Zsidók, amcsik, politika – Miért magaskultúra a Family Guy és a South Park

Vincze Bence 2016. dec. 4. 0 3

A címben említett animációs sorozatoknak kétféle megítélése van: Vagy negatív, miszerint idióta és gusztustalan baromság az egész, vagy a pozitívan állva a dolgokhoz, puszta szarkasztikus poénoknak tartják őket. Lássuk, milyen szerepük is van a kultúrában valójában:

Gyakran elmélkedem azon, hogy mit is jelent a mai világban a kultúra kifejezés. Sokaknak gondot okoz belátni, hogy a világunk változik, mégpedig nem is kis mértékben. A történelemben évszázadok, gyakran évtizedek is elégnek bizonyultak egy-egy korszellem megváltozásához. Mi pedig egy olyan – kissé szenvedő – korszak gyermekei vagyunk, melyben a maradiság és a “túlmodernizáció” ütközik megállás nélkül.

Természetesen a változások nem azt jelentik, hogy el kell vetnünk a régebbi korok különböző kulturális szokásait, hanem be kell látnunk a változás jelentőségét. És ha egy templomban ülünk vagy a tévében lessük az agysorvasztónak tartott műsorokat, akkor is szükségünk van egyfajta felvilágosult gondolkodásra minden pillanatban. Mert természetesen – ha egy korábbi kor kulturális és időtálló részét akarom kiemelni – a versek sem vesztettek jellegükből és minőségükből, pusztán a társadalom, az adott kultúrát körülvevő közeg az, ami változott. Igen, kevesebben olvassák a verseket, de akit érdekel, annak nagy fontossággal bír, akihez pedig nem áll közel, az talál magának mást, de ettől egyikük világlátását sem szabad leszólni, hiszen fontos szerepet játszanak ebben a vegyes ám annál érdekesebb világban.

 

Tegyük fel a kérdést: Mi a kultúra ma?

Erre én egy nagyon erős és könnyen megtámadható választ szoktam adni: Az, amit az adott személy annak tart. Hiszen a kultúra nem egy ruha, rendszer, vallás vagy politika amit magunkra húzhatunk ( természetesen ezek is egyéntől függőek, viszont szűkebb a választási lehetőség), hanem egy teljesen önálló, egyénhez köthető “önkielégítés”. Ha már felhoztam példának a verseket, akkor nem hagyhatom ki az egyik legközelebbi rokonát, a zenét.  Mondhatnám azt is, hogy ennek a művilágnak a modern változata a legsokszínűbb. A rocktól, a pop-on át a rap-ig, igenis mindegyik a kultúra egyik legmagasabb szintje, melyben mindenkinek meg van a saját maga határozott, szívéhez közel álló stílusa. Akárhogy is irtanák ki egymást a punkok és a rapperek, vagy a komolyzene kedvelői az elektronikus dallamok imádóit, be kell látni, hogy egyik sem értéktelenebb a másiknál. Pusztán a fentebb is említett kedvelő közeg ami különbözik.

www.forumcpu.com

Viszont ahogy én látom, még a zene is “csak” a kultúra királynője ma már. Az uralkodó pedig nem más mint a 20-21. században felkapaszkodó szatirikus, gúnyos, poénos réteg, melybe beletartoznak az írott és vizuális változatok is. Élen a mozgófilmmel. Hogy mi élteti ezeket ily módon? Hát egyszerűen ki nem szeret nevetni? Ki ne szeretne kifigurázni mást, főleg ha az különösebb büntetések nélkül megoldható? Az ember így éli ki a felgyorsult világában azokat a vágyakat amiket a való életben csak úgy nem tehet meg. (Talán ez is lehet annak az alapja, hogy az egyének teljesen magukba fordulókká válnak és a társadalom nem a közvetlen kapcsolatokon alapszik)

Hiszen mikor mernénk Donald Trump elé odaállni és jó keményen pofán vágni? Sokan úgy is röhögnek most, hogy “én aztán miért ne merném…” Azért megnézném azt a pillanatot, amikor odaáll elé. Menten nem lenne akkora szája a kedves illetőnek mint internetes kommentek formájában… Mi a megoldás? Fogunk egy animációs filmet, kialakítunk benne egy nagyon szatirikus karaktert, (lehetőleg egy dagadt amcsit aki véletlenül se lógjon ki a sztereotípiák szöveteiből) és vágassuk pofán vele. 1. Nem valószínű, hogy ezért Trump bácsi rád fogja küldeni a fekete sereget (haha.. Trump és a fekete sereg, micsoda kontraszt 😀 ), 2. Igaz, nem közvetlenül, de mintha közvetve megtetted volna a cselekedetet, ennek pedig a megelégedettség a következménye. Ez az élvezet fő kulcsa. Kissé Kosztolányit juttatja eszembe amikor Esti Kornél képében létrehozta az alteregóját. Vajon mi is azért imádjuk ezeket az animációs filmeket annyira, mert lényegében egy alteregónk kiéli azokat a dolgokat az egyes részekben, amiket nekünk életünk során még esélyünk se lesz kipróbálni? – Pontosan! Erről szól az iparág.

Ha nagyon vissza akarom vezetni ezeket a sorozatokat (ahogy a címben is említettem központban a Family Guy-al és a South Park-kal) akkor a 19. század végén és a 20. elején kell keresgélni. Mégpedig a glosszáig, konkrétan az irodalmiból – újságírói műfajjá való átalakulásáig. Ez a modern szatirikus animációs filmek közvetlen elődje.

Irodalmi szinten már a középkorban is megtaláljuk, ekkor eredetileg az első szótárakban felbukkanó, kézzel margóra írt szómagyarázatokat nevezték így. Majd jött az újságírás térhódítása és a glossza úgymond egy “cikkfajtává” alakult. “Mára már az egyik legkedveltebb műfaj; rövid terjedelmű, általában bíráló vagy vitázó szándékkal írt, gyakran ironikus hangvételű műveket sorolunk bele. Valamilyen közéleti, politikai, társadalmi és kulturális kérdéssel, aktuális eseménnyel foglalkozik. Populáris műfaj, de szépirodalmi értéke is van.” – Hogy hivatalosan idézzek egy kislexikonból.

Most fogjunk egy részt az egyik sorozatból, gondoljuk át milyen témák jelennek meg benne!… Leggyakrabban politika, társadalom, kultúra. Milyen hangvételű?  – Bár sokaknak ez nem tud leesni egy élet során se, de igen is; ironikus, szatirikus. És persze a legvadabb poénokkal találkozunk benne, amiknek szintén az a lényege, hogy az életünkben keletkező hiányérzeteket kissé betöltsék. Hiszen lehet zsidós poénokat elsütni, de ha mélyen belegondolunk nehéz lenne szívből szidni egy ilyen témát vagy gondolatot. Ennek a megoldására fogjunk egy viccet, és máris elillannak a gátlások és nem is számít olyan keménynek a dolog ugye? Ahogy szokták mondani “A zsidó vicceket zsidók, a politikaiakat a politikusok találták ki…” És valójában ez mindenre ráhúzható.

https://www.youtube.com/watch?v=OSADPgEOKd8

 

Ezzel csak arra szerettem volna kilyukadni, hogy a Family Guy és a South Park is a mai világban igen is a magas kultúra meghatározó része. Sőt, mondhatnám, hogy nemükben a legjelentősebbek. Érhetik persze támadások, de kell egy bizonyos értelmi szint ahhoz, hogy megértsük a szatirikus és nagyon erősen ironikus képet amit mutatnak. Bár talán a South Parkot nézve ez nem is nehéz, minden rész végén elnyerünk egy okulást, mondhatni egy bűn és bűnhődés folyamat zajlik le az egyes részekben. Talán ezért is közkedveltebb ez a lassan 20-as éveiben járó sorozat.

Ezt a sémát annyira a nagyjából 10 éve berobbanó Family Guy-ra nem lehet ráhúzni. Valójában itt vehetjük észre azt a korszellem változást amit legfölül is említettem, hiszen a fiatalabbik sorozatban már szintekkel erősebb sztereotípiákkal és “morbidsággal” találkozhatunk. Teljes mértékben egy gátlástalan világot épít fel az “ostoba amcsi” sztereotípia nézőpontjából. Ebben csak igazán erős társadalmi ismerettel vehető észre a bűn és bűnhődés folyamata, de ott van! Ezért is mondom azt, hogy a mai kultúra erről szól, mivel gyakran szükségünk van egy alap értelemre a poénok megértéséhez, a társadalmi tudat kifigurázása és a politika, vallás gúnya pedig – akármilyen érdekesen is hangzik – de nagyon magas értelmi szintet rejt a megalkotási folyamat mögött. Emellett kemény munka is mindezeket elkészíteni anélkül, hogy túlzásba vinnék vagy túl gyenge lenne a poénözön benne. Az emberekhez talán ezt a műfajt a legnehezebb passzítani, ha a modern animációs sorozatokra, vagy ha a 100 évvel ezelőtti glosszákra is gondolunk.

Tehát ha mélyen belemegyünk, igen is fontos, hogy megbecsüljük ezt az ostobának elkönyvelt műfajt. Bár nem ajánlom, hogy már a három éves gyerek is ezt kapja folyamatos dózisként nap mint nap, de azt se, hogy ha meglátunk belőlük egy apró részletet a tv-n böngészve, egyből rohannunk kellene gyónni a templomba. Kell egy egészséges együttélés és felvilágosodás!

Most pedig nézzünk meg egy részt a Family Guy-ból, majd bújjunk bele Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés c. könyvébe, mert bár nehéz is kimondani, de ezek a művek két korszellem két kulturális csúcsát jelentik!

 

Categories: POPKULT