Ha a piac mesélni tudna…Piaci történetek II.

György Mikó-Baráth 2016. dec. 1. 0 0

További folytatjuk sorozatunk, mely nem a megszokott sémák szerint mutatja be megyénk legnagyobb piacait. Az első részben egy zalaegerszegi „piaci ikon” Károly, ismertebb nevén Csárli mesélt nekünk a piacon ledolgozott három évtizedéről. http://f21.hu/kultura/ha-piac-meselni-tudna-piaci-tortenetek/

Következő állomásunk a nagykanizsai vásárcsarnokba vezetett. Cikkünket ezúttal arra hegyeztük ki, hogy megérdeklődjük, mik a legnagyobb különbségek a régi szabadtéri és a mostani csarnoki piac között. Hiszen évekkel ezelőtt a kanizsai piac a Dél-Zalai Áruház melletti területen volt, és sokak számára a 70-es, 80-as években felejthetetlen élményt jelentett egy itt elfogyasztott sült kolbász, hurka, vagy éppen egy „sáska” asszonytól vásárolt termék (a sáskák azon rendkívül szorgalmas kiskanizsai asszonyok ragadványneve volt, akik gyalogosan, gyakran fejükön vékában hordták be portékáikat a piacra) és a vele folytatott beszélgetés.

Egy szombati nap, mondhatni csúcsidőben érkeztünk a vásárcsarnokba. A nagy forgalom miatt nem volt könnyű riportalanyt találni, elég gyakran kaptuk, a „kérdezzük inkább a szomszédot” választ. Végül követtük az érzékszerveinket, s az egyik leginkább étvágygerjesztő látvány és legínycsiklandozóbb illatok kiindulópontjához értünk, ahol kolbász és hal sütés közben Orvos Tamásné osztotta meg velünk véleményét, hogy mi a különbség a régi kanizsai piac és a mostani között.

A cikk folytatását IDE kattintva olvashatjátok tovább a zaol.hu-n!

Categories: VILÁG