A Trónok harca hetedik évadának ötödik része nagy port kavart a rajongók körében. Vajon hol a határ, melyik királynőnek mi az elfogadható eszköze? Vagy minden csak attól függ, hogy melyik nagy házzal szimpatizálunk? Figyelem, komoly spoilerek következnek!
„A sárkányt láttad kettőtök között?”
Hatalmas megkönnyebbüléssel kezdődik az epizód a hölgy rajongók számára: a hónap – illetve – az év dolgozója, Bronn, még ki is menti a vízből Ser Jaimet, akire okkal vigyázott. „Amíg meg nem fizeted az adósságod, nem ölhet meg a sárkány, nem ölheted meg magad – csak én ölhetlek meg.”
Tyrion az éppen csak kihűlt csatamezőn sétál elborzadva, szemmel láthatóan nagyon megrendülten. Miután a dothraki horda a csekély számú túlélőt összeterelte, a Daenerys Targaryen beszélni kezd: „Választhattok, hűséget fogadtok és csatlakoztok hozzám. Vagy visszautasítjátok és meghaltok.” Újabb döbbenet a törpe arcán. A katonák szép lassan elkezdenek letérdelni, Drogon unszolására a folyamat felgyorsul – legalább nem megy el sok idő feleslegesen. Viszont az öreg Tarly – a maga rugalmas, de echte westerosi hűségével – állva marad. Áll tovább a fia és még néhányan. Kezdetét veszi a makacskodás és a következetes erődemonstráció: Tarly a’la grill.
Ez az esemény – ideértve a csatát is – elborzasztott mindenkit. Vitathatatlan, hogy
- Tyrion is megdöbbent a pusztításon – és azon is, hogy semmilyen befolyása nem volt Daenerys-re ezzel kapcsolatban.
- Varys is emiatt vívódik később – még bort is ivott- és a törpét sürgeti, hogy találja meg, hogy mivel hathat a Királynőre, mert újra ugyanolyan bűnrészesnek érzi magát, mint az Őrült király idejében.
- Jaime belátja, hogy semmi esélyük a Sárkánykirálynő ellen, az átélt szörnyűségek Aerys uralkodását idézik fel benne.
- Még Daenerys is mintha magyarázkodna Jonnak, akinek amúgy a konkrét történésekről fogalma sincs: „Segíteni akarunk az embereknek – azt meg az erő pozíciójából lehet. Az erő néha borzalmas.”
Tényleg borzalmas volt. Látványosan megfélemlítő, de ugyanolyan borzalmas az emberek elevenen elégetése, mint Baelor szentélyének felrobbantása. Attól, hogy ezt Daenerys tette, még nem lett jó cselekedet. Miben különbözött? Az egyik tűz zöld a másik vörös, mindezt leszámítva egyformán embertelen volt mind a kettő. Színtiszta erődemonstráció, amelynek célja a félelemkeltés és a hatalom megszerzése: „Power is power”, ugyebár. Ugyanakkor a háború nem a kis buksi fejek megsimogatásáról szól, hanem győzelemről és megtorlásról a hatalom érdekében. A fenébe is! Ha van három sárkányod, mit csinálnál velük? Kecskéket tenyésztenél, hogy legyen mit enniük, vagy leigáznál egy földrészt? No ugye. „Be Dragon.”
Jaime és Cersei esélylatolgatásai nem túl optimisták. Békekötés? Cersei ül Daeny trónján, akinek az apját Jaime szúrta le. Harc vagy halál – megadás vagy halál? Ezen kilátások nem túl kecsegtetőek, és Cersei jókedvét nem fokozza az a tény sem, hogy megtudja, Olenna ölte meg Joffreyt – mintha egy pillanatra még arról is elfeledkezett volna, hogy azt a családot már kiirtotta.
Sárkánykőre érkezve Daenerys gyakorlatilag Jonon landol Drogonnal. Igazán tökös a fiú – mondjuk a meleg alsó nem tudom milyen állapotba került hirtelen – de nem egykönnyen fut el az ilyen kihívások elöl: kesztyűjét levetve szagoltatja meg a kezét, simítja meg a sárkány pofázmányát. Döbbenetes pillanatok: a Targaryen, akit lenyűgöz egy másik Targaryen! No, de egy kicsit előreszaladtam! Nem értem, miért nem mondja el Jon, hogy feltámasztotta a vörös asszony. És ekkor befut Jorah, épen és egészségesen, a merev maszk lehull Daeny arcáról. Jon is meglátja végre, hogy a „ jó szívű” egészen emberi is tud lenni.
Északon közben egy teljesen normális hétköznap: Bran egy nagy csapat varjúban vargol és elrepül a Falon túlra. Keleti őrség, kietlen jégmező, és a folyamként kanyargó Holtak serege, majd az Éjkirály egyetlen pillantásával rebbenti szét a kukkoló madárrajt. Wolkan mester új feladata már ki is van osztva: hollókon száll az üzenet, többek között a Citedallába, Óvárosba, ahol a szokott módon enyhe szarkazmussal fogadják a híreket. Persze Sam, mindezt pont hallja, amikor újabb adag másolni valóért megy, ám még neki sem hisznek. Szegény utolsó Tarly, akinek kíméletből még ezt sem mondják meg, rájön, hogy semmi nem fog érdemben történni. Viszont megemlítenek a mesterek két nevet: Ódonkői Jenny (1) és Lodos (2). Annyira csak a lényeges dolgok hangzanak már el, hogy szerintem az ő történetüknek még lehet jelentősége a későbbiekben, ezért legalul olvashattok róluk pár sort.
Észak királyának is megérkezik a deresi lepecsételt levél, amit persze a dörzsölt Pók is olvasott. Jon végre megtudja, hogy Arya és Bran élnek. Mégsem repes. A Holtak serege menetel a Keleti őrség felé. Haza akar menni harcolni, itt csak időt fecsérli. A sárkánykői kupaktanács végül arra jut, hogy be kell bizonyítani Cerseinek, hogy az élőhalottak nemcsak dajkamese, el kell fogni egyet és Királyvárba vinni. Tyrion bízik benne, hogy meg tudja győzni Jaimet a tűzszünetről és hát ki más juttatná be észrevétlen Királyvárba, mint Ser Davos? Jon közben szemmel látható hatást gyakorol Daenerysre. A rendíthetetlen, a hűséges, a bátor, az Észak királya. Ez utóbbit közli is a lánnyal. Mindent kockára tett azzal, hogy Sárkánykőre jött. Bizalomért bizalmat kér cserébe és Tyrion bólint. Talán ez a legnagyobb különbség Cersei és Daenerys között, ő képes megállni, felismerni, átértékelni az eseményeket és nem feltétlenül csak a saját hasznára.
„Amikor legutóbb itt jártam megöltem az apámat – amikor legutóbb itt jártam megölted a fiamat futótűzzel”
Tyrion és Davos megérkezik Királyvárba. Jaime felindultsága Tyrion láttán elmondhatatlan. Ha nem lenne ilyen kilátástalan a Lannisterek helyzete, elképzelhető, hogy puszta kézzel menne neki, de Jaime a nyugodtabb iker. Meghallgatja a fegyvernyugvás feltételeit, ezzel is embereket ment meg, időt nyerhet. De én személy szerint akkor is csalódott vagyok, nagyobb indulatra számítottam.
Davos is megtalálja Gendryt, aki már régen nem evez, újra kovács, van egy menő pörölye, amit nem fél használni és mindig is arra vágyott, hogy Davos visszajöjjön érte. Ahogy a parton készülődnek az induláshoz, Tyrionra várva, lekocog hozzájuk egy őrjárat. A városi őrség két tagja még Janosnál nevelkedhetett, korruptak és telhetetlenek. A legrosszabbkor fut be Tyrion, de Gendry bizonyít.
Cersei terhes, nem akar ellene tenni, és mindent tud a találkozóról. Jaime megosztja vele a fegyvernyugvás részleteit, látszólag belemegy az alkuba, de kijelenti, hogy az apjuk módszereit fogja használni: bármi áll az útjukba legyőzik, magukért, a házukért, érte: mutat a hasára. Jaime arca leírhatatlan, Cersei nyíltan fel akarja vállalni a vérfertőzést, ami csak a Targaryen családfában elfogadott Westeroson, majd még egy ölelés és egy burkolt fenyegetés: ”Soha többé ne árulj el!” Cerseinek szerintem még egy oka van arra, hogy megtartsa ezt a gyermeket, mégpedig a jóslat, melyet, ha sikerülne megtörnie, akkor a végzetén is változtathat. Bármibe fogadok, hogy nem fog összejönni.
Davos oktatja Gendryt miképpen maradjon inkognitóban Jon előtt. Mire ő: „Gendry vagyok Robert Baratheon fattya”. Nagy diplomata lesz még a fiú! A tiszteletkörök sem a szokványosak, Davos csak inhalálja a barlangi levegőt. Persze Gendry is menni akar a Fal mögé, szegény Hagymalovag hiába szórja meg őket életbölcsességeivel. És indulnak: búcsú búcsú hátán. Jorah és Tyrion: a mogorva és az ékesszóló. Daenerys és Jorah: a szerelem és a szeretet. Daenerys és Jon: nagyra nyílt szemek, férfias csónaktolás, csak a vak nem látja, hogy hogyan néz a Sárkánykirálynő. Tyrionnak vajon ezzel megvan a hatásgyakorlás alanya?
15782 lépcső,
és már egy ablaka sincs Baelor nagyszentélyének. Maynard fősepton, belei kiürítésének feljegyzése mellett, minden mást is írásban rögzített, például „Raggar” herceg házasságát is érvénytelenítette, aki rögtön elvett valaki mást egy titkos esküvőn Dorne-ban. Hoppá. Jon törvényes Targaryen. A trónörökös egyetlen élő fiúgyermeke. A Targaryen ág jogos örököse, amire a bizonyíték ott van Szegfű kezében. Mennyire máshogy hangzik a mondat így utólag a Hajnal Kardja szájából: „Most kezdődik…” Targaryenek mindenhol? Mi lesz még ebből? Most persze semmi, mert szegény Samnek csak ez az egyetlen darabkája van meg a nagy kirakósból, így jobb híján kiakad mások bélműködésén és a saját tehetetlenségén. Begyűjt pár könyvet az elzárt részlegből és fájó szívvel búcsút vesz attól a helytől, ahová egész életében vágyott. Apropó! Látta valaki valaha kis Samet járni?
Deresben
Dráma készülődik. Nem is akármilyen: Arya és Sansa között egyre nagyobb a szakadék, mintha újra gyerekek lennének, csak most nem a hímzésen megy a mise, hanem Észak uralmán. Arya úgy érzi Sansa nem védi meg Jont, mert nem elég neki a Deres úrnője cím. Majd érdekes események veszik kezdetüket: Arya figyeli Kisujj minden lépését, aki a besúgójával diskurál, aztán Glover és Royce nagyurakkal bájcseveg, akik a fő elégedetlenkedők. Majd Wolkan mestertől kap egy régi levelet, amit Baelish elrejt a szobájában. Arya figyeli és Kisujj tudja, hogy figyeli. Vajon Arya direkt úgy figyeli, hogy Kisujj ezt lássa? Elismerem ez elsőre hajmeresztően hangzik. De legalábbis gyanús egy arcnélküliről, hogy ennyire könnyen észrevegyék.
Sansa levelét Arya megtalálja. Igen, azt, amit Cersei mondott tollba és ami felér egy árulással. És jó kislányként el is indul és megy számon kérni Sansát. Felindultan, nyitott ajtónál. Vajon azért így, hogy jól hallható legyen bizonyos füleknek? Mert, felmerült bennem, hogy mindez csak a lányok színjátéka, hogy kiugrasszák a bokorból a Poszátát, reagálva arra, amit az minden nap művel valami piszkosat a közvetlen környezetükben. Miért ne? Szerintem egészen jól haladnak.
A Keleti Őrséghez érkeznek Jonék. Tormund mit sem változott, és a foglyait mutogatja: ők is a Fal mögé indultak. A Véreb, Beric, és Thoros azok, végre előkerültek. Kezdődik, a ki-kit adott el kinek, ki-kinek a fia torzsalkodás, aminek Jon vet véget: mind egy oldalon állnak, hiszen lélegeznek. Valljuk be ez jó érv. Elindulnak egy élőhalottért. Jon, Tormund, Gendry, Jorah, Beric, Thoros és a Véreb. Vajon kik fognak visszatérni az öngyilkos küldetésből?
(1)Ódonkői Jenny: Ebben az epizódban mindössze annyi hangzik el, hogy sarlatánnak tartják és a Gyermekek leszármazottjának mondta magát. Hogy valójában ki is volt ő? Nagyon apró termetű lány volt, félig elvadultan élt a Folyóvidéken, amikor Esélytelen Aegon, akiről az Egg történetek szólnak, legidősebb fiával Duncannal megismerkedett, aki minden atyai tiltakozás ellenére és annak dacára is feleségül vette, hogy le kellett mondani a trónról. Micsoda szerelem. Vagy bűbáj? Nyárodunál halt meg, a tűzvészben H.U. 259-ben.
(2) Lodos: Próféta, aki szerint a Vízbefúlt Isten elpusztítja Hódító Aegont, mondják a mesterek. A Tűz és Jég világa című könyvben olvashatunk róla: pap volt, aki a Vízbefúlt Isten fiának tartotta magát és így választották meg Ó-Wyke királyának (ekkor minden szigetnek külön királya volt). Logos a követőivel együtt azért imádkozott, hogy krakenek rántsák a mélybe Hódító Aegon hajóit. Majd amikor ez nem jött össze, telepakolta a csuháját kövekkel, és elindult a tengerbe, hogy szót váltson atyjával. Ezrek követték. Évekig sodorta ki a víz a holttestüket, a papkirály teteme azonban nem került elő.
A történelem legérdekesebb halálesetei – 3. rész: Trónok harca vs. valóság
