Bandaportrék 1. – A Frontális kézfogástól a TeaBag-ig

Herczeg Orsolya 2017. nov. 3. 0 2

A TeaBag nevű zalaegerszegi bandáról először az Alterábán hallottam, ahol a kisszínpadra a közönségszavazáson keresztül jutottak el. Hétvégén együtt dolgoztam velük a zalai megyeszékhelyen, így végre lehetőségem adódott faggatni őket a zenekarról, az alakulásról, a történetükről és jövőbeli terveikről. Az banda négy fiatal, energiával teli srácból áll. Ambrus Dávid a frontember, énekes és szólógitáros, Lógár Patrik a ritmusgitáros, Farkas Zsombor basszusgitáros és a dobok mögött pedig Kocsis Lukács.

Hogy alakult ki a jelenlegi felállás?

Dávid: Hát azt hiszem erről én és Zsombi tudnánk mesélni. Elmentünk megnézni a moziba a Demónát, hogy erősítsük a barátságunkat egy kis közös programmal. Jött pár csajszi, és rávettek minket, hogy maradjunk ott, és nézzük meg megint. Én így lekéstem a buszomat, és nem tudtam hazamenni. Zsombi mondta, hogy addig menjünk le hozzájuk. Ott ki voltak pakolva a hangszerek, és nekiálltunk egy picit jam-elni, és jött ez a nagy ötlet: alapítsunk egy bandát, mert mé’ ne. Aztán jött a mégnagyobb hülyeség, a válasz; Zsombor azt mondta: oké. És így lett egy bandánk.

Többiek hogy kerültek be?

Lukács: 2015-ben szilveszterkor találkoztam Dáviddal  egy… “gyülekezeti eseményen”, és egy Imagine Dragons számot játszottunk el együtt. Én bénáztam egyet, mert ott tanultam meg hallás után visszajátszani  a dalt, és hát….
….bevettek.  Vagyis nem. Nem vettek be, hanem be kellett vásárolnom magam. 😀 De februárban Dávid rámírt, hogy lenne-e kedvem dobolni. Bementem próbára, eleinte csak ACDC-t játszottunk, egyre jobban mentek a dolgok, és elkezdtünk saját számokat írni és megtartottak.

Patrik: Én egyetemen találkoztam Zsomborral egy nap, ahol szóba jött a gitározás. Pár nap múlva lementünk jam-elni a próbatermükbe, és ott megismertem a többieket. Még aznap este írt a Dávid, hogy lennék-e a ritmusgitáros, mert lennének próbák meg koncertek, és 3% az esély arra, hogy fellépjünk a Tankcsapda előtt. Hát nekem még ennyi esélyem fellépni a TCS előtt nem volt így belementem. Azóta itt vagyok.

Nem túl átlagos név egy rockbandának, hogy TeaBag. Van valami története is?

D.: Hát… Megalapítottuk a bandát, de az volt a nagy kérdés, hogy mégis mi legyen a neve.

L.: “Dávid és a többiek”

D.: Valahogy így hangzott a beszélgetés a bandanév kitalálásakor:
-Te… kéne valami név, hogy legalább tudjunk rá utalni.
-Jó, de mi?  -Frontális….. kézrázás.
-Aaaazazzz, ez nagyonjó, nagyonjó, tartsukmeg… de ne örökre.
Tudtuk, hogy ez csak egy időszakos név lesz, amíg ki nem találunk jobbat. Aztán egyik este kint voltam a konyhában és édesanyám kérdezte, hogy alakulnak-e a bandás dolgok? / Mi lesz a nevünk? Elmondtam neki ezt, de hogy csak addig, amíg ki nem találunk valami jobbat. Megkérdezte, hogy mi lenne még opció? Pont teáztam, ránéztem a bögrémre, és ennyit mondtam: TeaBag.

Zsombi: De voltunk mi már TeaBoys, T-Bag… Első fellépésünkkor itt Egerszegen valahogy TeaBoys lettünk, és ez megmaradt ilyen belsős poénnak.

Kiadók terén, hogy álltok? 

D.: Nem győzünk az ajánlatokkal, az a helyzet… De komolyra fordítva a szót. Egyelőre ilyenben még nem gondolkodtunk, de úgy néz ki valami menedzser-szerűség itt akad. De tudod, túl kemények vagyunk, megoldjuk magunk is.

Esetleg kislemez?

D.: egyelőre EP-jellegű anyagot szeretnénk feltölteni youtube-ra. Megpróbáljuk a rendelkezésünkre álló legjobb minőséget hozni. De egyelőre stúdiózunk, legyenek felvéve a számok, utána…. eladjuk a lelkünk is az ördögnek.

Hogyan képzelitek magatokat tíz év múlva?

D.: Detoxba’.
P.: Ez nagyon deep… Nemár 😀
Zs.: Én azt a 3%-ot szeretném feljebb tornázni. Mondjuk egy olyan 80-ra.
L.: Vagy 8-ra.

Zs.: Nagy álom az önálló turnézás, amikor; “ Na srácok kisbuszba, aztán indulás. ”

L.: Vagy egy gyárban fogunk melózni tíz év múlva mert nem jött be a dolog és már nem is ismerjük egymást, vagy nagyszínpadokon turnézunk.
D.: Vagy már apukákként mindannyian. Délutánonként:” ja, a gyerek alszik, gyertek át!”

Kik előtt játszanátok szívesen?

L.: Tankcsapda. Az egy alap.
D.: Meg egy Metallicát azért bejátszunk… Amúgy szívesen játszanánk több zenekarral is itt Magyarországon.
L.: Az a lényeg, hogy stílusban hasonló legyen, mert múltkor CopyCon előtt fellépni… örültünk neki meg minden, de hát…
D.: Nekünk nem biztos, hogy örültek…
Minket Nagykanizsa fogadott be eddig a leginkább, ott szoktunk a zenészcimboráinkkal ilyen underground bulikat tartani, amire egész sokan szoktak eljönni. Hangulatos, aránylag családias közegben. Ahhoz képest hogy egy éve koncertezünk, elég sok dolgot megléptünk. Alterába, Odett, CopyCon, meg kisebb bulik. De úgy néz ki, ez hamarosan még jobban fel fog pörögni.

Tags: banda, portré, zene Categories: PORTRÉ
share TWEET PIN IT SHARE
Related Posts