Egy békési faluban élő házaspár a régi családi ház felújítása közben olyan felfedezést tett, amelyről még a történészek is nehezen hiszik el, hogy valódi lehet.
A padláson egy 1930-ból származó, kézzel írott naplót találtak, amely nemcsak a korabeli élet mindennapjait írja le, hanem megdöbbentően pontos jövendöléseket is tartalmaz a jövőről – köztük olyan eseményeket, amelyek évtizedekkel később valóban bekövetkeztek.
A felfedezés, ami az egész falut lázba hozta
A napló egy poros, fából készült ládában lapult, régi újságok és levelek között.
Az idős házaspár, akik a ház eredeti tulajdonosainak unokái, egy átalakítás során bukkant rá. „Először azt hittük, valami régi imakönyv” – mesélte az asszony. „De amikor belelapoztunk, rögtön láttuk, hogy valami különlegesről van szó.”
A borítón egyetlen név szerepelt: “P. László, 1930, Tiszazug”.
A kézírás gondosan olvasható, a lapok sárgultak, de jól megőrződtek. A bejegyzések pedig – ahogy a kutatók később megállapították – valóban korhű tintával és papírral készültek.
A sorok, amelyek megdöbbentették a kutatókat
A napló első fele mindennapi eseményekről szól: az aratásról, a falu életéről, a háborús félelmekről. De a középső részben a szerző hirtelen más hangon kezd írni.
Mintha látomásokat jegyezne fel. Az egyik bejegyzésben ez áll:
„Eljön az idő, amikor a gépek beszélnek egymással, és az ember a tenyerében hordja majd a világot.”
A történészek szerint ez egyértelmű utalás lehet a mobiltelefonokra és az internetes kommunikációra – több mint 60 évvel azok megjelenése előtt.
Egy másik részben azt írja:
„A nagy folyók ismeretlen okból megáradnak, és városokat nyelnek el. A nép menekül, de a víz nem áll meg.”
Ez a sor különösen hátborzongató, mert a szakértők szerint az 1970-es tiszai árvíz leírásával kísértetiesen megegyezik.
A jövendölések, amik beteljesültek
A naplóban több tucat olyan bejegyzés található, amelyek későbbi eseményekkel egyeznek:
- az 1956-os forradalomról egy évszám nélküli részben ír, „amikor a nép a vasból készült szobrok ellen fordul”;
- a számítógépek elterjedéséről úgy ír, mint „láthatatlan könyvekről, melyek mindent megjegyeznek”;
- és még a járványokról is említést tesz: „Lesz idő, mikor az emberek egymástól félnek majd a levegő miatt.”
A tudományos vizsgálatokat vezető kutatók hangsúlyozzák: a szöveg valódisága kétségtelen, de nem állítják, hogy természetfeletti eredetű lenne.
Inkább arról lehet szó, hogy a szerző rendkívüli képzelőerővel és előrelátással rendelkezett.
„Az író talán egy olyan ember volt, aki mélyen értette a világ változásait” – mondta dr. Varga Péter, történész. „A jóslatok egy része inkább társadalmi megfigyelés, mint prófécia.De a pontosságuk mégis megdöbbentő.”
Ki volt P. László?
A név után kutatva a helyi levéltárban találtak egy Pap László nevű tanítót, aki 1889-ben született, és az 1930-as években valóban a környéken élt.
Az írás stílusa és a szóhasználat egyértelműen arra utal, hogy művelt, olvasott ember lehetett, aki sokat foglalkozott természettudománnyal és filozófiával.
A napló utolsó bejegyzése különösen baljós:
„Ha valaki egyszer megtalálja ezeket a sorokat, tudja meg, hogy minden újrakezdődik. A jég alól mindig feljön a víz.”
A bejegyzés dátuma: 1938. február 11. – alig egy évvel azelőtt, hogy Pap László eltűnt. A korabeli feljegyzések szerint soha nem találták meg.
A napló sorsa és a kutatás folytatása
A megtalált naplót jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik, ahol restaurálás után digitálisan is elérhetővé válik.
A történészek és pszichológusok közösen elemzik a tartalmát, mert a szöveg nemcsak a jövőképe miatt érdekes, hanem mélyen emberi, filozofikus gondolatai miatt is.
Sokan a faluban már most „a tiszazugi próféta naplójának” nevezik.
A ház, ahol megtalálták, lassan zarándokhellyé válik – az emberek virágot és gyertyát visznek, mintha a múlt üzenetét tisztelnék.
És miközben a tudomány próbál magyarázatot találni, az egyik mondat újra és újra felbukkan a napló lapjain:
„A jövőt nem látni kell, hanem megérezni.”
Talán ez volt Pap László legnagyobb titka – és talán ezért beszél ma is róla az egész ország.