Igor Dobrowalski tehetséges street artista, a függőségről, a szegénységről, a depresszióról és a háborúról készített alkotásait mutatjuk be.
Miért érezheti valaki úgy, hogy a mai világban egyre alábecsültebb tulajdonsággá válik az empátia? „Az empátia mértéke gyakorlással (…) csökkenthető. Végülis a sürgősségi osztályon dolgozó orvos sem érezheti minden egyes páciensnél ugyanazt a kínzó fájdalmat! Dolgozni már nem is maradna energiája.”[1] – vallja Hollandia egyik leghíresebb neurobiológusa, Dick Swaab.
Manapság az információs forradalom indította hírhullám olyan színtű erőszakáradatot tár elénk nap mint nap, hogy nem is véletlen, ha a híroldalak által árasztott halálbűztől mi is befogjuk az orrunkat. Nem tűnt el belőlünk az empátia, csak „aki közelebb áll hozzánk, azzal kapcsolatban nagyobb empátiát érzünk.”[2]
De valljuk be, ez nincs rendjén! Igor Dobrowalski tehetséges street artista is így érzi, hiszen szerinte ez az egyik legfontosabb képesség, de napjainkban egyre alábecsültebb vonássá vált. Olyan témák foglalkoztatják a lengyel származású művészt, mint a függőség, a szegénység, a depresszió vagy a háború. Műveivel arra kíván rámutatni, hogy a mindennapi életünkben tapasztalt problémák eltörpülnek a világban zajló eseményekhez képest, és az élet sokkal kegyetlenebb is lehet hozzánk.
Már első műve, a „Beslan girl” is ezt volt hivatott bemutatni, amelyet 2014-ben készítette el, tíz évvel a beszláni túszdráma után. (A beszláni túszdráma vagy beszláni vérengzés egy több mint 1100 ember túszul ejtésével kezdődő túszdráma volt, amely három nap múlva ért véget több mint 300 ember halálát és 783 személyi sérülést okozva.)
Képeiből árad az emberi szenvedés sokszínűsége, magában hordozva a remény kis szikráját. Az olajfestményein többnyire egy-egy arctöredék látható, amin megfigyelhető egy sanyarú sors története, és ezt ki is egészíti a rajta található graffitiszerű feliratokból származó félinformációkkal.
Legmegrázóbb alkotásai a gyermekeket ábrázoló képek, mivel egyik „kedvelt” témája a gyermekek a háborúban, amelyek közül ki is kell itt emelnem a Háború gyermeke, gyermek mama nélkül címűt, amely talán a legjobban képes átadni ezt a borzalmat.
Persze végső soron meg kell említenem ehhez kapcsolódva az egyik legnagyobb projektjét, a Karácsony Jemenben címűt, amellyel az országban zajló polgárháborúra kívánta emlékeztetni az embereket. A háborúból kiragadott pillanatképekre, mint egy felugró hirdetés, adta hozzá a karácsony jellegzetes pillanatait. A halott, vagy csontsovány gyermeküket tartó szülőket ábrázoló „cenzúrázott” képek hatása leírhatatlan, vagy inkább úgy mondanám, hogy meg sem próbálkoznék velük.
Képek forrása: www.boredpanda.com / Igor Dobrowolski Art
[1] Dick Swaab: A kreatív agy. Hogyan hat egymásra az ember és a világ. Budapest, Libri Könyvkiadó, 2017. 543. p. 77. p.
[2] uo.
