Szentségtelen – Az apáca kritika

Nagypál Levente 2018. okt. 4. 0 -1

A Démonok között-univerzum legsötétebb fejezete: így harangozták be a filmet. Hát, mi nem pont így gondoltuk a sötétséget.

A Démonok között-széria előnyösen vegyítette a horror-kliséket, minőségi köntösbe öltöztetve azokat. Nem csupán tízpercenként hirtelen ránk törő szívinfarktust okoztak, hanem végig baljóslatú rettegésbe taszították a nézőket. Az olcsó jumpscare trükkök mellett felbukkantak a hangulat kialakításra fordított erőfeszítések lenyomata, amelyet varázslatos „igaz” történet tartott medrében. A második rész kétségkívül leghátborzongatóbb figurája az apáca ruhába öltöztetett Valak volt, akiről szinte semmit nem tudtunk meg. Ez a tudatlanság idézte elő, hogy a Conjuring-sorozat újabb spin-off epizódot kapjon Az apáca néven.

Nos a film címe nem igazán a rossz arcú Miss Csuhásra utal, hanem az eggyel kedvesebb fokozatba kapcsolt Irene nővérre, aki filmünk egyik főszereplője. Irene szuperképességének birtokában (dettó ugyanaz, mint Lorraine Warrennek) besegít az egyház ördögűzőjének, Burke atyának, hogy kinyomozzák, miért lett öngyilkos egy nővér Vajdahunyad várában. Nem, ez nem Drakula sztori. Tehát fő céljuk az, hogy megnézzék az ottani zárda egyáltalán szent hely-e még, és a titokzatos földöntúli rossebet kifüstöljék onnan.

A történet fantáziátlan és érdektelen. Nem indítja be senkinek a képzelőerejét, előre lehet tudni hova fut ki az egész. Egy easter eggen kívül semmi meglepetés nem fog minket érni. Az ijesztések teljes igénytelenségről árulkodnak, nem fogunk se rettegni, se hirtelen falra mászni, hiszen csak hirtelen beugró, ronda pofázmányok lesznek, azokat is jó előre lehet sejteni. Hiába reméltük, hogy megtudunk bármit is Valak múltjáról/eredetéről (hiszen ez lett volna a lényeg, nem?) az égvilágon semmi nem fog kiderülni róla. Van és kész.

Színészi alakításokról nem érdemes sok szót ejteni, Bonnie Aarons még mindig ijesztőbb smink nélkül, Charlotte Hope (Oana nővér) inkább egy másik apáca filmre készült (ha érted, mire gondolok), Bloquet Jonas bátyánk karaktere pedig zsigerből idegesítő. Szerencsére ezt a filmet is elérte a korszellem, ismét tele lett idióta poénokkal. Csak ugye elvileg ez egy horrorfilm, és a saját szánalmas jelenetei miatt eleve derült hangulat uralkodik a moziteremben.

Bonnie Aarons mint apáca és a való életben. Forrás: koczyblogja.blog.hu

A látványvilág kivételesen érdekesnek tűnt, főleg a gótikus épület miatt rengeteg potenciált rejtett, amit sikerült elszúrni a túlerőltettet vallási kettősséggel (értsd: keresztek és pentagrammák mindenhol, habár már milliószor el lett magyarázva mindenki által, hogy az utóbbinak semmi köze a sátánhoz és annak fattyaihoz). Kis spoiler következik, kitérnék a film legbénább jelentére: kiderül, hogy Krisztus vérével meg lehet fékezni Valak démoniságát. Ez egy üvegcsében volt, amit gonosz csuhásunk meg akart szerezni, ám azt Irene nővérkénk elrejtette, majd átverte (könyörgöm, hogyan lehet egy túlvilági negatív entitást átverni?) és a szájába öntötte a vért (Krisztus szent vérét!) és pofán köpte vele a sátánt. Hát a közönség olyat nyerített, tényleg azt hittük vígjátékra váltottunk jegyet.

Az apáca unalmas, gáz, béna és felháborítóan fantáziátlan. Ennek ellenére bődületes bevételt generált, tehát borítékolható a folytatás. Afölött ne ítélkezzünk, mert az Annabelle első része is bitang rossz volt, a második pedig nem kifejezetten az. Várjuk a következőt vagy inkább hagyjuk?

Kiemelt kép: androgeek.hu

Tags: Az Apáca, Bonnie Aarons, Charlotte Hope, Conjuring, Démonok között, film, filmkritika, popkult, Valak Categories: FILM
Related Posts