Egy budapesti társasház felújítása közben a munkások olyan felfedezést tettek, amiről azóta az egész környék beszél.
A VI. kerületben, egy 1908-ban épült ház belső falában egy fémdobozba rejtett csomagot találtak, amelyet valószínűleg több mint 80 éve helyeztek el oda.
A csomag tartalma annyira különös volt, hogy a restaurálási munkálatokat azonnal leállították, és a Budapesti Történeti Múzeum szakembereit hívták a helyszínre.
A felfedezés, amit senki sem várt
A munkások épp a vakolatot verték le, amikor egyikük kalapácsa furcsa, kongó hangot adott. A falból kis fémdoboz bukkant elő, gondosan lezárva, viaszos pecséttel ellátva.
„Először azt hittük, valami régi villanyvezetékhez tartozó szerelvény” – mesélte Kiss László, az egyik munkás. „De amikor kivettük, és láttuk, hogy le van zárva, mindenki tudta, hogy ez valami különleges.”
A doboz kinyitását a szakértőkre bízták, akik óvatosan, dokumentáltan bontották fel a fedelét. Ami belül volt, egyszerre volt megható és rejtélyes.
A doboz tartalma: egy időutazás a múltból
A fémdobozban a következők voltak:
- egy sárgult újság 1941. május 3-i keltezéssel,
- egy fekete-fehér fénykép egy családról, akik az épület előtt állnak,
- egy kézzel írott levél, és
- egy apró aranylánc medállal, amelyen egyetlen név szerepelt: “Ilona”.
A levélben egy férfi, valószínűleg az épület egyik lakója, így ír:
„Ha valaha valaki megtalálja ezt a dobozt, tudja meg, hogy ezt a házat szeretettel építettük, és reméljük, békét hoz mindenkinek, aki benne él. A világ változni fog, de az emberi jóság soha ne tűnjön el.”
A sorok vége felé az író a háborútól való félelméről is beszél:
„A rádióban újabb harcokról szólnak. Ha ez a levél túléli, talán a mi családunk már nem.”
A levél aláírása: Sz. Andor, 1941 tavasz.
A történészeket is meglepte a lelet
A szakértők szerint az ilyen falba rejtett időkapszulák nem szokatlanok, de a levél hangulata és pontossága rendkívül ritka. A család valószínűleg előre sejtette a háború közeledtét, és ezzel a gesztussal próbált üzenni a jövőnek.
„Ez nem csak egy üzenet a múltból, hanem egy emberi történet a bizonytalanság közepéből” – mondta dr. Németh Eszter, történész. „A legmeghatóbb, hogy a levélben nem volt semmi panasz, csak remény.”
A múzeum restaurátorai szerint a doboz kivételes állapotban maradt meg – valószínűleg a fal vastagsága és a fémszerkezet zártsága miatt nem jutott be nedvesség.
A ház lakói is megindultak
A felfedezés híre gyorsan elterjedt a környéken, és azóta sokan megállnak az épület előtt, hogy megtekintsék azt a helyet, ahol a csomagot találták.
Egy lakó elmondta, hogy a házban több idős ember is él, akik még emlékeznek a háború utáni időszakra, és számukra a lelet különös érzelmi jelentőséggel bír.
„Olyan, mintha a múlt üzent volna nekünk, hogy ne felejtsük el, honnan jöttünk” – mondta az egyik szomszéd, Fekete Julianna.
A múzeum szóvivője közölte, hogy a tárgyakat kiállításra szánják, és nyilvános bemutatót is terveznek, ahol a látogatók megismerhetik az 1940-es évek Budapestjének történetét a család leveleinek tükrében.
Egy apró emlék, ami összeköti a múltat és a jelent
A történészek most azon dolgoznak, hogy azonosítsák a Sz. Andor nevű levélírót és családját. A levélben említett utcanevek és a fénykép részletei alapján már sikerült beazonosítani az épületet, amely a háború alatt részben megsérült, de soha nem omlott össze teljesen.
A levél végén található utolsó sor különösen megérintette azokat, akik olvasták:
„Ha ez a ház még áll, akkor talán mi is tovább élünk benne.”
Egy apró fémdoboz, amely több mint nyolc évtizeden át rejtőzött a téglák között, most emlékeztet arra, hogy a múlt sosem tűnik el teljesen – csak csendben várja, hogy valaki újra rátaláljon.