Mese mese mátka… Nem! – Avagy miért nem mese az anime?

Szabó Lala 2016. dec. 20. 0 4

Ennek ellenére nem egy olyan eset van, amikor az ember meglát egy olyan audiovizuális, szórakoztatásra szánt anyagot, „terméket”, ami rajzolt és animációval teszik élővé a történetet, rögtön azt mondja rá, hogy mese.

Pedig ez nem minden esetben igaz. Persze, van amikor igen sőt, az anime is tartalmaz mesés elemeket. Viszont a magyar gondolkodásban a rajzolt animáció egybeforrott a mese fogalmával. Éppen ezért lássuk, miért is nem mese az anime!

Kezdjük a gyökereknél. Mi is az az anime? Az angol ’animation’ szóból rövidült le, kialakulása a II. világháborút követő káosz időszakára tehető. Japánban csupán a rajzolt stílusú mozgóképet jelenti, míg a szigetországon kívül a japánból származó, rajzolt képi világgal rendelkező animációt jelöli. Az animék 99.9 %-ban mangákra épülnek, akár szinte száz százalékosan történet és alapanyag hű adaptációk formájában – bár a teljes, hibátlanul a manga alaptörténetet követő anime nem igazán van. Gazdasági és munka könnyítési szempontból a mangák rajzolási technikáját, stílusát vette át a fiatalabb műfaj. És itt érkeztünk el ahhoz, hogy hogyan is nyúlik vissza majdnem több száz évre az anime és a manga eredete. A manga szó jelentése véletlenszerű képek sorozata, vagy vázlat. Ez utal arra, hogy a mangák minden esetben, kivétel nélkül fekete fehérek egy vázlatszerű érzést adva olvasójuknak – míg ezzel ellentétben az anime mindig színes. A manga, mint műfaj a tradicionális, japán ukiyo-e festészet és a nyugati képregények ötvözete. A középkori japán fametszetek szolgáltak elődjéül, majd fokozatosan alakult ki. A műfaj atyjának Osamo Tezukát tekintik. A mangák sajátossága, hogy jobbról balra és fentről lefelé kell olvasni őket.

Na de a rövid történelem óra után bontsuk ki a cikk címében megjelölt témát: miért is nem mese az anime? Elvégre mindkettő rajzolt, szinte kivétel nélkül természetfeletti jelenségekkel vannak tele és a szereplők nagy része gyerek, ennek ellenére mégsem az.

Sajnos mi magyarok legtöbbször az alapján gondolkodunk, amit látunk és amit a média készen elénk tár. Ráadásul azon egyszerű okból kifolyólag, hogy Japánból leginkább a mainstream jött csak át hozzánk (már amit leszinkronizáltak, de a magyar anime szinkronok sötét verméről most nem beszélünk), ezek a filmek pedig leginkább a shounen kategóriába tartoznak. Az animék között is vannak mesék – sok egyébként világszerte is népszerű -, de ettől függetlenül minden korosztály számára készülnek a gyerektől a tinédzseren át, a fiatal felnőttön keresztül, az idősebb korosztályig, kivétel nélkül. Ez az, ami az egyik fő különbség az anime és a mesék között, ez a korosztályra specializálódás a legerősebb ütőkártyája az amerikai filmekkel és sorozatokkal szemben. Míg az amerikai tömeggyártmányok azt tartják szem előtt, hogy az óvodástól a szomszéd Mariska néniig minden nézőkörnek megfelelő legyen, addig az animék nem, azok egy-egy adott korosztályt céloznak meg.

Az animék tartalma kifejezetten – mint azt már említettem – korosztályokra specializálódik. És így is építi fel az üzenetét. Olyan értékekről szól, amelyek mindannyiunk számára fontosak. Olyan kérdéseket dob fel, amiken egyébként magunktól nem gondolkodnánk el, ezzel egyfajta önmegismerő utazásra invitálva a nézőt, „személyiség-kibontó hatása” van. Ezt megmagyarázandó engedjétek meg – még így is, hogy nem sok beleszólásotok van -, hogy Dobay Ádám kultúrakutató álláspontjából töltsek nektek egy pohárral a saját stílusommal felöntve: “az anime nem nagyon köntörfalazik, az anime annyit vág hozzá az emberhez, hogy ezek az életed mély rétegei, azok, amik meghatározzák a személyiségedet. Hogy ezt elfogadod-e vagy sem, az már nem az én dolgom.”

És ez egy tök laza hozzáállás. Igen, vannak animék, amiben véres, nem gyerekeknek való, vagy szexuális tartalom van, de éppen ez a mondatrész válaszolta meg a lehető legrövidebben a címben is megfogalmazott kérdést: Miért nem mese az anime? Hát pontosan ezért.

Pedig sokan éppen a mégis az enyhén mesés mivoltuk miatt szidják és mondják azt, hogy hülyeség. Ami érdekes kijelentés, mivel a nyugatról hozzánk vendégségbe érkező Family Guy és South Park sem tartalmaz ezen jegyekből kevesebbet, viszont bőséges vacsorát kap ha betért hozzánk. Az animének sem szabad csak egy szelet száraz kenyeret adnunk, mert mindkettő magaskultúra, talán az anime még inkább, mint a két említett amerikai sorozat. Hisz ez egy olyan képzelőerőt segít kialakítani a néző számára, ami egész sajátos, egyedi és gyönyörű. Hozzátéve, hogy egy olyan komplex és többdimenziós gondolkodásmódot igényel, ami ha nincs is meg teljesen a befogadónál, lassan kialakulhat.

Ehhez vegyük példának a Naruto című animét. A történet maga nindzsákról, azon belül is egy Naruto nevű kis srác kalandjairól és felnőtté válásáról szól. Ez is egy mainstream anime, aminek az eleje elérhető magyar szinkronnal (bár senkinek sem ajánlom a szinkronos animéket…). Naruto élete tele van nehézségekkel, de egy remek példakép:

1. SOSEM hagyja cserben a barátait.

2. Nem vinnyog és fetreng a könnyei vízágyán önsajnálatba takarózva, hanem tesz azért, hogy változzanak körülötte a dolgok.

3. Tartja magát az álláspontjához, a sarkára áll, ha valamit elhatároz..

Lehetne még sorolni tulajdonságokat, de nem emiatt vettem elő ezt az animét, hanem a komplex gondolkodás példájaként. Rengeteg karakter megy át történések millióin, amiből még a néző is hatalmas élettapasztalatot meríthet. Aki nézi vagy nézte a Narutót annak mára egy olyan összetett gondolatmenete van (Vagy lehet. A szerk.), ami sokak számára felfoghatatlan.

Az animék egy másik hatalmas nagy előnye az, hogy mivel rajzolva vannak, olyan világokat képesek megalkotni a készítők, olyan univerzumokat kreálnak, amik kényelmes elszakadást biztosítanak a rohanó, a képregényfilmek által bemutatott sötét és realisztikus világból.

Ha belegondolunk igazán vicces, hogy néhányan egyáltalán nem néznek utána a dolgoknak, és rávágják, hogy utálják az animéket. Kíváncsi lennék, hogy ha leülnék beszélgetni egy ilyen emberrel és közölném, hogy gyermekkora imádott „meséi”, például a 80 nap alatt a föld körül Willy Foggal vagy a Neils Holgerson igazából japánban készült animék alapján készítették… Érdekes lenne!

Categories: POPKULT
Leave a reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük