Lehár Ferenc, a szerző, a műfajról a következőképp fogalmazta meg gondolatait: „A zenekedvelő bécsiek felüdülést várnak az operettől a mindennapi fáradozásuk után, nem pedig mély problémákat. Azt az örömöt várják tőle, amely elfog minden jó kedélyű, ártatlan lelkű embert, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, s annak ritmusa hasonló rezdüléseket kelt lelkében is… Az operettszerző nem írhat spekulatív, lélekmarcangoló zenét; egyszerűnek, népiesnek kell maradnia.”
Lássuk, hogy szerepelt a darab!
Először nézzük röviden, miről is szól. A történet egy vicces félreértésen alapul és az abból kibontakozó eseményeket mutatja be. Bazil herceg egy újságcikkből megtudja, hogy gyengéd érzelmek fűzik Angelához, egy közkedvelt énekeshez. Azt hiszi, hogy csak megfeledkezett a nőről (holott sosem ismerte, csak rosszmájú pletyka a cikk), és úgy dönt felkeresi és feleségül veszi. Ám egy problémába ütköznek: Bazil nem házasodhat rangján alul. Így kerül a képbe Luxemburg grófja, aki fizetség árán anonim módon hajlandó elvenni Angelát, csak hogy később elválhassanak és az énekes Bazil felesége lehessen. Na de mi történik, ha a házastársak véletlen egymásba szeretnek..?
A darab nézése közben nem kellett a befogadónak azon törni a fejét, hogy vajon mi mit jelenthet, milyen üzenetet kíván közvetíteni. A műfajra jellemzően minden az volt, aminek látszott, így bármelyik korosztályt jól elszórakoztatta. A humor sok helyütt könnyedebbé tette az amúgy sem túl összetett darabot, néhány szóviccet is elrejtettek benne, de ez nem volt túl jellemző. Operett révén tömve volt fülbemászó dallamokkal, ám a szöveg megértése néhol nagyobb koncentrációt igényelt, ami nem mindig jött össze. A díszlet változatosságára, kidolgozottságára nem csodálkozhattunk rá, szinte mindent az Eiffeil torony előtt variáltak. A közönség is be lett vonva a darabba azzal, hogy a szereplők lejöttek a színpadról és annak minden részét bejárták. A történet viszonylag lassan bontakozott ki, csak az első felvonás végére vált érthetővé, ami egy közel háromórás, két felvonásos előadásnál nem kevés időt jelent. Ehhez képest az első felvonás sem volt unalmasnak mondható, de a második egyértelműen gyorsabban elment. Ez már jóval eseménydúsabb volt, gyorsabban követték egymást az események és több humorral is volt fűszerezve.
Összességében a darab beváltotta hozzá fűzött reményeimet és Lehár Ferenc szavait is igazolta. Tökéletes arra, hogy bárkit kirántson pár órára a valóságból és elvarázsoljon könnyed humorával. A szereplők nagyon jól alakították szerepeiket, hatalmas gratuláció a színház minden dolgozójának. Aki Kaposvár közelében lakik és megteheti, áldozzon egy estét Luxemburg grófjára és az őt körülvevő szívügyekre. Mindenképp megéri.
