Az aukció több részből állt össze, ennek alapját zenei aláfestés szolgálta. A zene automatikusan előidézte azt az önkifejező táncot, amely a színpadként szolgáló vásznat egy szemünk láttára formálódó festménnyé varázsolta. Az elkészült csodát végül, árverezés után többen büszke tulajdonuknak mondhatják.

Minden rendezvénynél kapunk egy első benyomást, amit több dolog befolyásol… Jelen estben elsőre a verses, zenei alappal barátkozhatott a fülünk. Megfigyelhettünk emellett egy fehér ruhás alakot, ahogyan mindent belead, hogy testét valami egészen elképesztő spirituális hatásnak adja át. Leegyszerűsítve táncnak nevezhetjük, amiben nyomokban balett szerű mozdulatokat találhattunk, mégis közelebb állt egy sámáni szertartáshoz, amit a művész démonai (Vagy daimónjai. A szerk.) vettek hatalmukba.

Színházi előadásunk egyre színesebbé vált, amikor különböző színű festékek is keveredtek a produkcióba és mozdulatokba. Rá kellett jönnöm, az ecset és az alapvető festőkellékek teljesen feleslegesek egy kép megalkotásához, mivel mindenünk, amink van, alkalmazható ilyen célokra. Művészünk saját ruháját, és a teste összes adottságát felhasználta az egyedi alkotás megvalósítására. Csak néztük a fehér vásznat, hogyan válik értékes műve. Közben (remélem) mindenki eljátszadozott a gondolattal, milyen élvezetes is lenne beszállni és tetőtől talpig festékben pompázva átadni magát ennek az alkotási formának. A kibontakozás és a szabadság teljes mértékben bejárta a képtár légkörét.

Amint a festési folyamat befejeződött végignézhettük, ahogy ecsetünk – azaz a művész – megválik a testére került festék egy részétől és humorosan felkészül a következő részre, ami az árverés volt. A közönség elég hamar belejött a licitálásba, ami kimondottan közvetlen és barátságos hangulatban telt. A mű egésze négy képre lett bontva és természetesen ezek közül mindegyik eladásra is került a jelenlévők között.

Azt lehet mondani, hogy a megjelentek közül mindenki gazdagabb lett. A legszerencsésebbek egyedi, megvásárolt képekkel, a többi vendég pedig a sokszínű és mulattató előadással, amit természetesen nem minden nap láthatunk. Ami pedig a műveket jellemzi, az a szabad asszociáció: mindenki azt látott bele amit akart.

A cikket írta: Bogár Dóra