“Nem mindig attól szép az élet, hogy tökéletes, hanem, hogy tökéletlen.” – interjú Odettel

Vilcsek Orsolya 2017. dec. 31. 0 0

Polgár Odett olyan énekesnő, aki bátran vállalja gondolatait, és nem próbál másnak látszani, mint ami. Ez a kedves személyiség párosul egy bársonyos, különleges hanggal. Most pedig soproni koncertje után beszélgettünk kicsit a múltjáról, a Dalról és a dalszerzésről is.

Honnan jött számodra gimnázium után a divattervezés ötlete?

Engem már gimnáziumban nagyon érdekelt a divat. Volt előfizetésünk egy divatcsatornára és én már 15 évesen rágyógyultam erre. Aztán elkezdtek ilyen barátaim lenni, akik divattal, képzőművészettel, grafikával , festészettel és hasonló dolgokkal foglalkoztak. Ez a környezet, miliő annyira inspirált, hogy elkezdtem külön rajzra, meg előkészítőre járni. Aztán vettem a bátorságot, jelentkeztem és sikerült a felvételi. Utána stylistként is kipróbáltam magam, tehát én előbb dolgoztam magazinoknál háttéremberként, mint hogy bekerültem volna egy újságba. Ismerem a másik közeget is, és ez egy ilyen kis tök jó alap volt arra, hogy mondjuk a színpadi ruhámat, vagy egy színpadi látványt megtervezzünk. Plusz egy dalnak a vizuális felépítésében is egy csomóféle segítséget ad, úgyhogy valahogy így.

Nem bántad meg, hogy a fiatalkori barátod, egy zenekar gitárosa benevezett a Megasztárba? Hogyan indult végül is ez a sztori ?

Volt egy gimnáziumi zenekarom és akkor lementünk egy ilyen fiataloknak való szórakozóhelyre, ahol jó buli és zene volt. Akkor nekem ez a fiú megtetszett, majd én mentem oda természetesen hozzá, és elkezdtünk dumálni. Aztán utána alakultak a dolgok, és átvette a fiú a vezér szerepét és akkor legközelebb randira hívott. Úgyhogy neki nem volt hozzá köze ilyen szempontból. Meg hát nekem édesapám is zenész, szóval ez mindig körülöttem lógott, illetve én klasszikus zenét tanultam és fuvoláztam hat éven keresztül. Szimfonikus zenekarban is játszottam, tehát nekem nem idegen a zenei lét, csak a könnyű zene volt olyan szinten távol, hogy nem próbáltam ki magamat benne. Sőt soha nem is gondoltam, hogy énekléssel fogok foglalkozni.  Nem bántam meg,hogy a Megasztárban szerepeltem. Meg szerintem a mostani popzene is van annyira könnyen emészthető műfaj, hogy igazából ez szerintem csak egy ilyen lépcső. Maximum a csatorna tudja az illető karakterét elrontani, hogyha nincsen egyénisége vagy mondanivalója. De hogyha nincs, akkor az sem baj, csak szerintem kevésbé lesz értékes a dolog. De ha van valaki, akinek van személyisége akkor annak egy ilyen dolog akár jót is tehet.

Fotó: Bereczky Sándor

Milyen zenei élmények, ingerek értek fiatalon? Kikért rajongtál? Jelenleg honnan inspirálódsz?

Juj nagyon sok minden inspirált. Ilyen korszakaim vannak. Most az 50-es, 60-as évekre voltam rágyógyulva az utóbbi időben. Roy Orbison a mostani kedvencem. Nagyon szeretem a rock-pop és az elektronikus zenét, kedvelem Dua Lipát, de én még szívesen hallgatok Justin Bieber után Led Zeppelint is, tehát nekem tényleg minden belefér. Azt gondolom, hogy a nyitottság minden munkaterületen, legyen az a zene, az újságírás vagy a tanári pálya, jó hogyha mindenre vevő vagy. Ha nem is tetszik, de egy kicsit belekóstolsz.

Jelenleg a 70-es évek zenéire is rá vagyok cuppanva, ami a magyar táncdalfesztiválok ideje. Például Toldy Máriát most szénné hallgatom, főleg a Bumcsili nevezetű dalát, amiben a kiskutyájáról énekel. Mindig vannak ilyen fura kattanásaim amire rámegyek, és az Aranyhal című új dalom is egy ilyen kattanásnak köszönhető. A zeneszerzőtársammal elkezdtünk ilyeneket hallgatni és onnan merítkezni a szöveg ártatlanságából, úgy, hogy azért legyen benne egy pici maiság. Számomra ez egy folyamatos inspiráció hajhászat.

Hogy működik egy ilyen zeneszerzési folyamat Nálad? Hogyan születik egy dalod?

Nagyon sok zeneszerzővel dolgozom, most főleg Toldi Mikivel. Neki köszönhetem például az utolsó dalomat is. Nagyon érdekes mert az inspiráció,meg hogy, hogy születik egy dal, az egy ilyen nagyon durva folyamat. Tehát nem az van, hogy most Odett ülj le és dalt irsz, zárd be az ajtót, ne vedd fel a telefont. Általában van egy hangulat és akkor mondom figyelj, ez most az. Vagy előveszünk egy akusztikus gitárt, és akkor így. Most van egy dalom  ami csak a telefonomon van meg, mivel csak úgy felénekeltem és akkor a refrén szövege az, ami már készen van. És van ami így kibukik, vagy nem is tudom hogy zajlik, de ez nem egy ilyen irányítható dolog, úgyhogy minden dal máshogy született és minden dalnak van egy története.  Ez benne a jó.

Mi a véleményed a Dalról? Mennyiben más ez számodra, mint egy koncert ? Neked ez milyen kihívásokat rejt?

Ez nehéz, mert A Dalban, egy dalon keresztül kell bemutatnod akár saját magadat. Azonban az is csak egy szelete lesz a dolognak.  Például itt van másfél órám, hogy kiderüljön az az amplitúdó, amiben én mozgok. De ennél van még több ezer színe az én életemnek és érzelmeimnek, úgy mint bárki másnak. Tehát hogy az egy ilyen pici esszenciája annak a történetnek, amit éppen elmesélek. És hát nyilván az ember így próbálja maximálisan átadni az üzenetét, hiszen egy ilyen televíziós megmutatkozása egy dalnak, az alapvetően a maximumra törekszik. Nem feltétlenül ad lehetőséget az esetlenségnek, holott abba szeret bele az ember. Én úgy szeretek hibázni hogy nyerek. Legyen benne az a hétköznapiság, az a romantika, amiért szép az élet. És nem mindig attól szép az élet hogy tökéletes, hanem hogy tökéletlen. Ezt próbálom mondjuk fura módon egy tv-s színpadra is áttenni, hogy ezt csak szeretni kell.

Ha választhatnál bárkit, akkor kivel dolgoznál együtt szívesen?

Mark Ronsonnal, aki egy zenei producer.

Na és miért? 

Mert egy zseni a csávó.

 

Kiemelt kép: www.mediaklikk.hu

Tags: A Dal, Aranyhal, interjú, Odett Categories: PORTRÉ
Related Posts