Amelyik filmnek már vannak rajongói, az nagy veszteséget nem hozhat‒ talán ez a gondolat irányítja napjainkban a filmszakmát, hiszen úgy tűnik a korábbi évek sikerfilmjeinek megtoldása egy-egy új résszel, vagy éppen a klasszikus mesék megfilmesítése egyre népszerűbbé vált. Ahogy Harry Potter világa is bővül új filmekkel, vagy ahogy a Star Wars rajongók számára is érkezett újdonság az elmúlt években, Jack Sparrow története is folytatásért kiáltott. A kérdés azonban jogos: vajon hány filmet lehet leforgatni ugyanazon ötlet alapján?
A Karib-tenger kalózai filmsorozat 2003-ban indult, s egészen 2011-ig úgy tűnt, trilógiaként marad a filmtörténelemben. 2011-ben azonban érkezett a kevésbé sikeres Ismeretlen vizeken című negyedik rész, amit Johnny Deppnek kellett „elvinnie a hátán” mivel a korábbi szereplőgárda híján a történet sem kapcsolódott a korábbihoz. Valószínűleg ebből tanulva a sorozat írói megpróbálták a legújabb, Salazar bosszúja című részt amennyire lehetséges visszakanyarítani a trilógia cselekményéhez. Ehhez persze szükség volt Orlando Bloom és Keira Knightley vendégszereplésére is, az ő történetük adja a film keretét, azonban a cselekményt új szereplők viszik előbbre. A legfontosabb két új szereplő Kaya Scodelario valamint Brenton Thwaites, előbbi Carina Smythet, utóbbi Henry Turnert alakítja, az eredeti trilógiából ismert Will Turner fiát.
A nézők a film során szembesülhetnek egy kis „dejá vu” érzéssel, ugyanis a korábban említett visszakanyarodás a kezdetekhez olyannyira jól sikerült, hogy ha megnéznénk az első részt, amely A fekete gyöngy átka címet viseli, és utána folytatnánk az ideivel, valószínűleg úgy éreznénk, mintha ugyanazt a filmet láttuk volna apró különbségekkel. A talán kissé megkopott, valamint a becsípett kalóz helyett inkább a lecsúszott alkoholista felé húzó Jack Sparrow karaktere szinte ugyanabban a helyzetben találja magát, mint 2003-ban, ismét „élőhalottakkal” gyűlik meg a baja, szintén egy tengeri átokból kifolyólag. Az új szereplők által bemutatott szerelmi szál pedig szinte ugyanúgy játszódik le, mint anno Will és Elizabeth esetében, azzal a különbséggel, hogy talán kevésbé árnyaltak a karakterek, s mivel a film az érzelmekre nem fektet különösebben hangsúlyt, így a fiatalok egymásra találása mintha csak a kalandfilmekben is a nézők által elvárt szerelmi mellékszál kipipálásnak céljából történne.
A látványvilág egyértelműen a film legnagyobb erőssége, a történet gördülékenyen halad előre, a látványos kameramozgások – amelyek főleg IMAX esetén különösen élvezetesek, ‒ pedig gondoskodnak róla, hogy a nézők ne unatkozzanak. Ebből a szempontból érezhető különbség a 2003-as és a 2017-es film között, ami hiányzik a történetből, azt helyettesítették a látvánnyal. Rajongók számára az új film egy kedves, nosztalgikus meglepetés, melyben visszatérnek a régi hősök, kapnak még egy kis adagot Jack humorából, valamint méltó lezárást kap Orlando Bloom és Keira Knightley karaktere is; azonban önállóan, a széria előző részei nélkül nem valószínű, hogy sikeres mozifilmként ugyanúgy megállná a helyét Jack Sparrow legújabb, ám nem sok újdonságot mutató filmje.
