Ez a mondat egy graffitin szerepel, bár nem lehet összefoglalni a művészet értelmét, mikéntjét, miértjét, tartalmát egy mondatban (mégis sokan megpróbálkoztak vele), mert a művészet túlmutat mindenen és mégsem. Most jön az igazi kérdés, mit tekintünk művészetnek? Embere válogatja, vagy egyetemes? Művészet a sajtból faragott szobor vagy a házfalról levert vakolat segítségével kialakított alkotás, esetleg a mákszemnyi BL serleg? Mindenki döntse el saját maga a cikk alapján (vagy ne döntse el, csak ámuljon és bámuljon, mikre képes az emberi elme).
Vlagyimir Aniszkin – Mikroszkopikus művészet
Vlagyimir orosz tudós és 1998 óta készít mikroszkopikus szobrokat vagy véseteket. Civilben az Orosz Tudományos Akadémia egyik szibériai kutatóintézetében dolgozik. Mindenképpen megszállott, csak két szívdobbanás között dolgozhat, mivel az ujjbegyekben is érezhető remegés a szívdobbanáskor könnyen tönkretehetné a készülő alkotást. Aniszkin reálisan látja a világot és tudja, hogy mikroszkopikus művészetét nem tudja haláláig folytatni, ugyan most még nincs 40 éves se, de az idő előrehaladtával romlani fog látása, kéz remegése is lehet, így addig alkot, amíg teheti. Például a világ legkisebb könyvét, ami egy félbevágott mákszemen található (ismétlem fél mákszemen). De alkotott már rizsszemre, lószőrre, tű fokára.
Scott Weaver – Fogvájóból világok
Scott Weaver több mint három évtizede kezdte el készíteni összetett, rendkívül bonyolult fogpiszkálóból álló szobrát. A csodálatos alkotást, mely 2,7 méter magas és 2,1 méter széles, ha ideje engedi a mai napig bővíti, javítgatja. Weaver 3000 munkaórát töltött az építmény elkészítésével, mely több mint 100 000 fogpiszkálóból áll. A Rolling Through the Bay nevet viselő alkotást San Francisco ikonikus helyszínei ihlették. Az épületeket, hidat, tájakatt „utacskák” kapcsolják össze, melyekben pingponglabdák haladnak végig.
Alexandre Farto (Vhils) – Levert vakolatból portrék
Alexandre Farto, művésznevén Vhils az omló vakolatba lát bele képeket. A plakátok, a piszok, a vakolat számos rétegeibe behatol, hogy művészetet alkosson. Lisszabonban születettet, ott is nőtt fel. Igazán 2008-ban figyeltek fel rá, amikor Londonban az ismert és mégis ismeretlen Banksy fesztiválján alkotott. Ezután Banksy ügynöke újabb tereket biztosított neki az alkotásra. A legnépszerűbb graffitii a megkönnyebbülés portrék, amikor a házfalakból „szabadítja ki” az arcokat.
„Alexandre Farto úgy véli, hogy mindannyian rétegekből állunk a társadalmi és történelmi szövetek rétegeiben. Vhils értékeli azt az elképzelést is, hogy a hétköznapi egyének ikonokká váljanak, és ez az oka annak, hogy sok portréja a magazinokban található emberek, sztárok fényképképe. A pusztítás egy építési forma. Olyan őrültség, amilyennek hangzik, nagyon lenyűgöző módszert talál, és éppen a rézkarcolás, a karcolás, a faragás és még a felrobbanó falak is megtalálhatók! Természetesen sok graffitit pusztítónak lehet címkézni, de munkája valóban a határokat súrolja. Vhils jelenleg Londonban és Lisszabonban él és dolgozik.”
Sarah Kaufmann „The Cheese Lady” – Sajtszobrok
Más imádja a sajtot, enni, szereti a folyós, mégis pirultat a pizzája tetején vagy megveszik a kékpenészesért, amit a többség utál, undorodik a szagától. Sokan lehetnek a sajtok Gombóc Artúrjai, de Sarah Kaufmann művészi szintre emelte a sajtokhoz fűződő viszonyát, hatalmas tömbökből farag szobrokat. Ő tartja a legnagyobb faragott sajttömb világrekordját (Guinness World Record), 420 kilóval (az a 10-20 dkg-os csomagolt bolti sajtokhoz képest nem piskóta, nem hát, mivel sajt).
1981-ben fejezte be az első faragását, ami egy egész éjszakát vett igénybe. 1996 óta főállásban sajtfaragással foglalkozik, amikor elhagyta a Wisconsin Tej Marketing Minisztériumot. Kezdetben 2D-ben dolgozott, aztán áttért a 3D-re. 99%-ban sajtból farag, abból is a cheedar a legkedveltebb fajtája. A legtöbb szobor természetesen rövid életű, hiszen a faragás, a kiállítás és természetesen egy fotó elkészülte után megeszik.
Kiemelt kép: www.mymodernmet.com/vhils-street-art/
