Ha péntek este, akkor biztosan ott a programlistában egy csipet Végállomás is. Érdemes figyelni a szombathelyi klubot, hiszen az idei évadban sem hagytak semmit a véletlenre. Ez alkalommal a Pál Utcai Fiúk vette birtokba a színpadot, előzenekarként pedig az Eticatt mutathatta meg magát ismét a szombathelyi közönségnek.
Az Eticatt lassan kezd ismerős lenni a szombathelyiek számára. Egyre több helyi rendezvényen megfordulnak, a Végállomás közönsége pedig ismét egy újdonság volt. A fő fellépőre gyülekező tömeg, ilyenkor hangolódásképp megismerhet egy új zenekart, hogy talán legközelebb az ő koncertjükért utazzanak át városokat. A négytagú csapatból hárman az ELTE hallgatói. S bár nem zenei képzésben vesznek részt, azt hiszem, érdemes foglalkozni az úttal, amin járnak, hiszen ők egy nem mindennapi zenekar, mert itt szólózás közben úgy tappingel a gitáros, hogy a kezét sem látni, vagy ráadásként Elvis hangján hallhatja a közönség a Little less conversation-t.
A tömeg még ezek után is tudott csúcsosodni, a Pál Utcai Fiúk igazán vonzó név egy jó kis esti tomboláshoz. Az igazi örökzöldek nemcsak Lecsónak, mindenkinek jók voltak. Annyira, hogy azt hiszem, most először mindenki örült a színpadot védő kordonnak. A terem alacsony belmagassága miatt tényleg olyan minden koncert a klubban, mintha az ember egy hatalmas szőnyeget porolna: hullámzó emberi tömeg. A reflektorfényekben szemből csak az égig érő kezeket látni.