Túl az ünnepélyeken – 1956 kevésbé ismert versekben, fotókban és dalokban

Vincze Bence 2017. okt. 23. 0 0

Ma már az ország minden pontján, minden sajtóorgánum felületén megemlékeznek az 1956-os forradalomról. Amellett, hogy a fülünkben csengő és szemeink előtt folyton fölvillanó, már megszokott alkotásokat látjuk, nem szabad elfelejteni, hogy ez az esemény művészeti szempontból is az 20. század legmeghatározóbb időszaka volt. Nem csak hazánkban, de külföldön is. Most Lóránt András kollégámmal összegyűjtöttünk olyan fotókat, verseket és dalokat, melyekkel nem találkozunk minden egyes ünnepségen vagy megemlékező írásban. 

1.  Jobbágy Károly  –  A rádió mellett

Jobbágy Károly(született Jancsovits K.) a mai fiatalok számára – kivéve ha esetleg magyar szakon tanulnak egyetemen –  kevésbé ismert, holott kétszeres József Attila-díjas költő, író. A 20. század végén az irodalom tankönyvekben még fellelhető, ma már maximum kisebb megjegyzések vagy gyűjteményi kiegészítőkben szerepel. Kapcsolata a ruszkikkal meglehetősen viharos volt, 22 évesen szibériai hadifogságba került, majd három év elteltével visszatért, viszont a hadifogságról írt versei miatt visszafordították és bebörtönözték Szovjetunióban. Miután hazatért Magyarországra és elhelyezkedett Budapesti Műszaki Egyetemen, főként 56-os verseivel akadtak problémái. Először eltávolították munkahelyéről, majd betiltották a publikálását. Egészen a hatvanas évek végéig nem jelenhetett meg műve és csak középiskolában taníthatott. Legjelentősebb 56-os művei a Tigrisek lázadása című gyűjteményben jelentek meg.


Jobbágy Károly – A rádió mellett

Rólunk beszélnek minden nyelven 
sikong az éter és csodál: 
„Dávid harcol Góliát ellen.”

Népmilliók aggódva nézik, 
hányan indulnak halni még? 
S küldi a nép ifjú vitézit.

Fiatalok, még alig éltek 
s füttyőngő golyók hangja közt 
támadnak neki a pribéknek.

Nem akartunk híresek lenni, 
ilyen áron meg semmiképp, 
hisz’ bánatunk már végtelennyi,

de nekünk mindig az jutott, 
hogy a világ minket csodáljon 
s fiaink kapják a golyót:

Kint ágyú szól, gyors lövés pattan, 
a falról Petőfi figyel, 
ahogy járkálok egymagamban.

Így járkált ő is átkozódva 
„Európa újra csendes…” 
csak minket húz a sors karóba,

csak minket öl száz év után is 
ugyanaz, aki hajdan ölt; 
hogy hányan hullunk? – sose számít.

M á s o k csodálják bátorságunk 
mi meg naponta meghalunk, 
dzsida, s golyó veri át hátunk,

de megmutatjuk a világnak, 
hogy mikor mindenki lapul 
s csak a “rádiók kiabálnak,

mint akinek már mindenképpen 
minden mindegy, hát Életet 
adunk Szabadságért cserébe.

És ha a Sors minket így büntet, 
mert hogy tűrtünk tíz éven át, 
felmutatjuk véres fejünket,

s tudjuk, hogy mindent megbocsát.

Budapest, 1956. október 29.
Irodalmi Újság, 1956. november 2.


évszám: 1956 – orig: NAGY GYULA (Élet a pincében a forradalom idején, Telefunken rádió.) Forrás: fortepan.hu

2. Kiss Dénes – Suhanc Ballada

Kiss Dénes vidéki forradalmárként élte meg 1956-ot. A Pécsi főiskolán kezdte meg felsőoktatási tanulmányait a forradalom évében, majd valamivel több mint fél év múlva nem csak, hogy eltanácsolták, az ország összes egyeteméről és főiskolájáról kitiltották 1956. októberében írt versei miatt. Először november 10-én tartóztatták le, de mivel nem sokkal szabadlábra helyezését követően folytatta forradalmi munkásságait, a forradalom leverése után, 1957. március 10-én újra letartóztatták és hat hónapra a Kistarcsai Központi Internálótáborba került. 1957 végén szabadult, onnantól gyári munkásként, majd könyvtárosként dolgozott. A hatvanas évektől tudott újra nyíltan írói és újságírói munkákkal foglalkozni.


Kiss Dénes Suhanc Ballada 

A fiú ott állt izzófehéren
Mint arcbőre a fal színe
Foszlott a lelke jégverésben
A hóhért várta hogy jön-e

A fiú ott állt tizenötévesen
Születésnapja halál napja lett
S amíg állott mésszel leöntve
Falakon a fény eljegesedett

Állunk a falnál holtfehéren
Egyik helyére lép a másik
Álljunk az idő sortüzében
már világösszeroskadásig.

Gyertyagyújtás Mansfeld Péter sírján.


évszám: 1956 – orig: BAUER SÁNDOR (II. János Pál pápa /Köztársaság/ tér, az Erkel Színház főbejárati lépcsője.) Forrás: fortepan.hu

3. Elvis Presley – Béke a völgyben

Rock ‘n’ Roll királya szerte a világon a legnagyobb népszerűségnek örvendett az 50-es 60-as években, ám az orosz befolyás következtében hazánkban igen csak tiltottnak számított a többi amerikai ronck-csillaggal együtt. Kevesen tudják – és 47 éven keresztül magyar ember nem is igazán hallotta -, hogy Elvist roppant mélyen érintette az 1956-os magyar forradalom. 1957 januárjában a Király egy televíziós műsorban a Béke a völgyben (Peace In The Valley) című dal éneklésekor műsorvezetőjével arra kérte a nézőket, hogy adakozzanak a nehéz helyzetbe került magyaroknak, és küldjenek nekik csomagokat.

„Köszönöm Artúr! És most, Hölgyeim és Uraim, ahogyan Önök valószínűleg tudják, miután eltávozik innen menedzserével, […] Elvis Presley Hollywoodba megy, hogy elkészítsen egy új Paramount Pictures filmet, a „Running Wild”-ot, Hal Wallis-szal. Amíg ezzel foglalatoskodik, tervez egy nagy magyar segélykoncertet. De mivel ez a fiatalember nagyon hevesen érez a magyar segítségnyújtással kapcsolatosan, figyelmeztet mindannyiunkat az egész országban, hogy azonnali segítség szükséges, így amíg megvalósul a segélykoncert, szeretné emlékeztetni Önöket, hogy küldjenek csekkeket a templomaiknak, a Vöröskeresztnek, stb. […] Most pedig elénekel egy dalt, ami felidézi azt a hangulatot, amit létre szeretne hozni – Peace In The Valley (Béke a völgyben).”


Elvis Presley – Peace In The Valley

Oh well, I’m tired and so weary
But I must go alone
Till the lord comes and calls, calls me away, oh yes
Well the morning’s so bright
And the lamp is alight
And the night, night is as black as the sea, oh yes

There will be peace in the valley for me, some day
There will be peace in the valley for me, oh Lord I pray
There’ll be no sadness, no sorrow
No trouble, trouble I see
There will be peace in the valley for me, for me

Well the bear will be gentle
And the wolves will be tame
And the lion shall lay down by the lamb, oh yes
And the beasts from the wild
Shall be lit by a child
And I’ll be changed, changed from this creature that I am, oh yes

There will be peace in the valley for me, some day
There will be peace in the valley for me, oh Lord I pray
There’ll be no sadness, no sorrow
No trouble, trouble I see
There will be peace in the valley for me, for me

1957.


évszám: 1956 – orig: NAGY GYULA (József körút, holttestek a Pál utca torkolata előtt.) Forrás: fortepan.hu

4. Bereményi Géza – Corvin-köziek

Vetró Géza néven született, majd nevelőapja után Rozner, 24 éves korától pedig újra nevet változtatott: anyai nagyapja után végül Bereményi Géza lett. Kossuth-; József Attila- és Balázs Béla-díjas magyar író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező. Lánya az Anna and the barbies énekese, Pásztor Anna. Bereményi máig alkot, 2016-ban adta ki utolsó verseskötetét Versek címen. Verséről, az ikonikus Corvin-köziekről, mint irodalmi alkotás kevesen tudnak, főként az 1997-ben Cseh Tamás által megzenésített formája ismert.


Bereményi Géza: Corvin-köziek

Nem gondoltam, hogy életemben 
még eszembe jut, 
tisztán látom olykor mégis a szomszéd 
nagyfiút, 
szombat este jött ivás után, 
s félrehúzott: van egy balladám. 

Nem gondoltam, hogy életemben 
még eszembe jut, 
mégis hallom bort susogva a szomszéd 
nagyfiút, 
azt susogja: Corvin köziek, 
s félrenéz, a lakók közül melyik hallja meg. 

A Corvin közben összegyűltek rég a nagyfiúk, 
fegyvert fogtak egy-kétszázan, 
nem volt más kiút, 
ők voltak a Corvin köziek, 
s félrenézett, hogy ki hallja meg. 

Fegyvert fogtak, régen egyszer mind 
a nagyfiúk, 
s összegyűltek Corvin közben, 
nem volt más kiút, 
árvák voltak, úgy, mint te meg én, 
senkik voltak, úgy, mint te meg én. 

Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak, 
ők voltak, ők voltak, Ők, 
tűzben és rongyokban, árván és boldogan, 
névtelen, 
kénytelen Istenszem előtt. 

Rongy az élet, csak azt tudták, 
s nincsen más kiút, 
csak összegyűlni Corvin közbe, 
s lenni nagyfiúk. 
Isten szeme rajtuk épp megállt, 
fegyvert fogtak, kezdeni a bált. 

Rátámadtak Corvin-közre tankok,, fegyverek, 
– úgy súgta a szomszéd fiú, más 
ne hallja meg – 
rájuk támadt az egész világ, 
árvák itt nem kezdhetik a bált. 

Isten szeme mivel éppen rajtuk megakadt, 
visszalőttek s meggyújtották mind a tankokat. 
Ruszki árvák égtek fáklyaként, 
rongyok ők is: megtudták a tényt. 

Corvin közben énekeltek mind a nagyfiúk. 
Isten szeme rájuk akad, aztán tovafut, 
másutt keres rongylángra valót, 
máshol gyújtja embert és a szót. 

Újabb tankok jöttek – súgta szomszéd 
nagyfiú, 
lőtt árvára újabb árva, folyt a háború, 
és a világ sose tudja meg, 
kik voltak a Corvin-köziek. 

Mert ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak, 
ők voltak, ők voltak, Ők, 
tűzben és rongyokban, árván és boldogan, 
névtelen, 
kénytelen Istenszem előtt. 

Éppen Isten szeme előtt felbukkantak ők, 
lángragyújtva rájuk nézett, lángjuk egyre nőtt, 
meghaltak és egy se tudja meg, 
kik voltak a Corvin-köziek. 

Szombat este fülbe súgta ezt a balladát, 
szomszéd fiú s eltántorgott és így szólt anyánk: 
rongyos ember mind rosszat tanít, 
gyertek enni most szokás szerint. 

Rongyok égnek, lángjuk égig csap és lezuhan, 
– ezt a képet látom ismét, szombat este van, 
rongyos Isten, öreg rongyszedő, 
Corvin köz, te árva temető, 
rongyos Isten, öreg rongyszedő, 
Corvin köz, te árva temető. 

Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak, 
ők voltak, ők voltak, Ők, 
tűzben és rongyokban, árván és boldogan, 
névtelen, 
kénytelen Istenszem előtt.


évszám: 1956 – orig: HOFBAUER RÓBERT (Teréz /Lenin/ körút 6., a Dohnányi Ernő /Szófia/ utca sarkán álló épület.) Forrás: fortepan.hu

5. Ramon Cué Romano – Magadra hagytunk Tégedet

Ramon Cué Romano, spanyol jezsuita pap 1957-ben kiadott egy verseskötetet Sangre de Hungaria címen (Magyarország vére) ebben található az egyik legmegrázóbb külföldiek által írt megemlékező-alkotás az 56-os magyar forradalomról. Kár, hogy ezt csak a nyugati államokban élők látták így a helyzetet, szomorúbb, hogy ők is csak utólag…


Ramon Cué Romano – Magadra hagytunk Tégedet

Kicsi húgunk, te drága!
Magadra hagytunk Tégedet.
Míg fényes nappal Rád törtek gyalázva,
S Európa szívéről letéptek rőt kezek.
Keresztútján a művelt világnak
Magadra hagytunk Tégedet.

Hogy körülálltuk földre tiprott tested,
A hulló jaj és forró vér felett,
Melynek árjával bepermetezted
Ruháinkat, – mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk,
De senki előre egy lépést se tett,
Csak kezeinket emeltük az égnek,
S magadra hagytunk Tégedet.

Szemünk láttára tapostak a sárba,
Nem távoli őserdők megett,
De Európa szívében, hol drága
Múltunk őre a Fórum és a Parthenon meredt
A dómokra, mely visszhangként hordta
A vádat, amit Dante emelt érted,
Hogy bölcsesség, jog széthullt darabokra
S Beethoven dala kilencszer zokogja:
Az életünk új barbár korba tévedt.
S bár vállainkon húsz évszázad súlya,
Elárultuk múltunkat és újra
Vak félelembe fúlt a tett,
S magadra hagytunk Tégedet.

Bűvölten néztük mozdulatlan
Hogy gázol át törvényen az ellen,
S a szörnyetegnek végső pillanatban
Hogy étvágya beteljen
Áldozatként a szörnyű lakomára
Kis húgunkat dobtuk oda s holnap
Új áldozatra vajon kit sorolnak?
Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot
Kívántad, mint a kék magas
Büszke királya a sas.
És annyi volt hős fiadnak vétke,
Hogy hitvesüket úgy hívták “enyém”,
Hogy anyjukat is úgy hívták “enyém”,
Hogy lányukat is úgy akarták hívni,
S a földbe, melybe búzát s vért vetettek,
“enyém”-nek hívták a hazát, történelmet.
Óh Isten mondd hát vétek ez?
Ezért tiportak le, s mi szabadok
Magadra hagytunk Tégedet!

Kicsiny húgunk, te drága Magyarország!
A lelkünk mélye és a városok
Jazz-hangos éje, karikás-szemű hajnalok
A vádat hordják,
Hogy letiportak s friss véred kiált
A szabad ember foltatlan ruháján
A munkások olajos öltönyén
S a vasárnapi vasalt nadrágokon…
Nincs, ki lemossa véredet,
Mit vád-piros ajakkal égetett
A homlokunkra húszezer halott:
– “Világ porondján fényes nappalon
Megint magunkra hagytatok!” –

És üldözni fog majd e bűnnek árnya:
A béke szavát elfojtja a jaj,
A szabadság új árulást takar.
S ha ajkunk olykor igazságot hirdet
Saját vétkünkkel hazudtol meg minket,
Mert lelkük mélyén érzik már a népek,
Hogy bűneiknek súlyos agyaglába
Megindult és sár tapad nyomába
És árulásuk, árulásba hal,
És nincs nagy nemzet, addig míg e bélyeg
Rajtunk ég, – és homlokunk az égnek
Nem tárhatjuk, hisz láncban a magyar.
Mert Európa szívében előttünk
Fényes nappalon megtörténhetett,
Hogy meggyaláztak szép kicsi húgunk,
S mi magadra hagytunk Tégedet.


évszám: 1956 – orig: NAGY GYULA (A Felszabadulási Emlékmű (Kisfaludi Stróbl Zsigmond) “Sárkányölő” mellékalakja. A “Felszabadító szovjet katona” szobrának ledöntése.) Forrás: fortepan.hu

6. Claire Kenneth – Anyu, tüntetni megyek!

Kölcsey Kende Klára 1910-ben született Budapesten, nemzetközileg is elismert írónő és modell, többszörös szépségkirálynő. Első férje a Don-kanyarban esett el, második férjét, Dr. Bíró Gézát a Gestapo ölte meg, mert segített egy amerikai katonának. Harmadik férje Bárdossy Pál testőr főhadnagy volt, aki mellett jó élete volt 1951-ig, míg ki nem telepítették őket a Szolnok-környéki  Tiszasülyre rizsföldeken dolgozni. Később Amerikába emigráltak, ahol közeli barátságot alakított ki többek között  Arthur Miller-el, Marilyn Monroe-val, Zilahy Lajossal és Tony Curtis-sel is. Egy olyan verset olvashattok tőle, mely megmutatja, hogy 56 még az előkelő, gazdagabb sorból származó hölgyeknek sem a menekülésről és megadásról szólt.


Kenneth Klára – Anyu, tüntetni megyek!

Tegnap még féltél az iskolában, 
Hogy a leckét nem tudod jól… 
Ma? Orosz túlerővel szemben 
A géppisztolyod szól… 

Csak tizennégy éves voltál 
Vézna, kékszemű gyerek, 
Bekiáltottál a konyhába: 
Anyu, most tüntetni megyek!!! 

Olcsó mackóruhát viseltél, 
Megtalpalt iskolacipőt. 
Emléked azóta már 
Csodás legendává nőtt… 

Mert soha, soha a világon 
Még nem harcolt ilyen sereg, 
Halált megvető bátorsággal 
Ennyi gyerek, magyar gyerek! 

Szemben az orosz tankokkal 
Mely mint dübörgő halál 
Pillanatonként százakat 
Irgalmatlanul lekaszál! 

Drága kis testeken gázol 
Páncélszörnyek hernyótalpa 
Szovjet tankokra vér tapad 
És ott feküsztök halva. Halva! 

Megölték a gyerekeinket 
A hősöket, mert szembeszálltak… 
Bolsevista bitangok hada 
Nemzetgyilkossá váltak! 

Ezt a vért nem mossa le 
Évezredek istélőszéke 
És egy napon fegyvert ragad 
A világnak minden népe! 

Példát vesz Rólad kisfiú, 
Te vézna iskolásgyerek, 
Aki beszóltál a konyhába: 
Anyu, most tüntetni megyek!!! 

1956 októbere


évszám: 1956 – orig: HOFBAUER RÓBERT (Nagykörút – Rákóczi út kereszteződése, a Sztálin-szobor darabolása.) forrás: frotepan.hu

7. SS Lazio – Avanti ragazzi di Buda

Az olasz bajnokság első osztályában szereplő SS Lazio csapata Európa egyik legszélsőségesebb ultra- és huligángárdájával rendelkezik. Már a 20. század elejétől fogva minden meccsek ott vannak a politikai, forradalmi és szélső jobboldali nézetek a nézőtéren, akár egy molinó, egy zászló vagy dal formájában. Attól eltekintve, hogy a legtöbb baloldali média szerint gusztustalan fasiszta banda akiket el kellene törölni a futballtörténelemből, nem egyszer tisztelegtek és segédkeztek a szabadságukért küzdő nemzeteknek – természetesen főként lélektani szempontból -, nem történt ez máshogy 56-ban sem, amikor nem csak a csapatukat éltették a futballpálya széléről, hanem a magyarokat, pesti forradalmárokat is egy dal formájában, ami a mai napig felcsendül a legtöbb meccsükön. Tavaly hatalmas megtiszteltetés volt, hogy a forradalom 60. évfordulójának alkalmából nem csak a Lazio szurkolók, de az ellenfél rajongói is együtt énekelték az Olaszországban nagy ismeretségnek örvendő ritmust.

évszám: 1956 – orig: KURUTZ MÁRTON Forrás: fortepan.hu


Avanti Ragazzi di Budapest (- magyar fordítás)

Előre, budai srácok, 
Előre, pesti fiúk!
Diákok, munkások, polgárok,
Felvirradt a nap végre rátok

Száz éjszakát átvirrasztottunk,
Lelkünkben él a fájdalom,
Azokról a dicső napokról,
A magyar fiatalok hajnaláról

A tömeg az utcákon vonult,
A reménycsillag szívükben kigyúlt,
Az ÁVO a rádiót védte,
Több tüntetőt agyonlőve

Emlékszem, volt egy puskád,
Lehoztad a térre, vártunk rád,
A könyveim közé rejtve,
Úgy mentünk már mi a térre

A nép most már többet akar,
A Sztálin szobor is ledőlt hamar,
A harcok az utcán elkezdődtek,
De már a katonák is velünk jöttek

Az áruló semmit sem kérdez,
Az oroszokhoz fordul éppen,
A tankok simán győztek,
Több ezren elmenekültek

A társaim a hóhérra várnak,
Kivégezték az első százat,
Elbukott a szabadságunk,
Melyre már régóta vártunk

Előre, budai srácok, 
Előre, pesti fiúk!
Diákok, munkások, polgárok,
Felvirradt a nap végre rátok 


Tags: 56, dalok, Elvis, Forradalom, versek, zenék Categories: IRODALOM
share TWEET PIN IT SHARE
Related Posts