Két évnyi bizonytalanság után végre előkerült a 2022-ben eltűnt Seaglider, az a különleges, pilóta nélküli tengeri kutatóeszköz, amelynek elvesztésekor sokan attól tartottak, hogy pótolhatatlan adatok vesztek el. Most azonban kiderült: nemcsak hogy túlélte az eltűnést, de olyan méréseket rögzített, amelyek alapjaiban változtathatják meg a meleg óceáni áramlatok és a gleccserek kapcsolatáról alkotott képünket.
A szakértők szerint az adatok riasztóan egyértelműek. A meleg víztömegek hatása jóval erősebb és gyorsabb, mint azt korábban feltételezték.
Mi az a Seaglider, és miért volt kulcsfontosságú
A Seaglider egy autonóm tengeri robot, amely hónapokon, akár éveken át képes adatokat gyűjteni az óceán mélyebb rétegeiből. Lassan, energiatakarékosan halad, miközben folyamatosan méri a vízhőmérsékletet, sótartalmat és áramlási mintázatokat. Éppen ezért számított óriási veszteségnek, amikor 2022-ben megszakadt vele a kapcsolat.
Most kiderült: a Seaglider a megszakadás után is működött, és kritikus zónákban végzett méréseket, különösen olyan területeken, ahol a meleg áramlatok közvetlenül érintkeznek a gleccserek aljával.
Egy óceanográfus így fogalmazott:
„Ez az eszköz pontosan ott mért, ahol eddig csak feltételezéseink voltak.”
Döbbenetes adatok a meleg áramlatokról
Az előkerült adatok alapján a meleg áramlatok mélyebbre és gyorsabban hatolnak be a gleccserek alá, mint azt a korábbi modellek mutatták. Ez nem a felszíni olvadásról szól, hanem a láthatatlan, alulról történő erózióról, amely sokkal nehezebben észlelhető, mégis rendkívül pusztító.
A Seaglider mérései szerint a hőmérséklet-emelkedés nem egyenletes, hanem impulzusszerűen jelentkezik. Ezek a hőhullámok időszakosan felgyorsítják a jég alatti olvadást, destabilizálva a gleccserek szerkezetét.
A kutatók különösen az alábbi jelenségeket emelik ki:
- meleg víz mélyebb behatolása, gyorsabb jégalj-olvadás, a gleccserek rögzülési pontjainak gyengülése, hirtelen sebességnövekedés a jégáramlásban
Miért veszélyesebb ez, mint a felszíni olvadás
A felszíni olvadás látványos, de gyakran lassabban halad. Az alulról érkező meleg áramlatok ezzel szemben láthatatlanul bontják meg a gleccserek stabilitását. Amikor a jég elveszíti „támaszát”, hirtelen nagy tömegű jég válhat le, ami közvetlenül hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez.
A Seaglider adatai azt sugallják, hogy bizonyos gleccserek kritikus küszöbérték közelébe kerültek, ahol már egy kisebb hőmérsékleti változás is láncreakciót indíthat el.
Miért most kerültek elő ezek az adatok
A Seaglider lokalizálása technikai kihívás volt, és csak új elemzési módszerekkel sikerült rekonstruálni a mozgását. Amikor végül sikerült elérni, a memóriájában tárolt adatok érintetlenek voltak. Ez ritka szerencse a tengeri kutatásban.
A kutatócsoport szerint az időzítés sorsszerű: a klímamodellek épp most kerülnek felülvizsgálat alá, és ezek az adatok kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy pontosabb előrejelzések készüljenek.
Mit jelent mindez a jövőre nézve
A felfedezés nem csupán tudományos szenzáció. Konkrét következményei lehetnek a tengerszint-emelkedésről szóló előrejelzésekre, a part menti városok kockázatértékelésére és a klímapolitikai döntésekre is. Ha a meleg áramlatok hatását eddig alábecsültük, akkor a jelenlegi forgatókönyvek túl optimisták lehetnek.
Egy klímakutató figyelmeztetése sokatmondó:
„Nem az a kérdés, hogy olvadnak-e a gleccserek, hanem az, hogy mennyivel gyorsabban, mint hittük.”
Egy elveszett eszköz, ami mindent megváltoztathat
A Seaglider története ritka példája annak, amikor egy elveszettnek hitt eszköz kulcsfontosságú bizonyítékokkal tér vissza. Az adatok új kérdéseket vetnek fel, és arra kényszerítik a tudományos közösséget, hogy újragondolja a meleg óceáni áramlatok szerepét.
A gleccserek sorsa nem csupán a jégről szól. Hanem arról is, mi történik a felszín alatt. És most először, ezekről a rejtett folyamatokról megdönthetetlen adatok állnak rendelkezésünkre.