan adták elő a Veled mindent, amellyel hatalmas ovációt váltottak ki a közönségből. Persze, nem maradhattak ki olyan Margaret klasszikusok sem, mint a Csillagtalan vagy a talán legismertebb és legjobban szeretett Eső című dal. Zárásként a nemrégiben klippel is megjelent Engedd, hogy szabad legyek hangzott el, amely a turné névadója is.
A rajongók nemcsak azért szeretik ezt a felszabadult, folk-pop zenét játszó együttest, mert minden korosztály megérti, és ezáltal átélheti a dalaikat, hanem azért is, mert képesek hajnali negyed egykor(!) hatalmas mosollyal kiállni és autogrammot osztogatni, fényképeket készíteni. Minden emberhez van egy-két kedves szavuk, és megköszönik azt, hogy általunk azt csinálhatják, amit szeretnek, és leginkább azt értékelik, hogy ezt mi is szeretjük és támogatjuk őket.
A koncert egyik érdekes pillanata volt, amikor az énekesnő félfüllel hallotta, ahogy két fiatalember azt mondja, ez nem a nekik való zenei műfaj, mire Viki boldogan megköszönte, hogy eljöttek és legalább meghallgatták őket, csak utána nyilvánítottak véleményt. Ez az, amiért mi szeretjük őket: a természetesség, a lazaság, a visszafogottság és az a fajta boldogság, amit a dalaik által mi is átélünk. Ez az igazi örömzene
A közel másfél órás koncert nagyon bensőséges volt, családias hangulatot teremtett az együttes azzal, hogy minket is „beengedtek a nappalijukba”, hacsak jelképesen és csak a színpadon kívül. Köszönjük a Margaret Islandnek, hogy megint egy fantasztikus estét kaptunk tőlük, hogy megint elvarázsolták a szombathelyi közönséget és megmutatták, tényleg létezik még örömzene. Reméljük, jövőre is találkozhatunk velük, ugyanitt, lassan a hagyományokhoz híven.
