„Nekem csak egy célom van, hogy ne legyek tovább hajléktalan!” – a zalaegerszegi hajléktalanszállón jártunk

György Mikó-Baráth 2016. dec. 24. 0 0

Az óriási társadalmi különbségek csak még jobban kidomborodnak karácsony alkalmával. Sokan, sokat írtak már arról, hogy mennyit és mire költ a magyar decemberben, de jóval kevesebben foglalkoztak azzal, hogy milyen a karácsony azon emberek számára, akiknek nincs fedél a fejük fölött, akik valamilyen személyes vagy családi probléma, esteleg tragédia folytán az utcán élik mindennapjaikat. Felkerestük Németh Andrást, aki már 20 éve a zalaegerszegi hajléktalanszállás intézményvezetője, hogy mutassa be nekünk a megyeszékhelyen élő hajléktalanok helyzetét, illetve az ünnep apropóján az intézmény karácsonyát is.

– 1993-óta működik hajléktalanellátás Zalaegerszegen, számuk folyamatosan nő, 130-150 fő közé tehető. Hasonló a helyzet más megyeszékhelyeken is, ha a kérdést a lakosságszámok arányában nézzük. Az intézményünkben tegnap este például 92-en töltötték az éjszakát. Ezenkívül van még 30-50 fő, akik valahol a város utcáin éjszakáznak. Sajnos elég magas ez a szám, azon dolgozunk, hogy minél többen jöjjenek be hozzánk, hiszen az épület adottságai ezt lehetővé teszik! De azon személyekkel, akik valamilyen oknál fogva nem hajlandók bejönni az intézménybe nem nagyon tudunk mit kezdeni, felnőtt emberek, saját döntéssel, a mi motivációnk sokszor kevés.

Megkértük az intézményvezető urat, hogy tisztázza le olvasóink számára, hogy az éjszakai pihenés lehetőségén felül, mit is nyújt még a Magyar Vöröskereszt által fenntartott szálló a Zalaegerszegen élő hajléktalanoknak.

Fotó: Budapest-foto

– Ez egy integrált intézmény, több hajléktalanellátási formával. Ilyen bentlakásos objektum csak Nagykanizsán van még egy a megyében, azt is a Vöröskereszt Zala Megyei Szervezete tartja fenn. Az egész megyét nekünk kell ellátni, hiszen, ha a megye valamely falujában válik valaki hajléktalanná, valószínűleg a kis település nem tudja ezt a helyzetet megoldani. Egy másik példa: bekerül a rászoruló a zalaegerszegi, vagy éppen kanizsai kórházba, tegyük fel fagyási problémákkal. Nyilván az orvos látja ezt, és már nem engedi vissza, hanem hozzánk küldi. Itt Zalaegerszegen működik egy krízisautó-szolgálat is. Ebben a téli időszakban – mi a november és április közötti intervallumot krízisidőszaknak nevezzük – 24 órán keresztül várja a telefonhívásokat. Ha valaki bárhol a megyében találkozik hajléktalan személlyel, akkor kérjük, hogy hívja fel a 06-92-323-000 telefonszámot, és az autó egy órán belül bárhova odaér, megpróbál segítséget nyújtani, sokszor életmentő lehet, hogy időben érkezzenek! Sokat is megy az autó, hiszen a hideg nagy úr! Emellett működik még az utcai szolgálatunk is. Ennek keretében a krízisidőszakban végig kint vagyunk az utcán, és felkeressük azokat a hajléktalanokat, akik nem jönnek be a szállóra. Gyógyszerrel, pokróccal, hálózsákkal, ruházattal, teával és élelmiszerrel próbálunk nekik segíteni. Valaki igénybe veszi, valaki sajnos nem. Továbbá intézményünkben egy nappali melegedő is üzemel, ami tisztálkodási lehetőséget, szociális, mentális ellátást tartalmaz. Népkonyhánkon pedig napi egy tál meleg ételt biztosítunk 120 főre. Az éjjeli menedékhelyünk a krízisidőszakban 50 fővel üzemel, nyári időszakban harminccal. Végül pedig még az átmeneti szállást kell megemlítenem, ami 40 férőhelyes. Az éjjeli menedékhely egy napra szól, de van olyan lakónk, aki öt éve minden nap visszajön és nálunk tölti az éjszakát. Az átmeneti szállás pedig maximum 24 hónapra vehető igénybe, minimális térítési díj mellett. Fontos leszögezni, hogy ezt leszámítva az összes többi ellátásunk ingyenes! Ez a férőhelyszám és ez a szolgáltatáspaletta elegendőnek látszik ahhoz, hogy Zalaegerszeg városát és a megye egy részét is ellássa.

Fotó: Hírek! – Hír.ma!

A 130-150 főnyi hajléktalan nem kevés, ugyanakkor nem is kimagasló adat magyar viszonylatban sem. Felvetettünk két, mondhatni standard kérdést. Mennyire játszott szerepet a gazdasági világválság számuk növekedésében, valamint mennyi a valóságtartalma azon cikkeknek, melyek évről évre beszámolnak egy adott személyről, aki értelmiségi pályáról zuhant hajléktalan státuszba.

– Nem volt érezhető változás a válság eredményeként, ellentétben anno a rendszerváltás időszakával. Akkor a munkásszállók megszűnése, a munkanélküliség, az elszegényedés hirtelen hatalmas problémát jelentett a társadalomnak. Ma leginkább a szenvedélybetegségek miatt kerülnek utcára az emberek, gondolok itt mondjuk alkohol vagy egyéb függőségre, illetve fontos szegmens a válás is. Ezeken kívül sokan vannak még az intézetben, akik pszichiátriai betegségük miatt kerültek ide. A második kérdésére pedig azt tudom válaszolni, hogy igen, van alapja ezeknek a történeteknek. Nálunk is mindig volt egykori ügyvéd, tanár, bíró, most is van. Sajnos náluk is leggyakrabban az alkohol okozta a problémát. Előfordul, hogy csak rövid ideig vannak nálunk és talpra tudnak állni, de az is előfordul, hogy hosszabb ideig veszik igénybe az intézmény szolgáltatásait. De ezek a kirívó esetek, nem jellemzők. Százból maximum egy-két ember, aki magas társadalmi státuszból zuhan az utcára.

S hogy miként zajlik a karácsonyi ünneplés a szállón?
– A huszonharmadika érdekes, különleges és speciális helyzet. A lakók díszítik a házat és este ünnepi vacsorával lepjük meg őket. Kis ajándékot is kapnak és zenés est is szerepel a programban. Általában kapunk felajánlásként zenészektől egy kisebb műsort, aztán a „helyi dj” szolgáltatja tovább a zenét, mondhatni pezsgő élet költözik az intézménybe 23-án! Azonban 24-25-26. már más. Akinek szerencséje van és megteheti, az rokonokhoz látogat. De sokaknál ez a lehetőség nincs meg, így ők gyakran nehezen élik át ezt az időszakot.

A cikk második felét elolvashatják a zaol.hu oldalon!

Categories: VILÁG