Egy, a kormány által évekkel ezelőtt kötött külföldi megállapodás most újra a figyelem középpontjába került.
A szerződésről akkoriban alig esett szó, most azonban kiderült, hogy Magyarország milliárdokat veszített rajta – ráadásul úgy, hogy a döntésről a közvéleményt soha nem tájékoztatták.
A történet egyszerre gazdasági és politikai ügy, amely minden magyar adófizetőt érintett, mégis csendben zajlott le.
Egy háttérben megkötött szerződés története
A megállapodás 2018-ban született, amikor a magyar kormány és egy nyugat-európai energiacég között létrejött egy hosszú távú gázimport- és tárolási szerződés.
A dokumentum részletei akkor nem kerültek nyilvánosságra, csupán annyit közöltek, hogy „stratégiai partnerségről” van szó.
Mostanra azonban a pénzügyi beszámolók alapján világossá vált: az állam jóval drágábban vásárolta az energiát, mint amennyiért a piacon elérhető lett volna.
Egy közgazdász szerint a döntés legalább 240 milliárd forint veszteséget okozott az elmúlt években.
Ráadásul a szerződésben szereplő feltételek 20 évre előre rögzítik az árképzést, ami miatt Magyarország még évekig fizetheti a túlárazott importot.
„Ez tipikusan az a döntés, amit nem vernek nagydobra.
Papíron mindent rendben csináltak, de gazdaságilag ez a lehető legrosszabb pillanatban született meg.”
– mondta egy, a tárgyalásokhoz közel álló forrás.
Miért volt szükség a titkolózásra?
Az egyik legmeglepőbb részlet az, hogy a szerződést nem hagyták jóvá a parlamentben, noha értéke meghaladta a 100 milliárd forintot.
A döntés egy kormányhatározattal ment át, ami nem igényelt nyilvános vitát vagy ellenőrzést.
A hivatalos kommunikáció szerint ez azért történt, mert „gyors reagálásra volt szükség” az energiaellátás biztosításához.
Csakhogy a kormányzati kommunikációban sem akkor, sem azóta nem szerepelt, hogy mely ország, illetve mely cég áll a megállapodás másik oldalán.
A civil szervezetek hiába kértek betekintést a dokumentumba – a válasz minden esetben ugyanaz volt:
„Nemzetgazdasági érdekből nem nyilvános.”
Hogyan veszítettünk milliárdokat?
A nyilvánosságra került adatok szerint a szerződés értelmében Magyarország rögzített áron vásárolta az energiahordozót, miközben a világpiacon az árak időközben meredeken csökkentek.
A különbség évente több tízmilliárd forintos veszteséget jelentett az államnak – vagyis végső soron az adófizetőknek.
A problémát súlyosbítja, hogy a megállapodás értelmében az ország nem adhatta tovább a felesleget, sőt, tárolási díjat is fizetett olyan kapacitásokért, amelyeket nem is használt.
A szakértők szerint ez az öt legnagyobb pénzügyi hiba közé tartozik az utóbbi évtizedben:
- rossz időzítés (a szerződés a csúcson született meg),
- fix árak rugalmatlan feltételekkel,
- hiányzó parlamenti kontroll,
- piaci verseny kizárása,
- nem átlátható felek és záradékok.
Egy volt minisztériumi tanácsadó szerint a döntés hátterében politikai bizalomépítés állt egy külföldi partner felé, nem pedig gazdasági racionalitás.
A nyilvánosság most tudta meg
A megállapodás részleteire egy EU-s átláthatósági vizsgálat világított rá, amely több tagállam energiapolitikai szerződéseit elemezte.
Magyarország esetében külön megjegyezték, hogy az egyik legkevésbé transzparens konstrukcióról van szó, ahol a kormány „nem indokolta meg a döntés gazdasági alapjait”.
A jelentés után több ellenzéki párt is vizsgálóbizottság felállítását kérte, ám a kormánytöbbség elutasította a javaslatot.
A pénzügyminisztérium közleménye szerint „a megállapodás az ország hosszú távú stabilitását szolgálta”, ám sem adatot, sem számítást nem közöltek ezzel kapcsolatban.
Mi jöhet ezután?
Jelenleg civil szervezetek és gazdasági szakértők jogi lépéseket terveznek annak érdekében, hogy a szerződést nyilvánosságra hozzák.
A történet komoly kérdéseket vet fel arról, hogyan hozhatók meg több százmilliárdos döntések zárt ajtók mögött, miközben a következményeket mindenki viseli.
Egy közgazdász így fogalmazott a helyzetről:
„A legnagyobb veszteségek nem a rossz üzletekből, hanem a titkos üzletekből születnek. Magyarország most ennek az árát fizeti meg.”