Túlélve – Tomb Raider kritika

Nagypál Levente 2018. Már. 27. 0 0

A Tomb Raider egy rendkívül különleges széria mind videojátékos, mind filmes szempontból. Az Angelina Jolie nevével fémjelzett filmek nem arattak osztatlan sikert, s annak is már vagy tizenhét éve. Vajon igényelt újradolgozást? Sikerült felülkerekedni elődjei hibáin? Képes önálló filmként is megállni a helyét? Kritikánkból kiderül.

Nem hinném, hogy bárkinek ismeretlen lenne Lara Croft neve. Az antropológus-kalandor kisasszonyt több mint két évtizede követhetjük nyomon videojátékok képében, melyek minőségének és magas élvezeti faktorának köszönhetően rengeteg rajongót gyűjtött az évek során. Emellett megjelentek a filmes feldolgozások, melyek a játék-adaptációk palettáján előkelő helyen landoltak, mégsem sorolnám őket a jó filmek közé.

Kép forrása: www.larreks.deviantart.com

A videójáték-adaptációknak megvan a maguk átka. Ki kell elégiteniük a kiéhezett rajongókat, akik felbőszülten üvöltenek, ha az adaptáció nem hű az eredeti koncepcióhoz. Ezzel szemben vannak a laikusok akiknek fogalmuk sincs az adott témában, vagy csak felszínes ismeretekkel rendelkezik, de szeretnének bekapcsolódni. Számukra egy érthető, világos és érdekes tálalásban kell nyújtani a történetet. Tehát egy ilyen filmmel szemben bizony jó pár elvárás fogalmazódik meg. A Fan-service és az átlagos filmek között kell megtalálnia a harmóniát, ami valljuk be nem kis feladat.

Az idei Tomb Raidernek a 2013-ban megjelent, azonos című videojáték nyújtotta az alapot, mely a a Square Enix gondozásában látott napvilágot. A két alkotás között rengeteg különbség van, szinte csak az alapsztori egyezik meg. Még a játékhoz visszatérve nagyon furcsa volt benne, hogy a főszereplőre minden négyzetméteren veszély leselkedik, erre nagyszerűen reflektál a film és nem rest öniróniához folyamodni. Hatalmas!

A képlet egyszerű: adott Lara, aki futárként dolgozik (igen, itt nem antropológus), apja hét éve nyomtalanul eltűnt és halottnak nyilvánították. Miután a lány átveszi örökségét egy nyomot talál, melyet apja hagyott neki az eltűnése előtt. Elmeséli kutatásait és hogy merre indult a tragédia előtt. Laranak több sem kell, a Távol-Keletre utazik, hogy felkeresse eltűnt apját.

Legnagyobb probléma az, hogy az előzetesek szinte teljesen szét spoilerezték a filmet. Alig maradt benne meglepetés, a legfontosabb jeleneteket már láthattuk az ízelítő videókban. Ezt hibás marketingfogásnak tartom, és ez sajnos egyre gyakrabban történik meg.

A nézői elvárásoknak teljes mértékben megfelelt a film, csak nyomokban egyezik az alapanyaggal, emellett egy részletesen és igényesen felvázolt történetet kapunk, melyet azok is élvezhetnek, akik még nem találkoztak Lara Croft nevével. Fontos, hogy végig képes fenntartani a figyelmet, egy percre sem áll meg az adrenalin-dömping, ennek köszönhetően nincsenek felesleges jelenetek. Az akciók nagy részét szerencsére kimért és pontos vágások jellemzik, nem kapkod a kamera. Külön slusszpoén, hogy a filmben egy látványos jelenet erejéig Lara szemén keresztül élhetjük át az adott eseményt. Ez nagyon ügyes húzás volt, a Csodálatos Pókember első részében alkalmazták még hasonlóan üdítően ez a technikát.

Alicia Vikander és Walton Goggins. Kép forrása: www.amny.com

A szerepválasztás elégé vegyesre sikerült. Alicia Vikander majdnem tökéletesnek bizonyult, de a Dán lány című film után érdekes volt egy ennyire más koncepcióban látni.

Egy, az elejétől a végéig érdekes, izgalmas és fordulatokkal teli filmet kapunk, mellyel mind a rajongók, mind a laikus nézők tetszését elnyerheti. Valószínűleg a film kap majd folytatást, melyben várhatóan a Rise of the Tomb Raider című videojáték eseményeit fogják feldolgozni.

 

Kiemelt kép: www.cnet.com

Tags: Alicia Vikander, Roar Uthaug, Tomb Raider Categories: FILM
Related Posts