Egy kutatócsoport a Bükk-hegység egyik elzárt barlangjában olyan kőlapot fedezett fel, amelyre ősi rovásírásos jeleket véstek.
A felfedezés azonnal lázba hozta a történészeket, mivel a kő feliratai a szakértők szerint akár több száz évesek is lehetnek, és új megvilágításba helyezhetik a magyar nyelv korai történetét.
A felfedezés, amit a véletlen hozott
A leletre egy barlangkutató csoport bukkant, miközben egy régi, beomlott járat feltárását végezték a Bükk belsejében.
A kőlap egy agyagréteg mögött rejtőzött, és csak akkor került elő, amikor a kutatók a barlang stabilitását mérték fel.
„A lámpám fénye megcsillant valamin a falban, és akkor vettem észre a szabályos formát” – mesélte Tóth Gergely, a felfedezés egyik résztvevője. „Közelebb mentünk, és láttuk, hogy a kőlapba vésett vonalak nem véletlenszerű karcolások, hanem tudatos írásjelek.”
A csoport értesítette a Magyar Nemzeti Múzeum régészeit, akik azonnal a helyszínre siettek. A kőlapot dokumentálták, majd laboratóriumi körülmények között kezdődött meg a vizsgálata.
Ősi jelek a kőbe vésve
A kőlapon hét sor jól kivehető rovásjel található, amelyeket gondosan, egyenletes mélységgel véstek. A kutatók szerint az írás nem díszítő elem, hanem valódi szöveg lehetett, talán egy név, ima vagy rövid üzenet.
A szénizotópos vizsgálatok alapján a kő korát a 14–15. századra teszik – azaz jóval a hivatalos rovásírás-használat utolsó ismert időszaka utánra. Ez különösen izgalmas, mert azt jelenti, hogy a rovásírás tovább élt a népi hagyományban, mint ahogy eddig hittük.
„A jelek formája alapján ez nem székely rovásírás klasszikus változata, hanem egy regionális, átmeneti stílus, ami valószínűleg helyi közösséghez kötődik” – mondta dr. Varga Eszter, régész. „Ez a lelet azt bizonyíthatja, hogy a rovásírás nem tűnt el hirtelen, hanem tovább élt a nép körében.”
A lehetséges jelentés
A kőlap szövegének megfejtése még folyamatban van, de a szakértők szerint az első jelek vallási vagy védelmi jelentéssel bírhatnak. A felirat középső részén található szimbólum például emlékeztet a napkeresztre, amelyet a középkorban védelmező jelképnek tartottak.
A rovásírás iránt érdeklődő közösségek már most lázban égnek: a felfedezésről több online fórumon is megjelentek saját megfejtési kísérletek. Egyes amatőr kutatók szerint a felirat akár „örökség” vagy „őrzés” szót is rejtheti – bár ezt a szakemberek óvatossággal kezelik.
A helyiek is büszkék a leletre
A közeli faluban, ahol a barlang található, az emberek szinte családtagként beszélnek a „rovásköves barlangról”. Többen abban bíznak, hogy a felfedezés révén turisztikai látványossággá válhat a környék.
„Mindig tudtuk, hogy ezekben a hegyekben van valami különleges. Ez a kő talán bizonyítja, hogy őseink már akkor is itt éltek, és tudtak valamit, amit mi már elfelejtettünk” – mondta Molnár János, egy helyi gazda.
A barlangot most lezárták, és csak kutatási engedéllyel lehet belépni, hogy megvédjék a leletet a rongálástól.
Mit árulhat el ez a kő a magyar múltról?
A történészek szerint, ha a felirat valóban hiteles és megfejthető, új fejezetet nyithat a magyar írásbeliség történetében. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a rovásírás nemcsak Erdélyben vagy a Felvidéken, hanem az Alföldhöz közeli területeken is fennmaradt a késő középkorban.
A kutatók a következő hónapokban digitális szkennelést és 3D-modellezést végeznek, hogy minden apró részletet rögzítsenek. A cél, hogy a kőlap egy nemzetközi kiállításon is bemutatásra kerüljön, mint a magyar kultúra egyik ritka, megfogható emléke.
És miközben a tudomány a jelek mögött rejlő titkot próbálja feltárni, a Tisza menti falvakban már szállóigévé vált a történet:
„A múlt beszél – csak meg kell hallani a kövek hangját.”