Szombathelyen 2014-ben bemutatott A dzsungel könyve tartósan helyet követel magának a repertoárban: az önelfogadás, az önismeret, s a befogadás bármely korosztály számára fontos téma, s az állatok világán keresztül bemutatva példaértékű lehet kicsik s nagyok számára egyaránt.
Örök nosztalgia
A Dés László-Geszti Péter-Békés Pál trió által megálmodott, majd Horgas Ádám rendezte „Dzsungelben” kiskorunk kedvencei táncolnak előttünk ismét karnyújtásnyira. A hétfő esti előadást hatalmas gyereksereg élvezte, s tényleg állíthatom, hogy a darab egytől egyig a székbe szögezte őket. Avagy a székmagasító párnára. Ők első élményként izgatottan, én kissé nosztalgikus hangulatban érkeztem, hiszen debütálása után nem sokkal megtekintettem a darabot. Ez volt az első darab amit a Weöres Sándor Színházban láttam, hiszen egyetemi hallgatóként csak néhány éve élek itt. De ennyit a személyes vonzalomról. Bátran kimondom, hogy egykori állításom miszerint ez a társulat remekel a tragédiákban, most kikerekedik azon irányba is, hogy a táncos-zenés darabokban is. A társulat tagjai remekül összeolvadnak a tánckarral, akiknek mozdulatai egytől-egyig egyediek és kidolgozottak. S a farkas mustra kicsit bandzsa újoncának bénázása is profizmusról árulkodik, hiszen igazán csak az okosak tudnak hülyéskedni.
„Farkas vagyok”
Több szinten dolgoz fel komoly témákat ez a történet, mely a gyermekek számára is példaértékű. Jelen aktualitásában az idegen, a más elfogadása domborodik ki nagy mértékben. De természetesen mindez önmagunk megismerésénél kezdődik, s tart az ezáltal megismert világ felé, s a kettő egymáshoz képest felvázolt viszonya felé. A kis Maugli fejlődéstörténetén át figyelhetjük meg mindezt, ahogy a dzsungel törvényei alakítják őt, s próbál alkalmazkodni minden „testvéréhez”. De végül is farkasok közt ember, emberek közt farkas lesz. Emberek: „az ember pokolbéli szörnyeteg, de csodákra képes”.
„Ember vagyok”
A szombathelyi színháznak úgy gondolom hatalmas előnye, hogy egyszerűen emberközeli. S jó úgy ránézni Balura (Szabó Tibor), hogy mindenki ismeri azt a hatalmas hangot ami ebbe a kedves mackóbőrbe bújt. Csil (Nagy Cili) elképesztő keselyű-keserve kiemelkedő alakítás a darabban, a Kegyelet Kft. főkeselyűjeként igazán határozottan végzi a munkáját. A tányérsapkás Sir-Kánt (Kelemen Zoltán) a jelmezterve miatt is külön érdemes megemlíteni, valamint ugyanígy az összes állat szimbolikus öltözetét. Az epizódszereplők sem elhanyagolhatóak, különösképpen az Akela (Mertz Tibor) számára ejtett őzsuta (Ostyola Zsuzsanna) remegése a halovány árnyak között, amint a farkashorda kapdos minden falatjáért. Zzzzzzzzzzzz…puff. A döglégy apró kis zümmögő Ámorként, vagy talán mint a Gérard Louvin által rendezett Rómeó és Júlia musicalben a Sors karaktere, ahogy mindenhol ott csapkod, no úgy zümmög Vass Szilárd is, hogy valójában nem kellene észrevenni, de mégiscsak ott van. S a főszereplő érett Maugli (Balogh János) esetlen állatias mozdulatai, bár nehezen feledtetik velünk a más darabokban is látható Balogh Jánost felegyenesedve, a pódium közepén a kis Mauglit a magasba emelve mégis mindez katartikus és igazán mélyen, minden állati ösztönével is emberi.
Javaslom és ajánlom: fogadjuk be! A Weöres Sándor Színház tárt kapukkal várja a kicsiket és a nagyokat egyaránt. A darab még műsoron, jegyek még kaphatók. Ide kattintva elérhető.
Jó szórakozást!
